Black Abbey

A perjelséget 1225-ben alapította ifjabb William Marshal, Pembroke grófja, aki 1231-ben halt meg.

1349-ben a perjelség közösségét a bubópestis – az úgynevezett fekete halál – kitörése sújtotta. A járvány során három hónap alatt a közösség nyolc tagja halt meg. A pestisjárvány évei után a 15. század végéig nagyon kevés szerkezeti változtatást hajtottak végre a perjelségben. 1558-ban Írország I. Erzsébet angol királynő, protestáns királynő uralma alá került, és a perjelség tulajdonát a korona elkobozta. Erzsébet 1603-ban meghalt, de az új protestáns király, I. Jakab politikája nem változott: a perjelség bírósági épület lett, a dominikánusok pedig kénytelenek voltak elhagyni, és más házakban találtak maguknak helyet.

1642 és 1649 között a Black Abbey jelentős szerepet játszott mind az ír katolikus vallás, mind a király, I. Károly angol és ír király megmentésére tett kísérletben; az apátság adott otthont az Ír Katolikus Konföderáció néven ismert kormánynak. Ez az erőfeszítés azonban nem tartott sokáig. 1650 márciusában az Oliver Cromwell parancsnoksága alatt álló angol hadsereg ostrom alá vette Kilkennyt. Sokan meghaltak a járvány és az éhség miatt, még többen elmenekültek, mielőtt a város végül megadta magát.

1685-től 1689-ig, II. Jakab katolikus angol király uralkodása alatt az apátság virágzott, de 1690-ben, a protestáns III. vilmos angol király uralkodása alatt Kilkennyt és az apátságot is újra elfoglalták az angolok.

1776-ra a fekete apátság közössége a nullához közeledett, de ettől az évtől kezdve a dominikánusok újra birtokba vették az apátságot, először bérbeadással. 1816-ban a Fekete apátságot domonkos apátságként állították vissza, és az első nyilvános misét 1816. szeptember 25-én tartották.

1864. május 22-én, Szentháromság vasárnapján a püspök újra felszentelte a Fekete apátságot, és végül újra imaházként nyitotta meg kapuit.