Beck Depression Inventory II: a pszichometriai tulajdonságok és határértékek értékelése török felnőtt populációban

A Beck Depression Inventory-II pszichometriai tulajdonságainak értékelésére korábban számos vizsgálatot végeztek. E tanulmányok egyike sem vizsgálta azonban, hogy az eredeti határértékek alkalmazhatóak-e más kultúrákban. Ezért a pszichometriai tulajdonságok értékelése mellett meghatároztuk a BDI-II határértékeit a török populáció számára is. A DSM-IV kritériumai szerint depressziós zavarral diagnosztizált nem klinikai (n = 362) és klinikai pszichiátriai járóbetegek (n = 176) adatait gyűjtöttük össze. A belső konzisztencia és a teszt-reteszt reliabilitás, valamint a konvergens és diszkrimináns validitás elemzéseit számították ki. Két megerősítő faktorelemzést végeztünk, az egyiket a jelen feltáró faktorelemzésekből származtatva, a másikat pedig az eredeti tanulmányban javasolták mindkét csoportra vonatkozóan. A török populációra vonatkozó határértékek meghatározásához receiver operating characteristics görbét alkalmaztunk, amely a minimális depresszióra 0-12, az enyhe depresszióra 13-18, a közepes depresszióra 19-28, a súlyos depresszióra pedig 29-63 értéket mutatott. A nem klinikai és a klinikai csoport belső konzisztenciája .90, illetve .89 volt; a teszt-reteszt stabilitás is magas volt (r = .94). A konvergens és diszkrimináns validitás eredményei kielégítőek voltak. Az eredmények megerősítették a jelenlegi modellt a klinikai csoport esetében, és ugyanúgy megerősítették mindkét modellt a nem klinikai csoport esetében. Továbbá, a minimális, enyhe, közepes és súlyos depresszió osztályozására szolgáló határértékek meglehetősen hasonlítottak a korábban az amerikai populációra javasolt határértékekhez. Összességében megállapításaink azt mutatták, hogy a BDI II megbízható pszichometriai tulajdonságokkal és összehasonlítható határértékekkel rendelkezik a török népesség esetében.