Ben Roth

2015 óta vagyok a Harvard College Writing Program preceptora, ahol filozófia alapú írásórákat tartok az elsőéves hallgatóknak. Tanítottam már A narratív én, az egzisztencializmus, és most a Filozófiai filmek című változatokat, amiért a Bok Center Kiváló Tanítási Tanúsítványt kapott tőlem. Emellett minden ősszel a Harvard Extension Schoolban bevezetést tanítok a filozófiába a legkülönbözőbb diákoknak, köztük dolgozó felnőtteknek, nappali tagozatos diplomásoknak, otthon tanuló középiskolásoknak, katonáknak, papoknak, közösségi főiskolai oktatóknak, MBA-knak és nyugdíjasoknak.

A Williams College-ban filozófiát és angolt tanultam, majd 2014-ben filozófiából doktoráltam a Boston Universityn, és közben a Harvard Book Store-ban dolgoztam. A doktori fokozat megszerzése után egy évig a BU-n maradtam lektorként, ahol bevezető órákat tartottam etikából és filozófiatörténetből, valamint 300-as szintű szemináriumokat az ókori filozófiáról. Emellett ösztöndíjas voltam a Cambridge-i Egyetemen és a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen-ben, egy évig angolul és pedagógiát tanultam az angliai Bathban, és két nyarat töltöttem a Middlebury College német nyelviskolájában.

Kutatásaim középpontjában olyan kérdések állnak, hogy a narratíva hogyan vesz részt abban, ahogyan megértjük az életünket és teljes énként és személyként konstituáljuk magunkat. A disszertációmból kinőve Heidegger Lét és idő című művének olyan értelmezését dolgozom ki, amely újszerű elméletet kínál arról, hogyan értelmezzük életünk értelmét – ugyanúgy, ahogyan egy történetet is értelmezünk, nem akkor, amikor már befejeztük, hanem akkor, amikor még a közepén vagyunk. A kontinentális filozófia (Ricoeur, Sartre, Beauvoir, Arendt), az újabb angolszász filozófia (Alasdair MacIntyre, Charles Taylor, Marya Schechtman) és az irodalomelmélet forrásaira, valamint egyes fikciók és filmek értelmezésére támaszkodom. E munkák egy része a European Journal of Philosophy című folyóiratban jelent meg. Publikáltam továbbá Walter De Maria A villámmező című land art-installációjáról, a nihilizmus problémájáról az építészeti fenomenológiában, Sartre hányinger című regényéről, valamint Paul de Man Rousseau Vallomások című művének dekonstruktivista megközelítéséről. A Philosophy and Literature című folyóiratban hamarosan megjelenik egy tanulmányom a Wittgenstein és számos kortárs amerikai szépirodalmi író közötti rezonanciáról, egy másik pedig a pipline-ban a gondoskodásról, az iróniáról és az elkötelezettségről Richard Powers The Overstory című regényén keresztül. Érdeklődési köröm széleskörű és interdiszciplináris, az irodalom- és művészetfilozófia, a 19. és 20. századi európai filozófia, az etika, a filozófiatörténet, az irodalomelmélet, valamint a 20. és 21. századi szépirodalom területén. Az utóbbi időben a legaktívabban Christopher Nolan Tenetjének és általában a blockbuster-filmek meg nem engedhető politikájáról, valamint az elágazó ösvényű és időhurok-narratívákról szóló esszéken dolgoztam.

Meglehetősen sok nyilvánosabb kultúrkritikát is publikáltam, és több időt töltök szépirodalom írásával is. Döntős voltam a Cutbank 2020-as flash fiction versenyén, publikáltam vagy féltucatnyi nagyon rövid történetet, és néhány hosszabbat is benyújtok.

A szabadidőmben rengeteg regényt olvasok, majdnem ugyanennyi filmet nézek, szeretek túrázni, amikor csak tehetem, és modern művészeti múzeumokat látogatok, ahová csak utazom. Eredetileg St. Louisból származom, de régebb óta élek Massachusettsben, pontosabban Cambridge-ben, mint bárhol máshol. Ha mások reakcióinak erősségéből következtetni lehet, a legfigyelemreméltóbb dolog, amit rólam tudni lehet, az a flip-telefon folyamatos használata.