Bokatörések

A bokaízület három csontból áll: a sípcsontból, a szárkapocscsontból és a talusból, amelyek egymással össze vannak csuklózva. A fibula és a tibia (alsó lábszárcsontok) végei alkotják a belső és a külső malleolust, amelyek a bokaízület csontos kiemelkedései, amelyeket a boka mindkét oldalán érezhetünk és láthatunk. Az ízületet egy rostos hártya, az ízületi tok védi, és ízületi folyadékkal van kitöltve, hogy lehetővé tegye a zökkenőmentes mozgást.

A bokasérülések nagyon gyakoriak a sportolóknál és a fizikai munkát végző embereknél, és gyakran súlyos fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járnak. A bokasérülések utáni fájdalom származhat szalagszakadásból, amit bokaficamnak nevezünk, vagy csonttörésből, amit bokatörésnek nevezünk. A bokatörés olyan fájdalmas állapot, amikor a bokaízületet alkotó egy vagy több csont eltörik. A bokaízületet különböző szalagok és más lágyrészek stabilizálják, amelyek szintén megsérülhetnek a bokatörés során.

Az okok

A bokatörés a boka túlzott gördülése és csavarodása miatt következik be, ami általában baleset vagy olyan tevékenységek, mint az ugrás vagy az esés következtében hirtelen terhelés éri az ízületet.

Tünetek

Bokatörés esetén azonnal duzzanat és fájdalom jelentkezik a boka körül, valamint mozgáskorlátozottság. Egyes esetekben vér gyűlhet össze az ízület körül, ezt az állapotot hemarthrosisnak nevezik. Súlyos törés esetén a bokaízület körüli deformitás jól látható, ahol a csont átnyúlhat a bőrön.

A törések típusai

A bokatöréseket az érintett bokacsont helye és típusa szerint osztályozzák. A bokatörések különböző típusai a következők:

• Lateralis malleolus törés, amelynél az oldalsó malleolus, a boka külső része törik el.
• Medialis malleolus törés, amikor a medialis malleolus, a boka belső része törik.
• Posterior malleolus törés, amikor a posterior malleolus, a sípcsont csontos púpja törik.
• Bimalleoláris törés, amelyben mind az oldalsó, mind a középső malleolus csontok törnek
• Trimalleoláris törés, amelyben mindhárom oldalsó, középső és hátsó csont törik.
• A magas bokaficamnak is nevezett szindrómás sérülés általában nem törés, de törésként kezelhető.

Diagnózis

A bokasérülés diagnózisa fizikális vizsgálattal kezdődik, majd a sérült terület röntgenfelvétele és CT-vizsgálata következik a részletes áttekintés érdekében. Általában nagyon nehéz megkülönböztetni a bokatörést más állapotoktól, mint például a ficam, ficam vagy ínsérülés, a sérült boka röntgenfelvétele nélkül. Bizonyos esetekben nyomást gyakorolnak a bokára, majd speciális röntgenfelvételeket készítenek. Ezt az eljárást terheléses vizsgálatnak nevezik. Ezt a vizsgálatot a törés stabilitásának ellenőrzésére alkalmazzák, hogy eldönthessék, szükség van-e műtétre vagy sem. Összetett esetekben, amikor a szalagok részletes kiértékelésére van szükség, MRI-vizsgálat javasolt.

Kezelések

A bokasérülést követően azonnal és az orvos felkeresése előtt jégpakolást kell alkalmazni, és a lábat magasan kell tartani a fájdalom és a duzzanat minimalizálása érdekében.

A bokatörés kezelése a törött csont típusától és stabilitásától függ. A kezelés nem sebészi módszerekkel kezdődik, és azokban az esetekben, amikor a törés instabil és nem lehet helyreállítani, sebészi módszereket alkalmaznak.

A nem sebészi kezelés során a bokacsontot helyreállítják, és speciális sínt vagy gipszet helyeznek az ízület köré, legalább 2-3 hétig.

A sebészi kezelés során a törött csonthoz a boka területén végzett bemetszéssel férnek hozzá, majd speciálisan tervezett lemezeket csavaroznak a csontra, hogy a törött részeket helyreállítsák és stabilizálják. A bemetszést ezután összevarrják, és a műtött bokát sínnel vagy gipsszel rögzítik.

Műtét utáni ellátás

A bokaműtét után arra fogják utasítani, hogy legalább hat hétig kerülje a boka terhelését, járás közben mankót használjon.

A bokaízület fizikoterápiáját az orvos fogja javasolni. A 2-3 hónapos terápia után a beteg képes lehet a szokásos napi tevékenységeinek elvégzésére.

Kockázatok és szövődmények

A bokatörésnél fellépő kockázatok és szövődmények közé tartozik a nem megfelelő öntés vagy a csontok helytelen igazítása, ami deformitást és végül ízületi gyulladást okozhat. Egyes esetekben az idegekre gyakorolt nyomás idegkárosodást okozhat, ami erős fájdalmat eredményezhet.

Ritkán a műtét a törés nem teljes gyógyulását eredményezheti, ami a helyreállításhoz újabb műtétet igényel.