Borreliózis (Lyme-kór)

Mi a Lyme-kór?

A Lyme-kór, más néven Lyme-borreliózis nem csak a legismertebb kullancs által terjesztett betegség, hanem az egyik leggyorsabban terjedő fertőző betegség is az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. A betegséggel kapcsolatos általános ismeretek azonban mind az egészségügyi szakemberek, mind a lakosság körében még mindig hiányosak.

A Lyme-kórt okozó baktérium tudományos neve Borrelia. A Borrelia által okozott két leggyakoribb betegség a Lyme-kór és a kullancs által okozott visszaeső láz (TBRF). Mindkettő kullancsok útján terjed. A Lyme-kórt okozó borréliákat együttesen Borrelia burgdorferi sensu lato néven ismerik. A B. burgdorferi sensu lato jelenleg legalább 18 ismert Borrelia-fajt foglal magában. Folyamatosan fedeznek fel azonban új fajokat, így a számuk valószínűleg emelkedni fog. A Borrelia három legfontosabb humán patogén faja a B. burgdorferi sensu stricto az USA-ban és Európában, valamint a Borrelia afzelii és a Borrelia garinii Európában és Ázsiában.1

Honnan kapta a Lyme-kór a nevét?

A hetvenes évek elején váratlanul kitört egy ízületi gyulladáshoz hasonló betegség, amely a Connecticut állambeli Lyme közelében élő gyermekek és felnőttek egy csoportját érintette. A csoportot egy egészségügyi intézmény vizsgálta, és a fertőzöttek mindegyike visszaemlékezett arra, hogy a Connecticut állambeli Lyme-ban vagy annak környékén kullancs csípte meg őket, ami arra késztette a tudósokat, hogy az ismeretlen betegséget Lyme-nak nevezzék el.2 A Lyme-kór kórokozóját először 1981-ben Wilhelm “Willy” Burgdorfer professzor azonosította egy spirochetális baktériumként, és róla nevezték el Borrelia burgdorferinek.3 Továbbá felfedezte, hogy a baktérium spirális alakú, és a szarvasokon található kullancsok hordozzák. A B. burgdorferi csoport a Spirochaetales rendbe tartozó Borrelia nemzetségbe tartozik. A Lyme-kórt okozó spirochéták szoros rokonságban állnak a szifiliszt okozó spirochéta baktériummal.4

Hogyan terjed a Lyme-kór?

A Borrelia burgdorferi spirochétát, a Lyme-kórt okozó “dugóhúzó”, spirális alakú baktériumot a kemény kullancsok terjesztik az emberre. Jelenleg két szarvas kullancsfaj, a keleti fekete lábú kullancs, Ixodes scapularis, és a nyugati fekete lábú kullancs, I. pacificus, a B. burgdorferi, a Lyme-kór kórokozójának ismert vektora az Egyesült Államokban.5 Európában, Oroszországban és Észak-Afrikában a vektor a ricinus kullancs, I. ricinus, Ázsiában pedig a tajga-kullancs, I. persulcatus.6,7

Ezek a kemény kullancsok életciklusuk lárva- és nimfa-stádiumában fertőződnek a baktériummal, miközben fertőzött rezervoár-gazdákkal, például fehér lábú egerekkel és madarakkal táplálkoznak. A kifejlett kullancsokat a fehérfarkú szarvasok szállítják, lehetővé téve a fertőzött kullancsok elterjedését a vadonban, és növelve e kullancsok közelségét a nagyobb emlősgazdákhoz. A kullancsok a Borreliát a gazdaszervezetre való rátapadással és harapással juttatják át az emberre. Az apró kullancsok lassú ütemben táplálkoznak, és órákig, akár 3 napig is a testen maradhatnak anélkül, hogy a gazdatest észrevenné, hogy ott vannak. A kullancs vérrel telítődik, és ha fertőzött, a spirochéta a csípés során átkerül az ember vagy az állat véráramába.8

Melyek a Lyme-kór tünetei?

Több mint 100 évvel ezelőtt Európában, mielőtt a Lyme-kór ismert okait felfedezték volna, a betegséget először a jellegzetes korai stádiumú betegséggel, az erythema chronicum migrans (EM) bőrkiütéssel és a késői stádiumú betegséggel, az acrodermatitis chronica atrophicans (ACA) bőrkiütéssel írták le. Ma már tudjuk, hogy az európai faj, a B. afzelii volt a felelős.9

A Lyme-kór tünetei hasonlóak a TBRF tüneteihez, amelyek közé tartozik a láz, fejfájás, fáradtság, hidegrázás, myalgia, ízületi és izomfájdalom, étvágytalanság, hányinger, dezorientáció vagy memóriazavar, koordinációs zavar, valamint a neurológiai betegség súlyosabb állapotai. Ezenkívül a csípés helyén az expozíciót követő napoktól hetekig terjedő időszakban megjelenhet egy jellegzetes vörös, bikaszem alakú kiütés, az úgynevezett erythema chronicum migrans (EM), amely azonban a betegek kevesebb mint 40%-ánál jelentkezik. Az idegrendszeri rendellenességek közé tartozhat a memóriazavar és a részleges arcbénulás (Bell-bénulás). A betegség későbbi szakaszában vándorló ízületi fájdalmak, ín-, izom- és csontfájdalmak jelentkezhetnek. Az ízületi tünetek, ha jelen vannak, általában a nagy ízületeket, például a térdeket érintik. A tünetek különböző időpontokban jelentkezhetnek, eltűnhetnek és újra jelentkezhetnek.

A B. burgdorferi sensu stricto által okozott lyme borreliosis multiszisztémás betegséget okoz, amely számos szervet érinthet, beleértve a szívet, az ízületeket, a központi idegrendszert és az agyat. A B. afzelii egy külön bőrfertőzést okoz, amelyet ACA néven ismerünk, a B. garinii pedig a korai Lyme neuroborreliózissal hozható összefüggésbe, amely fájdalmas radiculitist okoz (Garin-Bujadoux-Bannwarth-szindróma).10, 11

Milyen a Lyme-kór földrajzi elterjedése?

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint az USA-ban évente körülbelül 300 000 embernél diagnosztizálnak Lyme-kórt. Ez azonban nem veszi figyelembe azoknak a számát, akiket nem diagnosztizálnak vagy tévesen más betegséggel diagnosztizálnak12. A Lyme-kór nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában, a Közel-Keleten, valamint Ázsia és Ausztrália egyes részein is elterjedt.

A Lyme-kórt a Borrelia különböző fajai okozzák, amelyeknek földrajzi elterjedése világszerte elterjedt:

Geográfiai elterjedés	Borrelia fajok
North America	B. burgdorferi sensu stricto (beleértve a B31-et és a B. burgdorferi 297-et), B. bissettii, B. californensis, B. spielmanii, B. andersonii, B. carolensis, B. mayoni
Európa	B. afzelii, B. bavaiensis, B. bissettii, B. garinii, B. kurtenbachii, B. burgdorferi sensu stricto, B. spielmanii, B. lusitaniae, B. valaisiania
Ázsia	B. afzelii, B. garinii, B. lusitaniae, B. valaisiania, B. sinica, B. japonica
Ausztrália	B. queenslandica

Hogyan elterjedt a Lyme-kór az Egyesült Államokban?

AIGeneX laboratórium mind az 50 államban, 1155 megyében felfedezte a Lyme-kórt. A Lyme-kór egykor nagyon koncentráltan északkeleten és a felső középnyugaton fordult elő, de az elmúlt húsz évben az Egyesült Államok minden részén elterjedt. Az alábbi térkép szemlélteti azokat a megyéket, ahol a betegeknél Lyme-kórt diagnosztizáltak.

Hogyan diagnosztizálják a Lyme-kórt?

A Lyme-kór klinikai diagnózis. Sajnos a Lyme-kórban szenvedő betegeket gyakran tévesen más betegségekkel diagnosztizálják. A 19. századi szifiliszhez hasonlóan a Lyme-kór a “nagy utánzó” néven ismert, és ALS-nek, MS-nek, krónikus fáradtság szindrómának, fibromialgiának, Alzheimer-kórnak, Parkinson-kórnak, autizmusnak és más betegségeknek álcázhatja magát. A Lyme-kórban szenvedő betegek kevesebb mint 50%-a emlékszik arra, hogy kullancs csípte meg, és a legtöbb beteget nem vizsgálják Lyme-kórra, amíg hosszú távú egészségügyi problémákat nem mutatnak.13

A Lyme-kór diagnosztizálható kórházi laboratóriumban, vagy olyan laboratóriumban, mint például az IGeneX, amely a kullancsok által terjesztett betegségekre specializálódott. A Lyme-kór diagnosztizálása két fő problémával találkozik: a téves diagnózissal és a késői diagnózissal. Az átfogó laboratóriumi vizsgálat (amely olyan szerológiai vizsgálatokat tartalmaz, mint a Lyme Immunoblot a B. burgdorferi elleni antitestek kimutatására; és a Lyme PCR a B. burgdorferi specifikus DNS kimutatására) a legjobb utat kínálja a klinikusoknak betegeik diagnosztizálásához. Ennek okai a következők: (1) gyenge immunrendszerrel rendelkező betegeknél , vagy a betegség nagyon korai szakaszában, amikor a B. burgdorferi elleni antitestek hiányoznak, a Western Blot és az Immunoblot tesztek nem adnak választ. A PCR-tesztek azonban kimutathatják a Borrelia DNS-t. (2) A B. burgdorferi elleni antitestek nagyon magas titerével rendelkező betegeknél a Lyme PCR-teszt negatív lehet. (3) A Lyme késői stádiumában lévő vagy a betegség nagyon korai szakaszában lévő betegeknél a szerológiai tesztek és a közvetlen kimutatási tesztek, például a PCR és az antigén kimutatása negatív lehet. Ebben az esetben hasznosak lehetnek a T-sejtes tesztek, mint például a Lyme IgX Spot teszt. A Lyme-kór vizsgálati módszereinek teljes listáját itt találja.

Mivel gyógyítható a Lyme-kór?

A Lyme-kór antibiotikumokkal kezelhető. Az általánosan használt antibiotikumok közé tartozik a doxiciklin, az amoxicillin vagy a cefuroxim axetil. Egyeseknek intravénás kezelésre lehet szükségük olyan antibiotikumokkal, mint a ceftriaxon vagy a penicillin. A betegeket bármilyen kezelési program megkezdése előtt meg kell vizsgálnia az egészségügyi szakemberüknek. Az egészségügyi szakember a klinikai tünetek és a laboratóriumi vizsgálatok segítségével állapítja meg, hogy a betegnek Lyme-kórja vagy esetleg más kullancs által terjesztett fertőzése van-e.

1 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3167092/
2 https://www.bayarealyme.org/about-lyme/history-lyme-disease/
3 https://irp.nih.gov/blog/post/2015/02/the-great-willy-burgdorfer-1925-2014
4 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK2314/
5 https://www.cdc.gov/lyme/transmission/index.html
6 https://ecdc.europa.eu/en/disease-vectors/facts/tick-factsheets/ixodes-ricinus
7 https://ifsmed.com/lyme-disease
8 http://sphweb.bumc.bu.edu/otlt/MPH-Modules/PH/LymeDisease/LymeDisease4.html
9 https://www.lymeneteurope.org/forum/viewtopic.php?t=491
10 https://wwwnc.cdc.gov/eid/article/22/5/15-1806_article
11 http://www.ajnr.org/content/30/6/1079
12 https://www.lymedisease.org/lyme-basics/lyme-disease/about-lyme/
13 http://www.ilads.org/lyme/lyme-quickfacts.php