Biblioterápia
A biblioterápia, az irodalmat a jó mentális egészség támogatására felhasználó terápiás megközelítés, sokoldalú és költséghatékony kezelési lehetőség, amelyet gyakran alkalmaznak vagy használnak más típusú terápiák kiegészítésére. A megközelítés hívei szerint számos hangulattal kapcsolatos állapot enyhe vagy közepesen súlyos tünetei sikeresen kezelhetők olvasási tevékenységekkel.
Egyéni és csoportos terápiában egyaránt felhasználható ez a módszer, amelyet gyermekek, serdülők és felnőttek esetében is megfelelőnek tartanak. A mentálhigiénés szakemberek bátoríthatják a terápián lévőket és a terápiára várókat, hogy olvassanak útmutatás vagy önsegítés céljából, fejlődési céllal, a mentális egészséggel kapcsolatos problémák megismerése céljából, valamint a képzeletbeli irodalom terápiás előnyei miatt.
- A biblioterápia története és fejlődése
- Hogyan alkalmazzák a biblioterápiát?
- A biblioterápiával kezelt problémák
- Kik kínálnak biblioterápiát?
- A biblioterápia hatékony?
A biblioterápia története és fejlődése
A történetmesélés, a kreatív írás és az olvasás terápiás potenciálját régóta elismerik. Az irodalom gyógyító módszerként való használata az ókori Görögországig nyúlik vissza, amikor a görög könyvtárakat gyógyító erővel rendelkező szent helyeknek tekintették. A tizenkilencedik század elején olyan orvosok, mint Benjamin Rush és Minson Galt II. kezdték alkalmazni a biblioterápiát, mint beavatkozási technikát a rehabilitációban és a mentális problémák kezelésében. Az I. és II. világháború idején a biblioterápiát arra használták, hogy segítsenek a hazatérő katonáknak a fizikai és érzelmi problémák kezelésében.
A The Atlantic Monthlyban 1916-ban megjelent cikkében Samuel Carothers úgy határozta meg a biblioterápiát, mint azt a folyamatot, amelynek során könyvek segítségével tanítják az orvosi ellátásban részesülőket az állapotukról, és az 1941-ben kiadott Dorland’s Illustrated Medical Dictionary hivatalosan is elismerte ezt a módszert a mentális egészségügyi kezelés egyik formájaként. A biblioterápia alkalmazása az 1950-es években tovább bővült, amikor Carolyn Shrodes kidolgozott egy elméleti modellt, amely azon a feltevésen alapult, hogy az emberekre nagy hatással vannak a történetek szereplői, akikkel azonosulnak. Az American Library Association 1966-ban hivatalos definíciót adott ki, 1969-ben pedig megalakult a The Association of Poetry Therapy, amely a biblioterápia egy formáját, a versterápiát, mint kezelési módot határozta meg. Az 1970-es években Rhea Rubin könyvtáros két kategóriába sorolta a biblioterápiát: fejlesztő (oktatási környezetben) és terápiás (mentális egészségügyi környezetben). Az 1978-ban megjelent, Using Bibliotherapy: A Guide to Theory and Practice (Útmutató az elmélethez és a gyakorlathoz) című munkája nagyban hozzájárult a terület fejlődéséhez. 1983-ban megalakult a Nemzetközi Biblioterápiás Szövetség (International Federation for Biblio/Poetry Therapy).