Bayreuth

Középkor és kora újkorSzerkesztés

A várost valószínűleg a 12. század közepe táján alapították az andechsi grófok, de először 1194-ben említik Baierrute néven II Ottó bambergi püspök egyik oklevelében. A -rute szótag jelentése Rodung vagy “tisztás” lehet, míg a Baier- a bajor vidékről származó bevándorlókra utal.

A már korábban is dokumentált falvak később Bayreuthba olvadtak: Seulbitz (1035-ben Silewize saliai királyi birtokként II. Konrád császár oklevelében) és St. Johannis (valószínűleg 1149-ben Altentrebgast néven). Még a városközponttól nyugatra fekvő Altstadt (korábban Altenstadt) városrész is régebbi lehet, mint maga Bayreuth városa. Meyernberg falucskáiban még régebbi emberi jelenlétre utaló nyomokat találtak: kerámiadarabokat és faedényeket díszítésük alapján a 9. századra datáltak.

Míg Bayreuthot korábban (1199) villa (“falu”) néven említették, a civitas (“város”) kifejezés először egy 1231-ben kiadott dokumentumban jelent meg. Feltételezhető tehát, hogy Bayreuth 1200 és 1230 között kapott városi jogot. A várost 1248-ig az Andechs-Merania grófok uralták. Miután 1260-ban kihaltak, a Hohenzollern-házból származó nürnbergi burggrófok vették át az örökséget.

Negyedik Károly császár már 1361-ben V. Frigyes burggrófnak adományozta a Bayreuth és Kulmbach városok pénzverési jogát.

1398-ban Bayreuthot elszakították Nürnbergtől, és Bayreuthi Hercegséggé (németül: Fürstentum Bayreuth) vált. A fejedelmi rezidencia és a terület központja azonban 1604-ig a kulmbachi Plassenburg vára volt, és mint ilyen, a területet hivatalosan Kulmbachi Hercegségnek nevezték. Bayreuth városa lassan fejlődött és újra és újra katasztrófák sújtották.

Bayreuth 1421-ben jelent meg először térképen.

1430 februárjában a husziták feldúlták Bayreuthot, a városházát és a templomokat lerombolták. Matthäus Merian 1642-ben a következőképpen írta le ezt az eseményt: “1430-ban a csehországi husziták megtámadták / Culmbachot és Barreutot / és nagy kegyetlenségeket követtek el / mint a vadállatok / a köznép / és egyes személyek ellen. / A papokat / szerzeteseket és apácákat vagy máglyán elégették / vagy a tavak és folyók jegére vitték / (Frankföldön és Bajorországban) és hideg vízzel leöntötték / és sajnálatos módon megölték őket / ahogy Boreck a Cseh Krónikában, a 450. oldalon beszámolt róla.”

1528-ra, kevesebb mint tíz évvel a reformáció kezdete után, a frank márgáti területek urai áttértek a lutheri hitre.

1605-ben egy nagy tűzvész, amelyet gondatlanság okozott, a város 251 házából 137-et elpusztított. 1620-ban pestisjárvány tört ki, 1621-ben pedig újabb nagy tűzvész pusztított a városban. A város a harmincéves háború alatt is szenvedett.

A város történetében 1603-ban fordulópontot jelentett, amikor Christian márki, János György brandenburgi választófejedelem fia a Kulmbach feletti Plassenburg várából Bayreuthba költöztette az arisztokrata rezidenciát. Az első Hohenzollern-palota 1440-1457 között épült János algróf alatt. Ez volt a mai Régi kastély (Altes Schloss) elődje, amelyet többször bővítettek és felújítottak. Az új főváros fejlődése a harmincéves háború miatt megtorpant, de ezt követően számos híres barokk épülettel bővült a város. Christian 1655-ben bekövetkezett halála után unokája, Christian Ernest követte őt, aki 1661-től 1712-ig uralkodott. Művelt és sokat utazó ember volt, akinek nevelője az államférfi Joachim Friedrich von Blumenthal volt. Ő alapította a Christian-Ernestinum gimnáziumot, és 1683-ban részt vett a törökök által ostromlott Bécs felszabadításában. E hőstett emlékére emlékműként megépíttette a Margit-kutat, amelyen a törökök felett győztesként ábrázolják; ez ma az Új kastély (Neues Schloss) előtt áll. Ebben az időben épült a városfal külső gyűrűje és a várkápolna (Schlosskirche).

18. századSzerkesztés

Az utódja, a trónörökös és későbbi márgróf, Vilmos György 1701-ben kezdte meg az akkor még önálló St Georgen am See város (ma St Georgen kerület) létrehozását a várral, az úgynevezett Ordensschloss-szal, egy városházával, egy börtönnel és egy kis kaszárnyával. 1705-ben megalapította az Őszinteség Rendjét (Ordre de la Sincérité), amelyet 1734-ben Vörös Sas Rendre neveztek át, és felépíttette a kolostortemplomot, amely 1711-ben készült el. 1716-ban fejedelmi porcelángyárat létesítettek Szent-Györgyben.

Az első “kastélyt” az Ermitázs parkjában ebben az időben építtette Vilmos György márki (1715-1719).

1721-ben a városi tanács megvásárolta Sponheim bárónő palotáját (a mai Régi Városháza vagy Altes Rathaus) a piactér közepén álló, 1440-ben épült és tűzvészben elpusztult városháza helyett.

1735-ben egy magánalapítvány St. Georgenben idősek otthonát, az úgynevezett Gravenreuth Stiftet alapította. Az épület költségei meghaladták az alapítvány pénzeszközeit, de Frigyes márki segítségükre sietett.

Bayreuth aranykorát Frigyes márki és Nagy Frigyes kedvenc húga, Wilhelmina bayreuthi grófnő uralkodása (1735-1763) alatt élte. Ez idő alatt az udvari építészek, Joseph Saint-Pierre és Carl von Gontard irányításával számos udvari épület és látványosság jött létre: a margráviai operaház a gazdagon berendezett barokk színházzal (1744-1748), az Új “kastély” és a Nap-templom (1749-1753) az Ermitázsban, az Új palota az udvari kerttel (1754 ff) a régi palota helyett, amely a márgróf gondatlanságából leégett, és a mai Friedrichstraße pompás épületsora. Még a rokokó építészeti stílusnak is volt egy sajátos változata, az úgynevezett bayreuthi rokokó, amely az említett épületeket, különösen a belső kialakításukat jellemezte.

A régi, komor kapualjakat lebontották, mert akadályozták a közlekedést és elavult védelmi formát jelentettek. A falakat helyenként átépítették. Frigyes márki sikeresen távol tartotta fejedelemségét a sógora, Nagy Frigyes által ebben az időben vívott háborúktól, és ennek eredményeként a frank királyságban békeidőt hozott.

1742-ben megalapították a Frigyes Akadémiát, amely 1743-ban egyetemmé alakult, de még ugyanabban az évben súlyos zavargások után a lakosság ellenérzései miatt Erlangenbe költöztették. Az egyetem a mai napig ott maradt. 1756-tól 1763-ig Művészeti és Tudományos Akadémia is működött.

A római katolikusok jogot kaptak imaterem létesítésére, és ismét zsidó családok telepedtek le itt. 1760-ban megnyílt a zsinagóga, 1787-ben pedig felavatták a zsidó temetőt.

Vilmos grófnő 1758-ban meghalt, és bár Frigyes őrgróf újra megnősült, a házasság csak rövid ideig tartott és utódok nélkül maradt. 1763-ban bekövetkezett halála után sok művész és kézműves vándorolt Berlinbe és Potsdamba, hogy Nagy Frigyes királynak dolgozzon, mert Frigyes utódja, Keresztény Frigyes márki kevéssé értett a művészethez. Elődje fényűző életmódja miatt is hiányoztak az eszközök, mert az épületek és a főként külföldi művészek fizetése rengeteg pénzt emésztett fel. Az udvar például – amely Károly Frigyes György alatt mintegy 140 főből állt – Frigyes Frigyes margit uralkodása végére mintegy 600 alkalmazottra nőtt. A fejedelemség 1769-re a csőd közelébe került. 1769-ben a frank Hohenzollern Ansbach-vonalából származó Károly Sándor márki követte a gyermektelen Keresztény Frigyes Frigyes után, és Bayreuth másodlagos rezidenciává degradálódott. Károly Sándor továbbra is Ansbachban élt, és ritkán járt Bayreuthban.

1775-ben lecsapolták a brandenburgi tavat (Brandenburger Weiher) St. Georgenben.

Az utolsó márki, Károly Sándor lemondását követően 1791. december 2-án az ansbachi és bayreuthi fejedelemségből annak területei porosz tartomány részévé váltak. Igazgatását 1792 elején Karl August von Hardenberg porosz miniszter vette át.

A városközpont még ma is rendelkezik a bajor utcai piac jellegzetes szerkezetével: a település egy térré szélesedő út köré csoportosul; középen állt a városháza. Ettől elkülönülve állt a templom, egy kis dombon pedig a vár. Mintegy hatvan évvel később a város (akkor még apró falu) a Hohenzollern-állam alárendeltségébe került, majd amikor ezt az államot felosztották, Bayreuth Kulmbach megyébe került.

19. századSzerkesztés

1804-ben Jean Paul Richter író Coburgból Bayreuthba költözött, ahol 1825-ben bekövetkezett haláláig élt.

A Hohenzollernek uralma a Kulmbach-Bayreuthi Hercegség felett 1806-ban, Poroszországnak a napóleoni Franciaországtól elszenvedett vereségét követően megszűnt. Az 1806-tól 1810-ig tartó francia megszállás alatt Bayreuthot a Francia Birodalom tartományaként kezelték, és magas hadisegélyeket kellett fizetnie. Camille de Tournon gróf igazgatása alá került, aki részletes leltárt készített az egykori Bayreuthi Fejedelemségről. 1810. június 30-án a francia hadsereg átadta az egykori fejedelemséget a mai Bajor Királyságnak, amelyet 15 millió frankért vásárolt meg Napóleontól. 1810-ben Bayreuth a bajor Mainkreis kerület fővárosa lett, amely később átkerült Obermainkreisbe, és végül Felső-Frankföld tartománynak nevezték át.

Amint Bajorországot megnyitották a vasutak, a Nürnbergből Hofba vezető fővonal elhaladt Bayreuth mellett, Lichtenfels, Kulmbach és Neuenmarkt-Wirsberg érintésével Hofba. Bayreuth 1853-ban kapott először vasúti összeköttetést, amikor a Bayreuth-Neuenmarkt-Wirsberg vasútvonalat a város költségén megépítették. Ezt követte 1863-ban a Weidenbe vezető vonal, 1877-ben a Schnabelwaidba vezető vasútvonal, 1896-ban a Warmensteinachba vezető mellékvonal, 1904-ben a Hollfeldbe vezető mellékvonal és 1909-ben a Thurnau-n keresztül Kulmbachba vezető, Thurnauer Bockala néven ismert mellékvonal (ami körülbelül annyit jelent, mint “Thurnaui kecske”).

1870. április 17-én Richard Wagner Bayreuthba látogatott, mert olvasott a margitszigeti operaházról, amelynek nagy színpada alkalmasnak tűnt műveihez. A zenekari árok azonban nem tudta befogadni azt a nagyszámú zenészt, amelyre például A Nibelung gyűrűjéhez szükség volt, és a nézőtér hangulata is alkalmatlannak tűnt a darabjához. Ezért eljátszott a gondolattal, hogy Bayreuthban saját fesztiváltermet (Festspielhaus) építsen. A város támogatta ebben a tervében, és rendelkezésére bocsátott egy telket, egy beépítetlen területet a városon kívül, a vasútállomás és a Hohe Warte, a Grüner Hügel (“Zöld domb”) között. Ezzel egy időben Wagner egy Hofgartenben lévő telket is megszerzett, hogy felépíthesse saját házát, a Wahnfriedet. 1872. május 22-én letették a Fesztiválcsarnok alapkövét, és 1876. augusztus 13-án hivatalosan is megnyitották (lásd Bayreuthi Ünnepi Játékok). A tervezés és az építkezés a lipcsei építész, Otto Brückwald kezében volt, aki már korábban is nevet szerzett magának lipcsei és altenburgi színházak építésével.

1886-ban Liszt Ferenc zeneszerző Bayreuthban halt meg, miközben meglátogatta lányát, Cosima Lisztet, Wagner özvegyét. Lisztet és Wagnert is Bayreuthban temették el, Wagner azonban nem ott halt meg. Inkább Velencében halt meg 1883-ban, de a családja Bayreuthba szállíttatta a holttestét, hogy eltemessék.

20. századSzerkesztés

A weimari köztársaság végéig (1900-1933)Szerkesztés

Az új évszázad a modern technika számos újítását is magával hozta: 1892-ben az első elektromos közvilágítás, 1908-ban városi villanytelep, és ugyanebben az évben az első mozi.

1914-15-ben kiegyenesítették és kiszélesítették a Vörös-Majna északi ágának egy szakaszát, miután a folyó menti területeket 1909-ben egy árvíz idején elöntötte a víz.

Az első világháború 1918-as befejezése után rövid időre a Munkás- és Katonatanács vette át a hatalmat Bayreuthban. 1919. február 17-én háromnapos puccsra, az úgynevezett Speckputschra került sor, amely egy rövid izgalmas intermezzo volt az egyébként meglehetősen nyugodt városban.

A völkisch és nacionalista “Deutscher Tag” (Német Napok) sorozatban az NSDAP 1923. szeptember 30-án rendezte meg Bayreuthban az ún. Több mint 3300 katonai és civil személy gyűlt össze (ami a lakosság 15%-ának felelt meg), noha Otto Gessler védelmi miniszter megtiltotta a Reichswehr egységeinek részvételét. A vendégek között volt Albert Preu polgármester, valamint Siegfried és Winifred Wagner, akik a Wahnfried-házba hívták meg a főszónokot, Adolf Hitlert. Ott találkozott Houston Stewart Chamberlain íróval, Richard Wagner vejével és antiszemita fajelmélettel. Szintén ezen a napon találkozott először Hitlerrel Hans Schemm.

1932-ben Felső- és Közép-Frankföld tartományokat egyesítették, és Ansbachot választották kormányszékhelynek. Kis kárpótlásként Bayreuth kapta meg az összevont állami biztosítási ügynökséget Felső- és Közép-Frankföldre. A tartományi összevonással ellentétben ezeknek az intézményeknek az összevonását soha nem csinálták vissza.

A náci korszak (1933-1945)Edit

Az 1920-as évektől a jobboldali pártok fellegváraként Bayreuth a náci ideológia egyik központjává vált. 1933-ban a Bajor Ostmark náci Gau (Bayerische Ostmark, 1942-ben Gau Bayreuth) fővárosává tették. A náci vezetők gyakran látogatták a Wagner-fesztiválokat, és megpróbálták Bayreuthot náci mintavárossá tenni. Egyike volt a számos helynek, ahol a várostervezést közvetlenül Berlinből irányították, mivel Hitler különös érdeklődést tanúsított a város és a fesztivál iránt. Hitler szerette Richard Wagner zenéjét, és Winifred Wagner közeli barátja lett, miután átvette a fesztivál vezetését. Hitler gyakran látogatott Wagner-előadásokat a Bayreuthi Ünnepi Játékszínben.

Bayreuth egy úgynevezett Gauforumot kapott volna, egy kombinált kormányépületet és felvonulási teret, amelyet a város hatalmi központjának jelképeként építettek. Bayreuth első Gauleiterje Hans Schemm volt, aki egyben a Bayreuthban székelő Nemzetiszocialista Tanítók Ligájának (NSLB) vezetője (Reichswalter) is volt. A város 1937-ben csatlakozott az új Reichsautobahnhoz.

A náci diktatúra alatt a Münzgasse-i zsidó hitközség zsinagógáját a kristályéjszakán meggyalázták és kifosztották, de az Operaház közelsége miatt nem rombolták le. Az épületben, amelyet a zsidó közösség ismét zsinagógaként használ, a Tóra-szentély mellett egy emléktábla emlékeztet a zsidók üldözésére és meggyilkolására a Shoah idején, amely legalább 145 bayreuthi zsidó életét követelte.

A második világháború alatt a városban volt a Flossenbürg koncentrációs tábor egyik altábora, amelyben a foglyoknak fizikai kísérletekben kellett részt venniük a V-2 számára. Wieland Wagner, a zeneszerző, Richard Wagner unokája 1944 végén és 1945 áprilisának elején ott volt a polgári igazgatóhelyettes. Nem sokkal a háború vége előtt Bayreuthban kellett volna felállítani a Népbíróság (Volksgerichtshof) kirendeltségeit.

1945. április 5-én, 8-án és 11-én a város mintegy harmadát, köztük számos középületet és ipari létesítményt, 4500 házzal együtt súlyos légitámadások pusztították el. Emellett 741 ember vesztette életét. Április 14-én az amerikai hadsereg elfoglalta a várost.

A háború utáni időszak (1945-2000)Edit

A háború után Bayreuth megpróbált megválni hányatott sorsú múltjától. Az amerikai zóna része lett. Az amerikai katonai kormányzat DP-tábort hozott létre a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek (DP) elhelyezésére, akik közül sokan ukránok voltak. A tábort az UNRRA felügyelte.

A lakhatási helyzet kezdetben nagyon nehéz volt: a városban mintegy 53 300 lakos élt, sokkal több, mint a háború kitörése előtt. Ez a növekedés elsősorban a menekültek és kitelepítettek nagy számának volt köszönhető. Még 1948-ban is több mint 11 000 menekültet számoltak össze. Ráadásul, mivel a háború miatt sok otthon elpusztult, több ezer ember élt ideiglenes szállásokon, még a Fesztiválcsarnok melletti fesztiválvendéglőben is mintegy 500 ember lakott. 1945-ben a városi tanács 1400 férfit sorozott be “nélkülözhetetlen munkára” (a megrongált épületek megtisztítására és az utak megtisztítására). A háború után jelentős számú történelmi épületet lebontottak, de a kulturális élet hamarosan újra beindult: 1947-ben Mozart-fesztiválheteket tartottak az Operaházban, ebből fejlődtek ki a frankfurti fesztiválhetek. A Fesztiváltermet 1949-ben használták először újra, és gálakoncertet adtak a Bécsi Filharmonikusok Hans Knappertsbusch vezetésével. 1951-ben került sor a háború utáni első Richard Wagner Fesztiválra Wieland és Wolfgang Wagner vezetésével. Wieland Wagner friss és nem hagyományos rendezései “visszaadta a náci ideológia által teljesen tönkretett színház hitelét.”

1949-ben Bayreuth ismét Felső-Frankföld kormányának székhelye lett.

1971-ben a bajor tartományi parlament döntött a Bayreuthi Egyetem létrehozásáról, amely 1975. november 3-án nyitotta meg kapuit előadások és kutatás céljából. A városban jelenleg mintegy 10 000 diák tanul.

1972 májusában a városban rendezett népünnepélyen súlyos baleset történt, amikor egy túlzsúfolt kocsi kisiklott, és több ember kirepült. Négyen meghaltak és öten megsérültek, néhányan súlyosan. Akkoriban ez volt a második világháború óta a legsúlyosabb katasztrófa egy hullámvasúton.

1979-ben Roy Chung, az amerikai hadsereg katonája eltűnt a környékről, és állítólag Kelet-Németországon keresztül Észak-Koreába disszidált.

1999-ben a bayreuthi városi repülőtéren rendezték meg a vitorlázórepülő világbajnokságot.

21. századSzerkesztés

2006-ban Bayreuth megválasztotta első CSU-s képviselőjét és polgármesterét, a jogász Michael Hohl-t. 2007-ben először választottak ifjúsági parlamentet, amely 12, 14-17 év közötti fiatalból állt. Október végén megnyílt a régóta tervezett buszpályaudvar és a hozzá tartozó irodaház az újonnan kialakított Hohenzollernplatzon.

A külföldi lakosok legnagyobb csoportjai
Nemzetiség	Népesség (2013)
Törökország	938
Oroszország	434
. Olaszország	364
Kína	336
Lengyelország	291

Richard Wagner és BayreuthSzerkesztés

A város leginkább Richard Wagner zeneszerzővel való kapcsolatáról ismert, aki 1872-től 1883-ban bekövetkezett haláláig Bayreuthban élt. Wagner villája, a “Wahnfried” Bayreuthban épült II. ludwig bajor király támogatásával, és a második világháború után Wagner-múzeummá alakították át. Bayreuth északi részén található a Fesztiválcsarnok, egy operaház, amelyet kifejezetten Wagner operáinak előadására építettek és kizárólag annak szenteltek. Itt került sor Wagner Ring-ciklusának utolsó két művének (“Siegfried” és “Götterdämmerung”); a ciklus egészének; valamint a Parsifalnak a bemutatójára.

A Festspielhausban minden nyáron Wagner operáit adják elő az egy hónapig tartó Richard Wagner Fesztiválon, amelyet általában Bayreuthi Ünnepi Játékok néven ismernek. A fesztivál minden évben ezreket vonz, és 1876-os megnyitása óta folyamatosan telt házzal zajlik. Jelenleg a várólisták a jegyekre 10 évig vagy még tovább is elhúzódhatnak.

A Wagner és az akkor még ismeretlen filozófus, Friedrich Nietzsche kapcsolatának köszönhetően az első bayreuthi fesztivált Nietzsche filozófiai fejlődésének kulcsfontosságú fordulópontjaként emlegetik. Bár eleinte lelkes híve volt Wagner zenéjének, Nietzsche végül ellenségessé vált, a kulturális hanyatlás és a burzsoá dekadencia tünetének tekintette a fesztivált és a fesztiválozókat – ez az esemény arra késztette, hogy szembeforduljon a társadalom egésze által megbecsült erkölcsi értékekkel: “Nietzsche egyértelműen jobban szerette volna Bayreuth bukását látni, mint a rossz irányba fordult társadalom tükrében a sikert.”