Boston városi tanácsa
Boston törvényhozó testülete 1909 előtt egy nyolctagú tanácsból (Board of Aldermen) és egy közös tanácsból (Common Council) állt, amely a város mind a 25 kerületének három-három képviselőjéből állt. Amikor 1909-ben Boston város alapszabályát újraírták, a Board of Aldermen és a Common Council helyébe egy kilenctagú városi tanács lépett. Mind a kilenc tanácstagot kétéves időtartamra választották meg. Az új charta a polgármestert azzal a jogkörrel is felruházta, hogy megvétózza a városi tanács minden aktusát. A tanács első ülésére egykamarás testületként 1910. február 7-én került sor.
A városi tanácsosok választási eljárását az 1924. évi törvények 479. fejezete változtatta meg, amely az 1925-ös kétéves választásoktól kezdődően 22 városi tanácsos megválasztásáról rendelkezett, minden kerületből egyet-egyet. Az eljárást ismét megváltoztatta az 1951. évi törvények 356. fejezete, amely kilenc városi tanácsos megválasztásáról rendelkezett, akik mindegyike kétéves időtartamra.
1981 novemberében a bostoni választók ismét jóváhagyták a tanács összetételének megváltoztatását, 13 tagúra: 9 kerületi képviselőt és 4 tisztségviselőt.
Kerületi képviseletSzerkesztés
A Tanács jelenlegi 13 tagú összetételét létrehozó 1981-es népszavazás nem jelezte, hogy a kerületeket hogyan húzzák meg, csak azt, hogy a kerületek közel azonos lakosságúak legyenek, és a kerületvonalak ne vágják át a városi körzeteket.
A Tanács létrehozott egy körzetkijelölő bizottságot, amely több különböző lehetséges kerületi térképet javasolt, és nyilvános meghallgatásokat tartott, mielőtt egy tervet terjesztett volna a Tanács elé jóváhagyásra. Az állami törvények értelmében a városi tanácsnak a népszavazás hivatalos elfogadásáról szóló értesítéstől számított 90 napon belül kellett végleges döntést hoznia a körzetekről, ami azt jelenti, hogy a körzetekről szavazó tanács az 1982-es tanács lesz, nem pedig az 1981-es, amelyik létrehozta a körzeteket. Az akkori elnök, Patrick McDonough, aki ellenezte a kerületi képviseletet, Rosemarie Sansone-t, a kerületi képviselet egyik fő szószólóját nevezte ki a kerületi bizottság elnökévé, de a másik három tagnak Frederick C. Langone-t, Dapper O’Neilt és John W. Searst választotta, akik mindannyian ellenezték a kerületi képviseletet. Langone és O’Neil is visszatérne a Tanácsba 1982-ben, de Sansone 1981-ben nem indult az újraválasztáson, és nem szavazhatna a körzethatárokról, ha a bizottság nem dolgozna gyorsan, hogy még az év vége előtt tervet terjesszen a Tanács elé. A lehetséges körzethatárokról tartott nyilvános meghallgatásokon heves viták zajlottak a körzetek egységét védő vonalak megrajzolásának hívei és a két túlnyomórészt kisebbségi körzet létrehozását és a kisebbségeknek a helyi önkormányzatban való részvételét célzó vonalak megrajzolásának hívei között. A viták középpontjában Dorchester és a South End állt. Dorchestert, Boston legnagyobb városrészét legalább két körzetre kellett osztani. Egy egyszerű kettéosztással vagy egy északi és egy déli kerület, vagy egy keleti és egy nyugati kerület jönne létre. A keleti kerület nagyrészt fehér (legalább 75%), a nyugati kerület pedig nagyrészt afroamerikai lakosságú lenne. Az északi és déli körzetek kevésbé szélsőséges többségűek lennének. Sok lakos ellenezte mindkét felosztást, mondván, hogy azok fokoznák a faji szegregációt Dorchesterben, és tovább folytatnák a kisebbségek politikai erőtlenségét. Egy bonyolultabb felosztás, amely figyelembe venné a nagyszámú kisebbségi lakossággal rendelkező területeket, egy túlnyomórészt kisebbségi és egy túlnyomórészt fehér kerületet hozna létre, de Dorchestert nem egy közösségként, hanem több kisebb, a környező városrészek között felosztandó negyedként kezelné. A különböző javaslatokban a South Endet – elhelyezkedése miatt – a városrészek egységének hívei vagy Dél-Bostonnal, vagy Back Bay/Beacon Hill-lel, vagy a kisebbségek által dominált körzetek hívei Roxburyvel csoportosították.
Két nappal a 90 napos határidő lejárta előtt Terrence McDermott, az új tanácsos, akit Sansone helyére neveztek ki a körzetosztó bizottság elnökévé, egy tervet terjesztett a Tanács elé, amelyet 7-2 arányban (Raymond Flynn és Bruce Bolling ellenszavazataival) elfogadtak. A mai körzethatárok csak kis mértékben térnek el az 1982-ben elfogadottaktól: South End és Dél-Boston egy körzetet alkot, Dorchester pedig nagyjából egy keleti és egy nyugati körzetre oszlik. Az új körzetek véglegesítése után a Tanácsnak több kihívással kellett szembenéznie, például azzal, hogy a kerületi tanácsosok alacsonyabb fizetést kapjanak-e, mint a nagyvárosi tanácsosok, és hogy hol lehetne irodahelyiséget találni négy további tanácsos számára a városházán.