Bob Welch (zenész)

1971-ben Welch meghallgatást tartott a Fleetwood Mac számára a Kiln House-ban, az angliai menedékhelyükön. A zenekar nemrég vesztette el egyik frontemberét, Jeremy Spencer gitárost, és helyettest kerestek. Judy Wong, a zenekar barátja és részmunkaidős titkárnője, középiskolai barátját, Welch-et ajánlotta. A zenekar néhányszor találkozott Welch-csel, és miután meghallgatták néhány dalát kazettán, úgy döntöttek, hogy felveszik, annak ellenére, hogy korábban nem játszottak együtt. Welch-et ritmusgitárra osztották be, Danny Kirwan szólógitáros mellé. Welch végül a zenekar közös otthonában, a Hampshire-ben található “Benifold”-ban lakott.

A Rolling Stones-tól kölcsönzött mobil felszerelést használva a zenekar három album anyagát vette fel a Benifoldban: Bare Trees, Penguin és Mystery to Me. A zenekar első, Christine McVie és Welch közreműködésével készült albumát, a Future Games-t a londoni Advision Studiosban vették fel (ahogy azt az album borítójának hátoldalán is idézik). A következő albumot, a Bare Trees-t nagyrészt a De Lane Lea Studios-ban vették fel a londoni Wembley-ben.

1971 szeptemberében a zenekar kiadta a Future Games-t, amelynek címadó dalát Welch írta. Ez az album különbözött mindattól, amit a zenekar korábban készített. 1972-ben, hat hónappal a Future Games megjelenése után a zenekar kiadta a Bare Trees című lemezt, amelyen Welch “Sentimental Lady” című dala szerepelt. Ez a dal öt évvel később nagy sikert aratott Welch számára, amikor újra felvette a French Kiss című szólóalbumához. Christine McVie is énekelt az átdolgozáson, és producere volt a dalnak.

Friction: Danny KirwanSzerkesztés

A zenekar jól érezte magát a stúdióban, de a turnék kezdtek problémásak lenni. Kirwan alkoholfüggőséget alakított ki, és 1972-re kezdett elidegenedni Welchtől és a zenekar többi tagjától. Welch rendkívül tisztelte Kirwan tehetségét gitárosként, énekesként és dalszerzőként – később úgy jellemezte Kirwant, mint “briliáns zenészt” -, és abban a tizenhat hónapban, amíg ő és Kirwan együtt voltak a Fleetwood Macben, termékeny zenei együttműködést folytattak. Mick Fleetwood azonban így emlékezett vissza: “Emberként és zenészként is nagyon különbözőek voltak”. Személyes szinten súrlódások voltak közöttük, és Welch, a kifelé forduló kaliforniai, Kirwant zárkózottnak, bizonytalannak és nehezen kommunikálhatónak találta. Azt is gyanította, hogy Kirwan nem értékelte a zenei stílusát. “Azt hiszem, Danny úgy gondolta, hogy túl okos játékos vagyok… túl jazzes, túl sok furcsa hangjegy. Nem érzem, hogy halálosan szerette volna a zenémet.”

1999-ben Welch azt mondta, hogy Kirwan “tehetséges, tehetséges zenész volt, majdnem egyenrangú Pete Greennel gyönyörű gitárjátékában és hibátlan húrhajlításaiban”, de egy későbbi interjúban megjegyezte: “Danny finoman szólva sem volt egy könnyed ember. Valószínűleg nem kellett volna annyit innia, mint amennyit ivott, még fiatal korában sem. Mindig is nagyon intenzíven foglalkozott a munkájával, ahogy én is, de úgy tűnt, soha nem volt képes elhatárolódni tőle és nevetni rajta.”

Egy 1972 augusztusi amerikai turné egyik koncertje előtt egy részeg Kirwan és Welch között a színfalak mögött kialakult vita azzal végződött, hogy Kirwan összetörte a gitárját, szétverte az öltözőt és nem volt hajlandó színpadra menni. Miután állítólag véresre verte a fejét egy falon, Kirwan végignézte, ahogy a zenekar nélküle küzdötte végig a szettet, Welch pedig megpróbálta elfedni a gitárszólóit. Welch így emlékezett vissza: “Rendkívül dühös voltam, és úgy tűnt, hogy a szett a végtelenségig elhúzódik”. A zenekar kirúgta Kirwant, és a Fleetwood Mac művészi irányítása Welch és Christine McVie kezében maradt. Fleetwood később azt mondta, hogy a nyomás túl nagy lett Kirwan számára, és összeomlott.

KihívásokSzerkesztés

A Fleetwood Mac következő három albumán folyamatosan változtatták a felállást a Mick Fleetwood, McVie és Welch alkotta mag körül. Kirwant a Savoy Brown énekese, Dave Walker és Bob Weston váltotta a szólógitáron. Walker és Weston is játszott a Penguinon. Az 1973 januárjában megjelent album a 49. helyet érte el a Billboard Top 200-as albumlistáján az Egyesült Államokban.

A Mystery to Me tartalmazta Welch “Hypnotized” című dalát, amely jelentős FM rádiós sugárzást kapott az Egyesült Államokban. Azonban egy megszakított turné következtében a Mystery to Me csak a 67. helyet érte el az Államokban.

“Fake Mac” és az áthelyezésSzerkesztés

A felállásváltások, a turnézás, a McVies házasságának megromlása (amit John alkoholizmusa súlyosbított), valamint Weston és Fleetwood felesége, Jenny Boyd viszonya okozta belső feszültségek legyengítették a zenekart. Westont kirúgták, és a zenekar le akart mondani egy közelgő amerikai turnét.

A zenekar menedzsere, Clifford Davis nem akarta lemondani a turnét, arra hivatkozva, hogy övé a Fleetwood Mac név. A Fleetwood Mac megmaradt tagjainak írt levelében Davis részletezte terveit, miszerint a zenekart egy új “sztárminőségű, headliner fellépővé” alakítja – lényegében kirúgta a bandát, de munkát ajánlott nekik az új zenekarában. Welch és a többi zenekari tag figyelmen kívül hagyta Davis törekvését. Davis ezután egy amerikai turnét szervezett egy új zenészcsoporttal – a Fleetwood Mac beleegyezése nélkül – “Fleetwood Mac” néven. Az új zenészek egyike sem játszott a zenekar korábbi inkarnációiban. Davis hamisan bejelentette, hogy Welch és John McVie kilépett a Fleetwood Mac-ből, és hogy Fleetwood és Christine McVie egy későbbi időpontban csatlakozik az “új” zenekarhoz. A Fleetwood Mac eredeti tagjai végzéssel akadályozták meg, hogy a “hamis Mac” az ő nevük alatt turnézzon, míg Davis végzéssel akadályozta meg, hogy az eredeti zenekar turnézzon. A végül meghiúsult turnéból eredő perek miatt a Fleetwood Mac majdnem egy évig nem működött.

A bizonytalanság ideje alatt Welch Los Angelesben maradt, és szórakoztatóipari ügyvédekkel vette fel a kapcsolatot. Welch úgy vélte, hogy a zenekart elhanyagolta a Warner Bros. – a kiadójuk, a Reprise Records anyacége – és meggyőzte a bandát, hogy költözzenek Los Angelesbe. Bill Graham rockpromóter levelet írt a Warner Bros-nak, hogy meggyőzze őket arról, hogy az “igazi” Fleetwood Mac valójában Fleetwood, Welch és McVies. Bár ez nem vetett véget a jogi csatározásnak, a zenekar újra Fleetwood Mac néven tudott felvételt készíteni.

Ahelyett, hogy újabb menedzsert szerzett volna, a Fleetwood Mac úgy döntött, hogy saját magát menedzseli. Miután a bíróság kimondta, hogy a “Fleetwood Mac” név Fleetwoodot és John McVie-t illeti, a két zenekari tag megalapította saját zenekari menedzsment cégét, a Seedy Managementet.

Heroes Are Hard to Find és távozás a Fleetwood MacbőlSzerkesztés

1974-ben Welch volt az egyetlen gitáros a bandában. A Warner Bros. új szerződést kötött a Fleetwood Mac-kel, és 1974 szeptemberében kiadta a Heroes Are Hard to Find című albumot a Reprise kiadónál. Az album lett a zenekar első olyan lemeze, amely a Top 40-be került az Egyesült Államokban, a Billboard listán a 34. helyen végzett. Az ezt követő turné volt Welch utolsó turnéja a Fleetwood Mac-kel.

Welch személyes és szakmai problémákkal küzdött: házassága tönkrement, és úgy érezte, hogy kimerítette kreativitását a zenekarral. Később kifejtette, hogy elhidegült John és Christine McVie-től, mégis közel állt Fleetwoodhoz, akivel állítása szerint 1974-ben együtt vezették a zenekart. Welch 1974 decemberében kilépett a Fleetwood Mac-ből, helyére Lindsey Buckingham és Stevie Nicks került.

A Fleetwood Mac albumai közül, amelyeken Welch közreműködött, az amerikai albumeladások 1971 és 2000 között összesen 500.000 darabot szállítottak a Future Games-ből; 1 millió darabot a Bare Trees-ből 1972 és 1988 között; és 500.000 darabot a Mystery to Me-ből 1973 és 1976 között, amikor a Recording Industry Association of America arany minősítést kapott.

LawsuitEdit

A Fleetwood Mac Buckingham-Nicks verziója szupersztár státuszt ért el a Fleetwood Mac (1975) és a Rumours (1977) című albumokkal, mindkettő #1 lett az USA-ban. A Rumours 40 millió példányban kelt el világszerte, és máig az egyik legsikeresebb album, amit valaha kiadtak.

A 90-es évekre Welch és a Fleetwood Mac egykor diplomatikus kapcsolata elmérgesedett. 1994-ben Welch beperelte a Fleetwoodot, McVie-éket, a zenekar ügyvédjét, Michael Shapirót és a Warner Bros. Records ellen a jogdíjak alulfizetésével kapcsolatos szerződésszegés miatt. Korábban, 1978-ban Welch és a zenekar szerződést kötött a Warner Bros. vállalattal, amelyben megegyeztek, hogy egyenlő arányban részesülnek a Fleetwood Mac albumok jogdíjaiból. Welch azt állította, hogy a tagok később új megállapodásokat kötöttek a Warner Bros. vállalattal magasabb jogdíjakról, és sem Fleetwood, sem McVies nem tájékoztatta Welch-et, így becsapták őt az egyenlő jogdíjakból. A pert 1996-ban rendezték.

Hall of Fame vita és kibékülésSzerkesztés

Amikor 1998-ban a Fleetwood Mac-et beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, a zenekar eredeti tagjait, Peter Greent, Jeremy Spencert, Danny Kirwant, Mick Fleetwoodot és John McVie-t, valamint Christine McVie-t, Lindsey Buckinghamet és Stevie Nickset nevezték be a Hallba. Welch, aki több éven és öt albumon át volt a zenekar horgonya, nem került be. Welch úgy érezte, hogy a zenekarral folytatott közelmúltbeli jogi csatározás elmérgesítette a bizottságot, hogy felvegyék őt. “Az én korszakom volt a bridge-korszak” – mondta Welch 1998-ban a clevelandi Plain Dealer című újságnak. “Ez egy átmenet volt. De fontos időszak volt a zenekar történetében. Mick Fleetwood az életrajzában egy egész fejezetet szentelt az én korszakomnak a zenekarban, és nekem tulajdonította a ‘Fleetwood Mac megmentését’. Most ki akarnak írni engem az együttes történetéből. Ez fáj… Mick és én évekig közösen vezettük az együttest. Én voltam az, aki Angliából Los Angelesbe hozta a bandát, és ez hozta őket abba a helyzetbe, hogy Lindsey-vel és Stevie-vel összejöjjenek. Végigkísértem a zenekart egy egész időszakon, amikor szó szerint alig maradtak életben.”

A Fleetwood Mac rajongói oldal, a The Penguin 2003-as online kérdezz-felelek ülésén Welch revideálta véleményét a kizárással kapcsolatban. Nemrég meglátogatta a Fleetwood Macet a színfalak mögött egy koncert után, és újra kapcsolatba került Mick Fleetwooddal. Welch már nem a zenekart hibáztatta a kizárásáért. Ehelyett a Hall bizottságát és az iparági bennfenteseket (például Ahmet Ertegunt és Jann Wennert) hibáztatta, mondván, hogy nem tetszett nekik a zenei stílusa. Továbbra is fenntartotta, hogy a peres ügy is közrejátszott, mivel megakadályozta, hogy kapcsolatba lépjen Mick Fleetwooddal, és a beiktatás idején még mindig elhidegültek egymástól.