Brome grass
Identification and attributes
Latin név – Bromus diandrus és B. rigidus
B. diandrus általában nagy brome-nak nevezik, de ismert lehet ripgut brome, ripgut grass, giant brome, slands grass, jabbers, Kingston grass és brome grass néven is.
A B. rigidus rigid brome vagy néha ripgut brome, ripgut fű, ripgut fű, brome fű és nagy brome néven is ismert (ami összetévesztést okoz a két faj között).
Megkülönböztető jegyek
Mindkét fajnak felálló magoncai vannak, tompa, szőrös levelekkel, amelyeken a levél erezetét követő piros-lila csíkok láthatók. Magoncstádiumban a bromus diandrus összetéveszthető a vadzabbal (Avena spp.), mivel mindkettőnek szőrös a levele és a szára.
| Jellemzők | B. diandrus (nagy bromusz) | B. rigidus (merev bromusz) |
|---|---|---|
| Levelek megjelenése | 10 mm széles levelek, amelyek érdesek és néhány hosszú szőrzettel rendelkeznek. A levélnyélen a szőrök felfelé mutatnak. A levélhéjon általában feltűnő lila csíkok vannak. | Széles levelek gyér szőrzettel és nagyon felálló vesszőágakkal. |
| Virágzat megjelenése | A virágzat laza és bólogató, a tüskeágak hosszabbak, mint a tüskék. | A virágzat tömör és merev. A tüskék gyakran erősen pigmentáltak, vöröses vagy fekete színűek. A tüskeágak rövidebbek, mint a tüskék. |
| Mag kinézete | A magon lévő edzett heg lekerekített. | A magon lévő edzett heg hegyes. |
Biológia
A nagy bromfű általában az őszi szünet után csírázik (optimális hőmérséklet 15-20°C). Egyes populációk vetőmagjaiban azonban kialakult a csírázás előtti hűtés igénye. Ennek eredményeként ezek a populációk később csíráznak ősszel/télen. A merev bromfű vetőmagjai nem mind csíráznak ki a szezonszünet után. Sokkal lassabban szabadul ki a nyugalmi állapotból, mint a nagy bromfű.
A nagy bromfű csírázása gyorsabb és egyenletesebb, ha a magok növényi maradványok alatt vannak (mint a talajművelés nélküli rendszerben), mint a csupasz talajban. Az optimális csírázás azonban akkor következik be, ha a magokat 1 cm mélységig betemetik. Tehát a talajművelés nélküli rendszerben a kelés a vetéssel serkenthető, mivel a talajfelszínen lévő magok betemetve vannak. A magoncok akár 15 cm mélyre elásott magokból is kikelhetnek, bár a megtelepedés mértéke csökken.
A merev bromfű csírázását a jelek szerint erősen gátolja a fényhatás. A magok csírázása azonban újraindul a veleszületett nyugalmi állapotból való felszabadulás és a talajművelés vagy a vetési műveletek által okozott teljes sötétségbe helyezés után.
Mindkét faj csírázik a szezonkezdetkor, de további kohorszok késő ősszel és télen kelnek ki. A bromfű többszörös kohorszai megnehezítik a bromfű összes növényének a termésen belüli gyomirtással való megcélzását.
A bromfű termékeny magtermelő.
A nagy bromfű növényenként 60-3000 magot is termelhet (több mint 30000 mag/m2 -en). A maghullás változó. A nagy bromfű a termés érésekor a magok 35-75%-át megtarthatja. Ha a betakarítás késik, további maghullás következik be. A nagy bromfű magjának megtartásához a gyomnövények magjainak megsemmisítéséhez szükséges lehet a kaszálás.
Meddig maradnak meg a magok a talajban?
A nagy bromfű magjai a téli egyéves vetési időszak végén keletkeznek, és a nyári ugar alatt egy kezdeti nyugalmi (utóérési) időszakot élnek át. A nyugalmi állapotban lévő magvak nagy része túléli a forró, száraz dél-ausztráliai nyarakat, de a magok életképessége párás környezetben elvész. Ennek eredményeképpen a nagy bromfű kevésbé jelent problémát Queensland északi részén. A nyár végére a magok elvesztik nyugalmi állapotukat, és a legtöbbjük az őszi szünetben kicsírázik. Néhány mag a talaj felszínén 2-3 évig életképes maradhat, de Nyugat-Ausztrália déli területein kevés nyugalmi állapotú magot találtak a nagy bromfűben. A nagy bromfű vagy a merev bromfű perzisztenciája elhúzódhat a nem nedvesedő talajokon, a magbank akár 30%-a is fennmaradhat egyik szezonból a másikba.
Miért gyomnövény?
A bromfű széles körben elterjedt Ausztrália déli részének termőterületein. A szántóföldi gyomnövények országos rangsorában a bromfű a negyedik helyen áll az egynyári rizs, a vadretek és a vadzab után. 1,4 millió hektárnyi területet fertőz meg, és évente 22,5 millió dollár bevételkiesést okoz. A broméfű populációkban széles körben elterjedt herbicid-rezisztencia évente 3,2 millió USD többletherbicid-költséget eredményez. Az elmúlt 10 évben a bromfű jelentősége nagyobb mértékben nőtt, mint bármely más gyomfajé Ausztráliában. A termelők 25%-a országos szinten a bromfűre hivatkozik, mint a legköltségesebb gyomnövényre.
A nagy bromfű a gabonafélék egyik legversenyképesebb gyomnövénye. A 0, 102, 166 és 305 magonc/m2 sűrűség 2,88, 2,65, 2,74 és 2,48 t/ha búzatermést eredményezett 2016-ban Wongan Hillsben, WA-ban. Az évszakos körülményektől függően azonban a búzatermés 30-50%-kal csökkenhet. A búzához képest a bromfű jobban tolerálja a szárazságot és a foszforhiányt, és jobban reagál a nitrogénre. Ennek eredményeképpen a termésen belüli nitrogén kijuttatása növelheti a meglévő bromfű-állományt. A bromfű magjai szennyezik a gabonát és a gyapjút, és sérüléseket okoznak az állatállományban (a szembe, szájba, lábakba és belekbe jutva). Az ugaron vagy legelőn ellenőrizetlenül hagyott bromfű a gabonabetegségek zöld hídjaként működik. Ezek a betegségek a következők: anyarozs (Claviceps purpurea), takácsatkák (Gaeumannomyces graminis), lisztharmat (E. rysiphe graminis), septoria glume blotch (Leptosphaeria nodorum), fekete szárrozsda (Puccinia graminis), barna rozsda (Puccinia recondita), árpahálófoltosság (Pyrenophora teres), éles szemfoltosság (Rhizoctonia solani), bunt (Tilletia caries), gabonasárga törpevírus, gabonafonálféreg (Heterodera avenai) és gyökércsomós fonálféreg (Meloidogyne sp.).).
Herbicidrezisztencia
Ausztráliában vannak olyan broméfű populációk, amelyek rezisztenciát fejlesztettek ki:
- A csoport: fops (például Targa® vagy Verdict®)
- B csoport: szulfonureák (például Monza®) és imidazolinonok (például Midas® vagy OnDuty®)
- C csoport: triazinok (például Simazine®)
- M csoport: glifozát.