Bill Kurtis
Televíziós karrierSzerkesztés
1966. június 8-án este Kurtis otthagyta a Washburnben tartott ügyvédi vizsgatanfolyamát, hogy a WIBW-TV-nél helyettesítse egy barátját a 6 órás hírek műsorvezetőjeként. Viharos időjárás közeledett Topeka felé, ezért Kurtis maradt, hogy frissítsen néhány időjárásjelentést. Este 7 órakor, miközben adásban volt, a WIBW operatőre, Ed Rutherford tornádót észlelt a várostól délnyugatra. 15 másodpercen belül újabb észlelés érkezett: “Elsöpört egy lakóparkot”. Kurtis figyelmeztetése – “Az Isten szerelmére, fedezékbe!” – az 1966. júniusi tornádó kitöréssorozat szinonimájává vált, amely 16 halottat és több száz sérültet követelt. Kurtis és a WIBW műsorvezetői csapata 24 órán keresztül folyamatosan adásban maradt, hogy tudósítson a kezdeti tornádóról és annak utóhatásairól. Mivel a WIBW volt a város egyetlen televízióállomása és azon kevés rádióállomás egyike, amelyet nem rongált meg a tornádó, a WIBW a vészhelyzeti műveletek kommunikációs központjává vált. Ez az élmény megváltoztatta Kurtis pályafutását a jogról a hírműsorok irányába. Három hónapon belül, miután látta a tornádóról szóló tudósításait, a chicagói WBBM-TV felvette Kurtist, és ezzel kezdetét vette 30 éves karrierje a CBS-nél.
Az 1966-os év Chicagóban egy viharos négy év kezdete volt, és Kurtis riporterként és műsorvezetőként történelmi események közepébe csöppent. Tudósított a Martin Luther King Jr. meggyilkolását követő környékbeli tüzekről, majd ismét, amikor Robert F. Kennedyt lelőtték. A vietnami háború elleni tüntetések uralták az 1968-as chicagói demokrata nemzeti konvenciót, amelyről Kurtis tudósított. 1969-ben Kurtis dokumentumfilmet készített Iva Toguri D’Aquinóról, “Tokyo Rose” címmel, az első interjút azután, hogy 1949-ben elítélték hazaárulásért. Az ő riportja, valamint Ron Yates, a Chicago Tribune munkatársa segített meggyőzni Gerald Ford elnököt, hogy 1977-ben kegyelmet adjon neki. Jogi végzettsége akkor került előtérbe, amikor 1969-ben a Chicago Seven összeesküvési peréről tudósított, ami a Los Angeles-i CBS News tudósítói állásához vezetett. Egyik első megbízatása az volt, hogy 10 hónapig tudósítson a Charles Manson-gyilkossági perről. Tudósított továbbá Angela Davis és Juan Corona gyilkossági peréről, valamint Daniel Ellsberg Pentagon Papers-peréről.
1973-ban Kurtis visszatért Chicagóba, hogy Walter Jacobson társműsorvezetője legyen a WBBM-TV-nél. 1978-ban az ő oknyomozó fókuszcsoportja hozta nyilvánosságra az Agent Orange történetet, amerikai veteránok, akiket a fertőtlenítőszerrel permeteztek le Vietnamban. A dokumentumfilm washingtoni drámai vetítése után a Veteránügyi Hivatal irányelveket adott ki az Agent Orange által érintett veteránok diagnosztizálására és kártalanítására. Kurtis 1980-ban visszatért Vietnamba, hogy a történet vietnami oldaláról tudósítson, és ott felfedezett mintegy 15 000 vietnami gyermeket, akiket az amerikaiak fogantak és hagytak hátra, amikor az USA 1975-ben kivonult. Egy történet, amelyet Kurtis a The New York Times Magazine számára írt, hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek különleges státuszt kapjanak az Egyesült Államokba való beutazáshoz, ahol ma is élnek.
1982-ben Kurtis csatlakozott Diane Sawyerhez a CBS Morning News című, New Yorkból sugárzott műsorában. Ők ketten szerepeltek a CBS Early Morning News című műsorában is, amelyet a legtöbb CBS-állomáson egy órával korábban sugároztak. Három CBS-riportot is ő vezetett: The Plane That Fell from the Sky, The Golden Leaf és The Gift of Life.
1985-ben visszatért a WBBM-TV-hez. 1986-ban Kurtis egy négyrészes tudományos sorozatot vezetett a PBS-en The Miracle Planet címmel, valamint 1987-ben egy négyrészes sorozatot a Központi Hírszerző Ügynökségről. 1988-ban megalapította saját dokumentumfilmgyártó cégét, a Kurtis Productions-t. Ugyanebben az évben készítette a “Visszatérés Csernobilba” című filmet a PBS Nova című sorozatának. Kurtis közel 1000 dokumentumfilm narrátora volt, és a Kurtis Productions közel 500 dokumentumfilmet készített olyan sorozatok számára, mint a The New Explorers a PBS-en; Investigative Reports és Cold Case Files az A&E számára; és Investigating History a History Channel számára. A Towers Productions által gyártott American Justice műsorvezetője is volt. A CNBC számára a cég közel 100 epizódot készített az American Greed című sorozatból.
1994-ben Kurtis megszerezte azt a videokazettát, amelyen Richard Speck, akit 1966-ban nyolc ápolótanuló meggyilkolásáért ítéltek el Chicagóban, az Illinois állambeli Jolietben található Stateville Correctional Center nevű szigorúan őrzött börtönben szexelt és drogozott. A chicagói WBBM-TV-n riportot sugárzott, és dokumentumfilmet készített az A&E Network számára, amely sokkolta az országot. Ez az Illinois-i büntetés-végrehajtási rendszer történetének legátfogóbb változtatásait eredményezte.
Kurtis két Peabody-díjat, számos Emmy-díjat, az Overseas Press Club díjait és egy duPont-díjat kapott, és beiktatták az Illinois-i és Kansasi Hírességek Csarnokába. 1998-ban megkapta a Kansasi Egyetem William Allen White-díját.
Ő a narrátora Joe Garner We Interrupt This Broadcast című multimédiás könyvének, amelynek előszavát Walter Cronkite, utószavát pedig Brian Williams írta. Kurtis három könyv szerzője: On Assignment (1984), Death Penalty on Trial (2004) és Prairie Table Cookbook (2008).
2015 júniusa óta – éppen a Decades hálózat hivatalos indulása óta – Kurtis a Through the Decades című napi hírmagazin vezető műsorvezetője, amely a televízió megjelenése óta az adott nap történelmi eseményeivel foglalkozik. Kurtis társműsorvezetői Kerry Sayers és Ellee Pai Hong riporterek.
Filmes munkákSzerkesztés
Kurtis volt a narrátora Peter Byck 2010-es Carbon Nation című dokumentumfilmjének, és ő volt a narrátora a 2004-ben Will Ferrell főszereplésével készült Anchorman: Ron Burgundy legendája című filmnek és annak folytatásának, az Anchorman 2: A legenda folytatódik (2013).
2013. július 8-án Kurtist nevezték ki Illinois turizmusának hangjává.
Várj, várj… Don’t Tell Me!Edit
2009-től kezdődően Kurtis több alkalommal is szerepelt az NPR híradó kvízműsorában, a Várj, várj, várj! Don’t Tell Me! című műsorban, Carl Kasell állandó műsorvezető helyett. Kasellt 2014. május 24-én váltotta állandó jelleggel. A műsor egyik szegmensében Kurtis három hírekkel kapcsolatos limericket olvas fel, amelyekből hiányzik az utolsó szó vagy kifejezés, amit a versenyzőknek ki kell tölteniük.