Bodhicitta

A mahájána buddhizmus a Bodhiszattva-ideált hirdeti, amelyben a hat tökéletességet folyamatosan gyakorolják. A Paramita alkalmazásában való ébredés és törekvés ennek a Bodhisattva-ideálnak a része a bodhicitta.

IdeálSzerkesztés

A mahāyāna és a vajrayāna buddhizmusban a buddhista gyakorlat célja elsősorban az, hogy végtelen sokszor szülessenek újra, hogy megszabadítsák a többi, még mindig a samsārában rekedt lényt.

A Bodhicitta természetmeditáció, annak fokozatai, valamint a Buddhaság elérése iránti elkötelezettséggel végzett szándékos szabályok és cselekvés egy ősi tibeti buddhista bölcsességi módszer.

Pāramitā-szerkesztés

A mahāyāna buddhizmus azt tanítja, hogy a saját megvilágosodásunk elérésének tágabb motivációja, “hogy minden érző lénynek segítsünk”, a lehető legjobb motiváció, amit bármilyen cselekedethez kaphatunk, legyen az akár a hivatásunkban végzett munka, mások tanítása vagy akár egy füstölőáldozat bemutatása. A buddhizmus hat tökéletessége (Pāramitās) csak akkor válik valódi “tökéletességgé”, ha a bodhicitta motivációjával végzik. Így az adakozás (skt. dāna) cselekedete történhet világi értelemben, vagy lehet Pāramitā, ha bodhicittával párosul. A bodhicitta az elsődleges pozitív tényező, amit művelni kell.

MűvelésSzerkesztés

A Mahāyāna-tradíció konkrét módszereket biztosít mind az abszolút, mind a relatív bodhicitta szándékos művelésére. Ezt a művelést a teljes felébredéshez vezető út egyik legnehezebb aspektusának tartják. A Mahāyāna gyakorlói elsődleges céljuknak tekintik, hogy kifejlesszenek egy valódi, megalkuvás nélküli bodhicittát, amely folyamatosan megmarad a tudatfolyamukban anélkül, hogy tudatos erőfeszítésre kellene támaszkodniuk.

Az alap a hit, a menedékvétel és a bodhicitta felébresztése.

A Mahāyāna tanításokban megadott számos módszer közül a nem megalapozott Bodhicitta kifejlesztésére a következők:

• A. A Bodhicitta felébresztése érdekében a fő szempont, a Négy Mérhetetlen (Brahmavihara) szemlélődés és gyakorlás:
  • Mérhetetlen Egykedvűség (Upekṣā)
  • Mérhetetlen szerető kedvesség (Maitrī),
  • Mérhetetlen együttérzés (Karunā),
  • Mérhetetlen öröm mások szerencséjén (Mudita), és
• B. A Bodhicittára való törekvés érdekében:
  • A Lojong (elmegyakorlás) gyakorlatok:
    • Mások, mint önmagunkkal egyenrangúak: Az én és mások felcserélése: (Tonglen) a légzés közbeni Küldés és Fogadás gyakorlata,
    • Mások, mint fontosabbak: Úgy tekinteni minden más érző lényre, mint akik a mi anyáink voltak végtelen számú előző életünkben, és hálát érezni a sok alkalomért, amikor gondoskodtak rólunk.
• C. A Bodhicitta alkalmazása és a megvilágosodás elérése érdekében:
  • A megismételt Pāramitās gyakorlási ciklus: 1) Nagylelkűség, 2) Erény, 3) Türelem, 4) Erőfeszítés, 5) Meditáció és 6) Belátás.

Lojong 59 szlogenjének második pontja: A fő gyakorlat, amely az abszolút és a relatív bodhicittában való gyakorlás.

A. Abszolút bodhicitta szlogenje 2. Tekintsünk minden dharmát álomnak; bár a tapasztalatok szilárdnak tűnhetnek, ezek múló emlékek. 3. szlogen. Vizsgáljuk meg a meg nem született tudatosság természetét. Szlogen 4. Önfelszabadítsd még az ellenanyagot is. 5. szlogen. Pihenj az alaya, a lényeg, a jelen pillanat természetében. Szlogen 6. Az elmélkedés utáni meditációban légy az illúzió gyermeke. B. Relatív Bodhicitta 7. szlogen. A küldést és az elfogadást felváltva kell gyakorolni. E kettőnek meg kell lovagolnia a lélegzetet (aka. a Tonglen gyakorlása). Szlogen 8. Három tárgy, három méreg, az erény három gyökere — A 3 tárgy a barátok, az ellenségek és a semlegesek. A 3 méreg a sóvárgás, az ellenszenv és a közömbösség. Az erény 3 gyökere a gyógymód. 9. Szlogen 9. Minden tevékenységben eddzünk szlogenekkel. 10. szlogen. Kezdd a küldés és a vétel sorozatát önmagaddal.

Amikor csak a Śūnyatāt valósítja meg, a gyakorló nem biztos, hogy hasznára válik másoknak, ezért a Mahayana ösvény egyesíti az ürességet és az együttérzést, ez megakadályozza, hogy a két korlátba essen, és a középső úton marad. Hagyományosan a bodhiszattvák kezdetben a közvetítő koncentrációt gyakorolják a nemes bölcsesség szintjének elérése felé, majd a fő gyakorlat spontán mások javára válik, ellentétben más ösvényekkel, amelyek esetleg megszakítják a mások javát.

A bodhicitta megfelelő keletkezéséhez minden elősegítő oknak és kedvező feltételnek teljesnek kell lennie. A folyamatos gyakorlás után ezek a tulajdonságok mesterkedés nélkül is létrejöhetnek az elmében.

A bódhicitta fogadalmak letételének két fő hagyománya a következő: 1) Nagarjuna mélységes nézet szekere és, 2) Aszanga hatalmas magatartás szekere. Ezek után ez őrzi, hogy mit kell kerülni, és mit kell elfogadni.

A gyakorlat három részre osztható: 1) az elme gyakorlása, 2) a bodhicitta felébresztése, és 3) annak gyakorlása, hogy mit kell elfogadni és mit kell elkerülni. Ezeket nevezhetjük 1) előkészítő gyakorlatnak, 2) fő gyakorlatnak és 3) befejező gyakorlatnak. Az előzetes gyakorlat a négy határtalan tulajdonságban való gyakorlás. A fő gyakorlat a Bodhicitta felébresztése és a fogadalmak letétele. A befejező gyakorlat a gyakorlás abban, hogy mit kell elfogadni, és feltétlenül óvakodni attól, amit el kell kerülni.

Az ősi tibeti iskola előzetes gyakorlási ciklusa a Samantabhadra a Longchenpa a Jigme Lingpa a Mindentudás Kiváló Részének vonalán: Hatalmas kiterjedésű szívesszencia. Invokáció; Vallomás; Hit a menedékkel: Elme sorozat Bodhichitta természet a csatornákban, a belső levegőben és a tigrisekben; A lényeg, a természet és az együttérzés mandalája; Nemzés: Illuzórikus észlelések, mint a vízben tükröződő hold. Kövesd, mint Manjushri, hogy szenteld magad azzal a törekvéssel, hogy megvalósítsd a legbelsőbb értelmet és felismerd, hogy szellemi harcosként elérd a buddhaságot.

Két gyakorlási vonalSzerkesztés

A tibeti buddhisták azt állítják, hogy a Bodhichitta művelésének két fő módja van: a “Hét ok és hatás”, amely Maitreyától származik és Atisha tanította, és az “Én és mások cseréje”, amelyet Shantideva tanított és eredetileg Manjushri.

Tsongkapa szerint a hét ok és hatás a következő:

1. minden lényt anyádnak ismerj el;
2. gyűjtögesd a kedvességüket;
3. a kedvességük viszonzásának vágya;
4. szeretet;
5. nagy együttérzés;
6. egész szívű elhatározás;
7. bodhichitta.

Pabongka Rinpocse szerint a második módszer a következő meditációkból áll:

1. hogy az én és mások egyenlőek;
2. az önmagunk szeretetéből eredő sok hiba szemlélése;
3. a mások szeretetéből eredő sok jó tulajdonság szemlélése;
4. az én és mások cseréjének tényleges szemlélése;
5. mivel ezek szolgálnak alapként, az adás és vétel (tonglen) meditációjának módja.

Egyetemesség Szerkesztés

A bodhicitta gyakorlása és megvalósítása független a felekezeti megfontolásoktól, mivel alapvetően az emberi tapasztalat része. A bódhiszattvákat nemcsak a buddhizmus Theravāda iskolájában ismerik el, hanem minden más vallási hagyományban és a formális vallási hagyomány nélküliek körében is. A jelenlegi tizennegyedik Dalai Láma például Teréz anyát az egyik legnagyobb modern bodhiszattvának tartotta.