Belphegor

Belphegor eredetileg Baál-Peor, a moábita isten, akihez az izraeliták Sittimben (4Mózes 25:3) ragaszkodtak, és akit a kicsapongással és orgiákkal hoztak összefüggésbe. Egy fallosz alakjában imádták. Démonként a kabbalisztikus írásokban úgy írják le, mint a “diszputer”, a hatodik szefirót “szépség” megfelelője. Ha megidézik, gazdagságot, a felfedezés és a zseniális találmányok erejét adhatja. Démonként az volt a szerepe, hogy viszályt szítson az emberek között, és a gazdagság elosztásával gonoszságra csábítsa őket.”

Collin de Plancy Dictionnaire Infernal című műve szerint Belphegor a pokol franciaországi követe volt. Következésképpen ellenfele Mária Magdolna, Franciaország egyik védőszentje.

Belphegor szerepel John Milton Elveszett Paradicsomában és Victor Hugo A tenger munkásai című művében is. Niccolò Machiavelli olasz diplomata Belfagor arcidiavolo című műve 1549-ben jelent meg először, és azt regéli el, hogyan jön a démon a földre, hogy párt találjon magának. Ez a történet lett Ottorino Respighi Belfagor című operájának eredeti alapanyaga, amelyet 1923-ban mutattak be a milánói Scalában.