Betain

A betain (/ˈbiːtə.iːn, bɪˈteɪ-, -ɪn/) a kémiában minden olyan semleges kémiai vegyület, amely pozitív töltésű kationos funkciós csoporttal, például kvaterner ammónium- vagy foszfónium-kationnal (általában: óniumionokkal) rendelkezik, amely nem hordoz hidrogénatomot, és negatív töltésű funkciós csoporttal, például karboxilátcsoporttal, amely nem lehet a kationos hely szomszédságában. A betain a zwitterionok egy speciális típusa. Történelmileg a kifejezést csak a TMG (trimetilglicin) számára tartották fenn. Biológiailag a TMG részt vesz a metilációs reakciókban és a homocisztein méregtelenítésében.

A vegyület kiejtése a cukorrépából (Beta vulgaris subsp. vulgaris) való eredetét és első izolálását tükrözi, és nem a görög béta (β) betűből származik, azonban gyakran beta-INE vagy BEE-tayn ejtik.

A biológiai rendszerekben számos természetesen előforduló betain szerves ozmolitként szolgál. Ezek olyan anyagok, amelyeket a sejtek szintetizálnak vagy vesznek fel a környezetből az ozmotikus stressz, a szárazság, a magas sótartalom vagy a magas hőmérséklet elleni védelem érdekében. A bétainek intracelluláris felhalmozódása lehetővé teszi a sejtek vízvisszatartását, így véd a kiszáradás hatásaitól. Ez a felhalmozódás nem zavarja az enzimek működését, a fehérjék szerkezetét és a membránok integritását. A bétain egy metil-donor is, amelynek egyre inkább elismert jelentősége van a biológiában.