Bizonyos antidepresszánsok hosszú távú kezelése csökkentheti a demencia előfordulását

A Journal of Clinical Psychiatry című szaklapban megjelent eset-kontroll vizsgálat eredményei szerint bizonyos antidepresszánsokkal végzett hosszú távú kezelés összefüggésbe hozhatónak tűnt a demencia előfordulásának csökkenésével.

“A depresszió az összes okból bekövetkező demencia egyik ilyen, potenciálisan módosítható kockázati tényezőjét jelentheti” – írta Dr. Claudia Bartels, a németországi Göttingeni Egyetemi Orvosi Központ pszichiátriai és pszichoterápiás osztályának munkatársa és munkatársai. “Számos tanulmány egybehangzóan kimutatta a depresszió és a későbbi demencia fokozott kockázata közötti szoros összefüggést. A szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (SSRI) gyakran használják a demencia depressziós tüneteinek kezelésére.”

“Az elmúlt évek preklinikai kutatásai azt sugallták, hogy az SSRI-k csökkentik az amiloid plakkok terhét transzgenikus egérmodellekben és kognitívan egészséges emberekben, mérséklik az amiloid-1-42 által kiváltott tau-hiperfoszforilációt sejtkultúrában és javítják a kogníciót egerekben.”

Az SSRI-k Alzheimer-kóros demenciában a kognícióra gyakorolt hatásai azonban többnyire negatív eredményekhez kapcsolódtak a randomizált klinikai vizsgálatokban; a kutatások gyéren vannak arra vonatkozóan, hogy mely antidepresszánsok befolyásolhatják a demencia kialakulásának kockázatát; és különösen ritkák a bizonyítékok a kezelés időtartamának e kockázatra gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Bartels és munkatársai ezért arra törekedtek, hogy meghatározzák az antidepresszáns gyógyszerosztályok és a különböző kezelési időtartamú egyes vegyületek hatását a demencia kialakulásának kockázatára. A kutatók a német Disease Analyzer adatbázisban szereplő 62 317 demencia diagnózissal rendelkező személy adatait elemezték, és összehasonlították a kimeneteleket az életkor, nem és orvos szerint illeszkedő kontrollokéval. Logisztikus regressziós elemzéseket végeztek, amelyeket korrigáltak az egészségbiztosítási státusz és a demenciához vagy az antidepresszánsok használatához kapcsolódó társbetegségek tekintetében, hogy értékeljék a demencia előfordulása és az antidepresszánsok négy fő osztályával, valamint a leggyakrabban felírt 14 egyéni antidepresszánssal történő kezelés közötti összefüggést.

Az eredmények összefüggést mutattak a 2 évig vagy tovább tartó, bármely antidepresszánssal történő kezelés és a demencia alacsonyabb kockázata között a rövid távú kezeléshez képest a 18 összehasonlításból 17 esetében. Különösen a hosszú távú kezelés esetén a növényi és triciklikus antidepresszánsok a demencia előfordulásának csökkenésével voltak kapcsolatban. Az eszcitaloprammal (OR = 0,66; 95% CI, 0,5-0,89) és a Hypericum perforatummal (OR = 0,6; 95% CI, 0,51-0,7) végzett hosszú távú kezelés az egyes antidepresszánsok alapján a demencia legkisebb kockázatával járt együtt.

“A klinikai vizsgálatok – bár jól ismertek, mint az arany standard eljárás – számos ígéretes vegyületet lelepleztek, és egyre nagyobb kihívást jelentenek a hosszabb kezelési időtartamokkal” – írták Bartels és munkatársai. “Így, és e javaslat ellentmondásosságának tudatában, a regiszterek adatainak elemzése naturalisztikus környezetben vonzó és megvalósítható alternatíva lehet. Ha az egyes adatkészleteket multinacionális erőfeszítésben lehetne egyesíteni, akkor az egyesített nagy adatbázisok még erőteljesebb elemzéseit lehetne elvégezni, és a naturalisztikus adatokkal additív hozzájárulást lehetne tenni.”