Bill Clinton elnöksége

Clinton a kampány során ígéretet tett az általános egészségbiztosítási rendszer bevezetésére. Feleségének kinevezése a Nemzeti Egészségügyi Reform Munkacsoport élére, ami újszerű szerep az ország first ladyje számára, konzervatívok bírálták, akik kifogásolták mind a megállapodás helyességét, mind Hillary Rodham Clinton feminista nézeteit. A biztosítási ipar, a kisvállalkozói szervezetek és az Amerikai Orvosi Szövetség lobbistáihoz csatlakozva hevesen kampányoltak a munkacsoport végső javaslata, az egészségbiztonsági törvény ellen. A Kongresszussal folytatott hosszadalmas tárgyalások ellenére a kompromisszumos törvény elfogadására tett erőfeszítések kudarcba fulladtak.

A korai botlások ellenére Clinton első ciklusát számos siker jellemezte, köztük az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás kongresszusi elfogadása, amely szabadkereskedelmi övezetet hozott létre az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó számára. Clinton a kormányzása során több nőt és kisebbségit is jelentős kormányzati tisztségekre nevezett ki, köztük Janet Renót igazságügyi miniszterré, Donna Shalalát egészségügyi és humánminiszterré, Joycelyn Elders sebész főorvost, Madeleine Albrightot az első női külügyminiszterré, Ruth Bader Ginsburgot pedig az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának második női bírájává. Clinton első ciklusa alatt a Kongresszus elfogadott egy deficitcsökkentő csomagot – amely Gore szavazategyenlőséget döntő szavazatával ment át a Szenátuson -, valamint mintegy 30 fontos törvényjavaslatot az oktatással, a bűnmegelőzéssel, a környezettel, valamint a nőkkel és a családdal kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban, beleértve a nők elleni erőszakról szóló törvényt és a családi és orvosi szabadságról szóló törvényt.

1994 januárjában Reno igazságügyi miniszter jóváhagyta a Clinton és felesége által a Whitewater néven ismert arkansasi lakásépítési vállalattal folytatott üzleti ügyletek kivizsgálását. A Kenneth Starr független ügyvéd által augusztustól vezetett Whitewater-vizsgálat több évet és több mint 50 millió dollárt emésztett fel, de nem hozott fel perdöntő bizonyítékot Clintonék vétkességére.

A Whitewater-vizsgálat felújítása Starr vezetésével, a Clinton egészségügyi kezdeményezéséről a Kongresszusban folytatódó heves vita, valamint Clinton egyes politikáinak liberális jellege – amely az amerikai választók jelentős részét elidegenítette – mind hozzájárult a republikánus választási győzelemhez 1994 novemberében, amikor a párt 40 év után először szerzett többséget a Kongresszus mindkét házában. A megfegyelmezett Clinton ezt követően mérsékelte néhány politikáját, és eleget tett néhány republikánus javaslatnak, végül egy agresszívebb deficitcsökkentési tervet és az ország jóléti rendszerének nagyszabású átalakítását fogadta el, miközben továbbra is ellenezte a szociális programokra fordított kormányzati kiadások csökkentésére irányuló republikánus erőfeszítéseket. Végül az amerikai választók többsége jobban idegenkedett az új republikánusok kompromisszumkész és konfrontatív magatartásától a kongresszusban, mint Clintontól, aki mérsékeltebb megközelítésével jelentős közszimpátiát szerzett.

Clinton külpolitikai kezdeményezései közé tartozott az első ciklusa alatt 1994 szeptember-októberében tett sikeres erőfeszítése a haiti elnök visszaállítására. Jean-Bertrand Aristide-nak, akit 1991-ben katonai puccsal eltávolítottak; a bosznia-hercegovinai etnikai konfliktus lezárását célzó béketárgyalások és a daytoni megállapodások (1995) szponzorálása; valamint vezető szerepet játszott a palesztinok és az izraeliek közötti vita végleges megoldására irányuló folyamatban lévő kísérletben. 1993-ban meghívta Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnököt és Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökét Washingtonba, hogy aláírják azt a történelmi jelentőségű megállapodást, amely korlátozott palesztin önrendelkezést biztosított a Gázai övezetben és Jerikóban.

Bár a botrányok sosem álltak távol a Fehér Háztól – egy arkansani lakos, aki a kormányzat tagja volt, öngyilkosságot követett el; Little Rockban történt pénzügyi szabálytalanságokról szóltak a pletykák; korábbi munkatársait vád alá helyezték és elítélték; és az elnököt érintő szexuális helytelenségekről szóló pletykák továbbra is tartottak, Clintont 1996-ban könnyedén újraválasztották, a fellendülő és egyre erősebb gazdaságnak köszönhetően. A népszavazás 49 százalékát szerezte meg a republikánus Bob Dole 41 százalékával és Perot 8 százalékával szemben; az elektori szavazatok száma 379:159 volt. Az erős gazdasági növekedés Clinton második hivatali ideje alatt is folytatódott, és végül rekordot állított fel az ország leghosszabb békeidőszaki bővülésében. 1998-ra a Clinton-kormányzat 1969 óta az első kiegyensúlyozott költségvetést és az ország történetének legnagyobb költségvetési többletét felügyelte. Az élénk gazdaság emellett történelmileg magas lakástulajdonlási arányt és az elmúlt közel 30 év legalacsonyabb munkanélküliségi rátáját eredményezte.

1998-ban Starr engedélyt kapott arra, hogy kiterjessze folytatódó nyomozásának hatályát annak megállapítására, hogy Clinton bátorította-e a Fehér Ház 24 éves gyakornokát, Monica Lewinskyt, hogy eskü alatt hamisan állítsa, hogy neki és Clintonnak nem volt viszonya. Clinton ismételten és nyilvánosan tagadta, hogy a viszony megtörtént volna. Kényszerített vallomása, amely még Clinton támogatói számára is kitérőnek és álságosnak tűnt (az egyik kérdésre így válaszolt: “Attól függ, hogy mit jelent a szó”), újabb kritikát váltott ki Clinton jellemével kapcsolatban konzervatívok és liberálisok részéről egyaránt. Miután meggyőző bizonyítékok kerültek napvilágra az afférról, Clinton bocsánatot kért a családjától és az amerikai közvéleménytől. Starr 445 oldalas jelentése és az azt alátámasztó bizonyítékok alapján a képviselőház 1998-ban két vádiratot hagyott jóvá hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt. Clintont a szenátus 1999-ben felmentette a vádak alól. A vád alá helyezés ellenére Clinton munkahelyi megítélése továbbra is magas maradt.

A külügyekben Clinton 1998 decemberében négynapos bombázó hadjáratot rendelt el Irak ellen, válaszul arra, hogy Irak nem működött együtt teljes mértékben az ENSZ fegyverellenőrökkel (a bombázás egybeesett a Clinton felelősségre vonásáról szóló teljes kongresszusi vita kezdetével). 1999-ben az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) amerikai vezetésű erői sikeres három hónapos bombázó hadjáratot folytattak Jugoszlávia ellen, amelynek célja a Koszovó tartományban élő albánok elleni szerb támadások megszüntetése volt. 1998-ban és 2000-ben Clintont béketeremtőként üdvözölték írországi és észak-írországi látogatásai során, 2000-ben pedig ő volt az első amerikai elnök, aki a vietnami háború vége óta ellátogatott Vietnamba. Elnöksége utolsó heteit azzal töltötte, hogy sikertelenül próbált közvetíteni az izraeliek és a palesztinok közötti végleges békemegállapodás megkötése érdekében. Röviddel hivatalából való távozása előtt Clintont mind a demokraták, mind a republikánusok élesen bírálták, amiért számos megkérdőjelezhető kegyelmet adott ki, köztük egyet a Demokrata Párt egyik fő támogatójának korábbi házastársának.