Biopszia helye a Helicobacter pylori fertőzés kimutatására gyomorrákos betegeknél

Vita

A frissített Sydney rendszer az antrum, corpus és incisura angularis biopsziás mintákat ajánlja a gasztritisz és a H. pylori státusz optimális értékeléséhez. Volt némi vita a H. pylori biopszián alapuló módszerekkel, például tenyésztéssel, szövettannal vagy gyors ureazteszttel történő kimutatásának megfelelő biopsziás helyéről. Az e diagnosztikai módszerek teljesítményét értékelő vizsgálatok azt mutatták, hogy az antrális biopsziás minták kiváló érzékenységgel és specificitással (több mint 90%) rendelkeztek a nem fekélyes dyspepsia vagy peptikus fekélyes betegek esetében. Az antrális vagy angularis biopsziáról azt is jelentették, hogy érzékenyebb a H. pylori kimutatásában, mint a corpusé. Ezek az eredmények azonban nem alkalmazhatóak más betegségspektrumra, például gyomorfekélyre, ahol az antrali biopszia önmagában nem volt elegendő, és a corpus biopsziát ajánlották jobb helyként a H. pylori kimutatására.

Vizsgálatunk eredményei arra utalnak, hogy a gyomorrákos betegeknél a H. pylori kimutatásának érzékenysége sokkal nagyobb volt a corpus biopsziás mintában, mint az antrum mintában. Korábbi tanulmányokban a szövettan alapján értékelt H. pylori-fertőzöttség aránya kisebb volt, mint a mi eredményeinkben. Zhang és munkatársai arról számoltak be, hogy a korai gyomorrákban (EGC) a H. pylori-fertőzés aránya 52,4% volt. A H. pylori kimutatási aránya a corpus biopsziás mintában volt a legmagasabb az antrum és angularis mintákhoz képest (50,7% versus 35,0, illetve 34,6%). Craanen és munkatársai azt is kimutatták, hogy a H. pylori a bél típusú EGC 61,3%-ában és a diffúz típusú EGC 54,5%-ában volt kimutatható. Ezzel szemben Enomoto és munkatársai arról számoltak be, hogy a H. pylori-fertőzés kimutatási aránya a sebészileg reszekált mintában nagyon magas volt (97% vagy több). Vizsgálatukban a H. pylori kimutatási aránya szignifikánsan különbözött a gyomor vizsgált helyétől függően, az antrum kisebb görbületénél 30%-tól a corpus nagyobb görbületénél 100%-ig. Eredményeik majdnem összehasonlíthatóak voltak a miénkkel abban, hogy a H. pylori kimutatásának érzékenysége 55% és 95% volt az adott helyeken, ami arra utal, hogy a korpuszbiopsziát értékelni kell a H. pylori-fertőzés kimutatására gyomorrákos betegeknél. Eredményeink azt is sugallták, hogy az antrali biopszia hozzáadása a corpusbiopsziához nem járhat további előnnyel. Az antralis biopszia azonban szükséges lehet a rákot megelőző elváltozások, például az atrófia és a bélmetaplázia megfelelő szövettani értékeléséhez.

A krónikus H. pylori-fertőzés nyálkahártya-atrófiát és bélmetapláziát eredményez. Az aktív H. pylori-fertőzés diagnózisa nehézzé válik a mirigyatrófiás és bélmetapláziás betegeknél, olyan környezetben, amelyben a H. pylori eltűnhet. Az atrófia fokának előrehaladtával az aktív H. pylori-fertőzés jelenléte csökkenni látszik, ami valószínűleg a nyálkahártya nyálkahártyájának a H. pylori-barát normális felszíni hámsejtekből a H. pylori számára nem vendégszerető bélmetapláziává történő átalakulásával függ össze.A Helicobacter pylori-fertőzés és az ebből eredő, mirigysorvadással és bélmetapláziával járó krónikus gasztritisz gyakori a gyomorrákos betegeknél. Vizsgálatunkban az atrófia vagy az intestinalis metaplázia súlyosságának növekedésével csökkent az érzékenység. A közepes fokú atrófia vagy bélmetaplázia gyakoribb volt a hamisan negatív biopsziás mintákban, amelyekben a fertőzés ellenére nem mutatták ki a H. pylorit. Eredményeink tehát alátámasztják a korábbi megállapításokat, miszerint a mirigyatrófia és a bélmetaplázia nagy gyakorisága az antralis nyálkahártyán megakadályozza a H. pylori-státusz megfelelő értékelését gyomorrákos betegeknél.

Eredményeink azt mutatják, hogy a corpus lesser curvature oldala 80%-os érzékenységgel rendelkezik a H. pylori kimutatásában. Ez az eredmény meglehetősen alacsony a corpus nagyobb görbületű oldalához képest. Az atrófia és a bélmetaplázia az antrumból indul ki a krónikus H. pylori-fertőzés következtében, és a kisebb görbületű oldal mentén a corpusra terjed. Cassaro és munkatársai arról számoltak be, hogy a kiterjedt bélmetaplázia, a kisebb görbület mentén (ún. Magenstraβe) vagy diffúz (az egész gyomrot érintő) típus, a gyomorrák fokozott kockázatával jár együtt. Így gyomorrákos betegeknél a corpus kisebb görbületű oldala nem jó biopsziás hely a H. pylori kimutatására, mivel a corpus kisebb görbületű oldala fogékonyabb a bélmetapláziára, mint a nagyobb görbületű oldal. A corpus kisebb görbületű oldaláról azonban biopsziát kell venni az atrófia és a bélmetaplázia mértékének értékelésére, illetve a szövettani elváltozások javulásának értékelésére a szervezet kiirtása után.

A H. pylori-fertőzés és a gyomorrák kialakulása közötti összefüggés jól ismert. a H. pylori-fertőzés bizonyos szerepet játszhat a gyomorrák karcinogenezisének korai állapotában, és hajlamos eltűnni a nyálkahártyáról, mirigyatrófiával és bélmetapláziával. A gyomorrákos betegeknél a H. pylori eltűnése a mirigyatrófiás/bélmetapláziás nyálkahártyán nem jelenti azt, hogy a H. pylori nem befolyásolhatja a gazdaszervezet későbbi karcinogenezisét. E tanulmány szerint a H. pylori eltűnt az antrumból, de megmaradt a felsőtest nagyobb görbületénél, ahol az atrófia vagy a bélmetaplázia viszonylag ritka. Egy nemrégiben végzett prospektív vizsgálat szerint a H. pylori eradikációja jelentősen csökkentette a gyomorrák kialakulását a H. pylori-hordozóknál, prekancerosus elváltozások (atrófia és/vagy bélmetaplázia) nélkül.

Az UBGC-ben végzett ureáz gyorsteszt érzékenysége és specificitása 96% és 100% volt. Woo és munkatársai azt javasolták, hogy a legjobb gyomorhely a pozitív gyors ureáz teszt megszerzéséhez az antrum. A közelmúltban végzett vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a H. pylori kimutatási aránya magasabb volt a corpusnál, mint az antrumnál gyors ureáz teszttel, valószínűleg a mirigysorvadás és a bélmetaplázia nagy gyakorisága miatt az utóbbi helyen a gyomorfekélyes betegeknél. Az UBGC-nél végzett ureázgyorsteszt eredményének összehasonlítása az antrumnál végzett ureázgyorsteszt eredményével vizsgálatunkban nem lehetséges, mivel korlátozó tényező, hogy az antrumnál nem vettünk további mintát az ureázgyorsteszthez. Az UBGC-nél végzett gyors ureáz teszt nagyon magas érzékenysége (96%) és specificitása (100%), valamint az antrális nyálkahártyán gyakrabban előforduló atrófia és bélmetaplázia azonban arra utal, hogy a corpus nagyobb görbületű oldalán végzett gyors ureáz teszt elegendő lehet a H. pylori kimutatására gyomorrákos betegeknél, ha nem szükséges az atrófia és a bélmetaplázia súlyosságának értékelése.

A vizsgálatnak több korlátja is van. Először is lehetséges, hogy eredményeink csak a kelet-ázsiai populációra illenek, akiknél a rák előtti elváltozás prevalenciája sokkal magasabb, mint a nyugatiaknál. Másodszor, adataink néhány fiatal korú (< 40 év, n = 7) vagy cardiában elhelyezkedő (n = 9) esetet tartalmaztak. A gyomorráknak ezek a szokatlan típusai ritkák, de lehetséges, hogy kevesebb prekancerosus elváltozás van. Harmadszor, csak akkor tekintettük a H. pylorit pozitívnak, ha az alany legalább két pozitív eredményt mutatott ki a gyors ureáz tesztelésből, a szerológiából vagy a szövettanból. Ezek a kritériumok csökkenthetik a H. pylori kimutatásának érzékenységét.

Összefoglalva, tanulmányunk azt mutatja, hogy a gyomorrákos betegeknél a H. pylori kimutatásához elegendő a biopsziás minta beszerzése a felsőtest nagyobb görbületénél akár gyors ureáz teszthez, akár szövettanhoz. A H. pylori kimutatásának magas szenzitivitása és specificitása a corpus nagyobb görbület felőli oldalán a ritkább atrófiának és bélmetapláziának köszönhető, mint az antrum vagy a corpus kisebb görbület felőli oldalán tapasztaltaknak

.