Bengáli nép

A bengáli nép a dél-ázsiai Bengál (ma Banglades és az Indiai Unió között felosztott) régió fő etnikai csoportja. Bengáli (বাংলা bangla) nyelven beszélnek, amely az indoárja nyelvek keleti ágának egyik nyelve.

Bengáli népesség Bangladesben

A bengálok őshonosan Banglades nemzetében, valamint Nyugat-Bengál és Tripura indiai államokban élnek. A bengáli közösségek közül néhányan a Közel-Keleten, Japánban, Malajziában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban élnek.

A bengáli térség civilizációjának emlékei 4000 évre nyúlnak vissza, amikor a régiót drávid, tibeto-burman és ausztroázsiai népek telepítették le. A Bangla ~ Bengál szó eredete ismeretlen, de feltételezhetően a drávid nyelvű Bang törzsből származik, amely i. e. 1000 körül telepedett le a területen.

Az indoárják megérkezése után a Bengál környéki királyságokat először az Atharvaveda írja le i. e. 1000 körül. A Kr. e. 6. századtól Magadha kiterjedt Bihar és Bengál térségének nagy részére. Buddha idején India négy fő királyságának egyike volt. Magadha majdnem egész Dél-Ázsiára kiterjedt, beleértve Perzsia és Afganisztán egyes részeit is, és legnagyobb kiterjedését Nagy Ashoka buddhista császár alatt érte el az i. e. 3. században. Az egyik legkorábbi külföldi utalás Bengáliára az, hogy a görögök Kr. e. 100 körül említik a Xandrammes király által uralt, Gangaridai nevű országot. A szó a feltételezések szerint a Gangahrd (Land with the Ganges in its heart) szóból származik, egy bengáli területre utalva. Később, a Kr. u. 3-6. században Magadha királysága a Gupta Birodalom székhelyeként szolgált.