Brad Delson

Brad Delson a Los Angeles egyik gazdag külvárosában, Agoura Hillsben található Agoura High Schoolba járt gyerekkori barátjával és Linkin Park zenekari társával, Mike Shinodával. Középiskolai karrierje során különböző zenekarokban játszott, a legjelentősebb a Relative Degree volt, amelyben megismerkedett és összeállt Rob Bourdon dobossal. A Relative Degree célja egyszerűen az volt, hogy koncertezzenek, és miután ezt a célt elérték, feloszlottak.

Az érettségi után, 1995-ben Delson, Shinoda és Bourdon megalapították a Xerót, amely végül a Linkin Park kiindulópontjává vált. 1995-ben Delson Regents’ Scholar ösztöndíjasként került az UCLA-re, ahol a Bachelor of Arts diplomát szerezte meg kommunikáció tanulmányokból, üzleti és adminisztrációs szakirányon. Az egyetemen töltött négy évéből háromban a későbbi Linkin Park zenekartársával, Dave Farrell-lel osztozott a kollégiumi szobán. Delson a tanulmányai részeként lehetőséget kapott arra is, hogy a zeneipar egyik tagjánál gyakornokoskodjon, és végül Jeff Blue-nál, a Warner Bros. egyik A&R képviselőjénél helyezkedett el. Recordsnál, aki építő jellegű kritikát adott a Xero demóira, amelyek az 1996-ban megjelent Xero című 4-sávos sampler kazettáról származnak. Blue később bemutatta Chester Benningtont, aki később a Linkin Park énekese lett, a zenekar többi tagjának.

Miután 1999-ben summa cum laude és Phi Beta Kappa minősítéssel végzett a UCLA-n, Delson úgy döntött, hogy lemond a jogi egyetemről, hogy a Linkin Parkkal folytathassa zenei karrierjét.

Linkin ParkSzerkesztés

1999-ben Delson zenekara, a Xero, a korábbi énekest, Mark Wakefieldet az arizonai Chester Benningtonra cserélte, és átnevezték magukat Hybrid Theoryra. Nemsokára Delson Shinodával együtt elkészítette a zenekarral azonos című hatszámos EP-t, amelyet különböző weboldalakon terjesztettek az interneten, és a zenekarnak saját kultikus rajongótábora lett. 2000-re, egy újabb zenekar névváltoztatás után a Linkin Parkot leszerződtette a Warner Bros. Records.

2000. október 24-én a Linkin Park kiadta az elsöprő sikerű Hybrid Theoryt. A következő évben Delson közreműködött a Reanimation (2002) című remixalbum elkészítésében, és a “Pushing Me Away” (“P5hng Me A*wy”) remixelt interpretációjához hozzáadta saját kreatív meglátásait.

A Reanimation után Delson kulcsszerepet játszott a Linkin Park második stúdióalbumának, a Meteora (2003) elkészítésében, amely a Hybrid Theory-nál súlyosabb gitárriffeket tartalmazott.

A Linkin Park 2007. május 15-én adta ki harmadik stúdióalbumát, a Minutes to Midnight-ot az Egyesült Államokban. Ezen az albumon a zenekar eltávolodott a Hybrid Theoryban és a Meteorában tökéletesített nu metal stílustól, és egy teljesen új hangzást fejlesztett ki. Delson számára ez azt jelentette, hogy különböző gitárokkal és erősítőkkel kísérletezett, újakkal és régiekkel egyaránt. Ez azt is jelentette, hogy félre kellett tolnia a gitárszólókkal szembeni ellenszenvét, amelyek a “What I’ve Done”, az “In Pieces” és a “The Little Things Give You Away” című számokban szerepelnek.

Míg a zenekar a “The Little Things Give You Away” című dalt rakta össze, Delson egy E-Bow-val kísérletezett, létrehozva az “Ebow Idea” című dalt, amely később a “No More Sorrow” lett. A hallgatók a “Given Up”-ban is hallhatják, ahogyan a billentyűit csilingeli, ezt az ötletet neki tulajdonítják az album bookletjében, akárcsak a több számban is hallható kéztapsolást. A “Hands Held High” című dalban néhány élő koncerten is zongorázott.

Brad a Transformershez komponált és a Linkin Park által előadott “New Divide” című számhoz is hozzáadta a saját kreatív betekintését: Revenge of the Fallen – The Album című albumhoz 2009-ben. Ez volt egyben a zenekar utolsó kislemeze is, mielőtt az egész banda összeállt, távol a mellékprojektektől, hogy zenét komponáljanak a 2010. szeptember 14-én megjelent negyedik albumukhoz, az A Thousand Suns-hoz. Következő albumuk, a Living Things 2012. június 26-án jelent meg. Az album tizedik dalában, az “Until It Breaks”-ben Brad Delson énekel. A befejezéshez közeledve Brad énekel egy dallamos részt, ami az első alkalom, amikor ténylegesen énekel szóló vokált egy lemezen.