Balkán-hegység

Balkán-hegység, bolgár Stara Planina (“Öreg-hegység”), latin Haemus, a Balkán-félsziget és Bulgária fő hegyvonulata, az Alpok-Kárpátok ráncainak kiterjesztése. A hegység a Timok folyó völgyétől a jugoszláv (szerb) határ közelében húzódik, kelet felé mintegy 530 km (330 mérföld) hosszúságban, számos kitüremkedésen át, a Botev-csúcson 2795 láb (2376 m) magasságig emelkedik, és a Fekete-tengeren lévő Emine-foknál hirtelen szakad le. A Balkán-hegység képezi a Duna (északon) és a Maritsa folyó (délen) közötti fő választóvonalat, és mintegy 20 hágó (nevezetesen a Shipka-hágó), számos vasútvonal és az Iskŭr folyó szeli át. Ásványkincsei között bitumenes és antracit szén, grafit és fémércek találhatók, valamint termál- és ásványi források. A magas alpesi rétek tűlevelű és lombhullató erdőkbe ereszkednek. Az olyan hegyi városok, mint Veliko Tŭrnovo, a 19. században a korai bolgár nacionalista mozgalmak fókuszpontjai voltak.

Bár a hegység már nem jelent akadályt a mozgásnak, kivéve télen, amikor mély hótakaró borítja, a hegység éghajlati akadályt képez a Duna-völgy kontinentális éghajlata és a hegységtől délre fekvő átmeneti kontinentális éghajlat között. A hegységben a csapadékmennyiség meghaladja a 40 hüvelyket (1000 mm), a tél hosszú és kemény. A völgyek és a medencék alkalmasak a mezőgazdaságra, és van egy kis idegenforgalmi ipar is.