Boswellia sacra Flück.

Kew Species Profiles

Általános leírás A Bibliában a tömjén, a Boswellia sacra és rokon fajainak olajos gumigyantája a három bölcs által a kis Jézusnak adott három ajándék egyikeként szerepel. Sok különböző kultúrában évezredek óta használják.

A Boswellia sacra egy papírszerű, hámló kérgű fa, amelynek levelei a kusza ágak végén csoportosulnak. Ez a forrása a tömjénolaj-gyanta gyantának, amelyet más felhasználási módok mellett régóta értékelnek az égetéskor keletkező édes illatú füstje miatt. A “tömjén” elnevezés az ófrancia “franc encens” szóból származik, ami tiszta füstölőt vagy szó szerint szabad gyújtást jelent. A Boswellia nemzetség különböző fái által termelt tömjénnel való kereskedelem legalább i. e. 2000-ig nyúlik vissza. Az 1830-as évekig sok európai tévesen azt hitte, hogy a tömjén a Juniperus nevű tűlevelű faj gyantája.

Fajtaprofil A karácsony és a tömjén

A tömjén erősen kapcsolódik a karácsonyhoz, a Bibliában a “három bölcs” által a kis Jézusnak hozott három ajándék egyikeként szerepel, és évezredek óta használják számos különböző kultúrában. Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a tömjén az istenek földre hullott verejtéke. A legendás Főnix madárról úgy tartották, hogy fészkét tömjénből készült gallyakból építi, és a gyanta “könnyeivel” táplálkozik.

Földrajz és elterjedés

Etiópiában, Észak-Szomáliában, Omán délnyugati részén és Jemen déli részén őshonos. Legelterjedtebb Észak-Szomáliában, valamint az Arab-félsziget déli partvidékének hegyvidéki erdőségeiben. Ezeket a tengerparti hegyeket a nyári hónapokban sűrű köd borítja, ami lehetővé teszi a sűrű erdőségek kialakulását, amelyek meglepően gazdag növényvilággal rendelkeznek: “ködös oázis” egy sivatagi régióban.

Leírás

Áttekintés: A Boswellia sacra egy akár 8 m magasra is megnövő fa, papírszerű, hámló kéreggel. A fák általában többtörzsűek, de lehet egytörzsű is. A fa minden része erősen gyantás.

Levelek: A levelek az ágak csúcsán csoportosulnak, és levélkékre tagolódnak.

Virágok: A virágok legfeljebb 10 cm hosszú, hónalji fürtökben, az ágak végén összezsúfolódva állnak. Minden virágnak öt, szétterülő, sárgásfehér szirma, tíz porzó (hímivarszerv) és egy húsos koronggal körülvett petefészek van. A termés 3-5 szögletes, 8-12 mm-es kapszula, amely 3-5 billentyűvel nyílik.

A fák a törzs tövénél lévő párnaszerű duzzanat segítségével kapaszkodnak sziklákhoz vagy sziklafalakhoz. Ez a duzzadt alap segít a fa stabilizálásában, és leginkább a nagyon meredek vagy kitett sziklákon növő fáknál fejlett.

Veszélyeztetettség és megőrzés

Ománban a fát a növényevők olyan erősen marják, hogy ritkán virágzik vagy magot hoz, ami nyilvánvalóan gyenge regenerálódáshoz és egyes fák pusztulásához vezet.

Felhasználás

A tömjén és az olibanum a Boswellia fák olajosgyanta-gyantájának általánosan használt elnevezései. A tömjént régóta értékelik az égetéskor keletkező édes illatú füstje miatt. Az ókori egyiptomiak a gyantát vallási szertartásokhoz, királyaik mumifikálódott testének felkenéséhez, valamint sebek és sebek kezelésére használták. Tutanhamon sírjában tömjénfüstöt tartalmazó füstölőt találtak. A parseusok, akiket egyesek a keresztény hagyomány “három bölcsének” (bölcsek) kulturális leszármazottjainak tartanak, még ma is használják vallási szertartásokon.

A legkorábbi feljegyzett beszámoló az arab tömjén és mirha ókori görögök általi használatáról Hérodotosztól származik, ami arra utal, hogy Kr. e. 500-ra már jól működő kereskedelem létezett Dél-Arábia és Görögország között. Kr. e. 295-ben Theophrasztosz feljegyezte, hogy Görög Sándor (Kr. e. 356-323) Anaxikratészt küldte Dél-Arábiába, hogy tájékozódjon a tömjén eredetéről.

Theophrastus (Kr. e. 372-287 körül), a görög botanikus és Plinius az idősebb (Kr. u. 23-79), a latin természettudós szemtanúk beszámoltak a tömjén termesztéséről és betakarításáról, és a módszerek ma is nagyrészt változatlanok. A kéreg felvágásakor olajos gumigyanta válik ki, amelyet vagy lekaparnak a fáról, vagy összegyűjtik a földről, amint lecsöpög, ami jobb minőségű gyantát eredményez. A legjobb minőségű gyanta színe halvány, míg a kéregről lekapart gyanta vöröses színű, és rosszabb minőségűnek számít.

A tömjénfa a harmadik vagy negyedik évben kezd gyantát termelni. A gyűjtők egy speciális késsel enyhe bemetszéseket vagy vágásokat ejtenek a tömzsi alsó ágakon. A gyanta ezeken a pontokon szivárog, és könnycsepp alakú gyantaszerű anyaggá keményedik. Körülbelül tíz nap múlva a cseppek elég nagyok a gyűjtéshez. A tömjént főként a monszun hónapjaiban gyűjtik, és Ománban (ahonnan a legjobb tömjén származik) hegyi barlangokban tárolják a délnyugati monszun végét követő télig. Ez a késedelem lehetővé teszi, hogy a termék megfelelően megszáradjon, bár általában a begyűjtés után tíz-húsz nappal már exportképes lehet. Egyetlen fa évente több kilogramm gyantát is termelhet.

Ma a tömjént főként a füstölők előállításához használják, és alapvető összetevőnek tekintik. A tömjént különösen a római katolikus és görögkeleti egyházakban, valamint a kozmetikai és gyógyszeriparban használják parfümök, füstölőporok és pasztillák készítésére. Az égő füstölő hatékony rovarriasztó.

A tömjénfüstöt számos hagyományos gyógyászati célra használják, például emésztési és légúti panaszok kezelésére. Tudományos kutatások folynak a Boswellia fajok lehetséges felhasználásáról a rák kezelésében. A tömjénből nyert illóolaj számos monoterpén szénhidrogént tartalmaz, mint például a pinen és a limonén, és az aromaterápiában használják. A füstje serkentő hatású lehet. Kína a tömjén fő importőre.

Frankincense at Kew

A Boswellia sacra a Princess of Wales Conservatory szezonálisan száraz zónájában látható.

A B. sacra préselt és szárított példányait a Herbáriumban, a Kew egyik kulisszák mögötti részében tartják. E példányok némelyikének részletei, beleértve a képeket is, online megtekinthetők a Herbárium katalógusában.

A gumiból, gyantából és olajból származó minták szintén a Gazdasági Botanikai Gyűjteményben találhatók.

Elterjedés Etiópia, Szomália, Jemen Ökológia Sivatagi erdők; sziklás mészkőlejtőkön és szakadékokban, valamint az Arab-félsziget déli parti hegyvidékének “ködös oázis” erdőségeiben nő. Természetvédelem A Természetvédelmi Világszövetség 2008-as Vörös Listája szerint közel veszélyeztetett (NT) Omán, Szomália és Jemen (Dél-Jemen) esetében. Veszélyek

A tömjén égetéséből származó füstöt enyhe eufórikus és stimuláló hatása miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az “enyhén veszélyes” kategóriába sorolja. A gumó (olibanum) lenyelése gyomorproblémákhoz vezethet.