Brown kontra Mississippi

Raymond Stuartot, egy fehér ültetvényest 1934. március 30-án meggyilkolták a Mississippi állambeli Kemper megyében. Arthur Ellingtont, Ed Brownt és Henry Shieldst, három fekete bérlő farmert tartóztattak le a meggyilkolásáért. A tárgyaláson a vád fő bizonyítéka a vádlottak rendőröknek tett vallomásai voltak. A tárgyalás során azonban a vád tanúi szabadon elismerték, hogy a vádlottak csak azután tettek vallomást, hogy a rendőrök brutális ostorcsapásoknak vetették alá őket:

“… a vádlottaknak le kellett vetkőzniük, és székekre fektették őket, és a hátukat egy csatokkal ellátott bőrszíjjal darabokra vágták, és ugyancsak az említett helyettes határozottan megértette velük, hogy a korbácsolás folytatódni fog, hacsak és amíg nem tesznek vallomást, és nem csak vallomást tettek, hanem minden részletkérdésben úgy vallottak, ahogy azt a jelenlévők követelték; és a vádlottak ily módon vallották be a bűncselekményt, és ahogy a korbácsolások haladtak és ismétlődtek, a vallomásukat minden részletkérdésben megváltoztatták vagy kiigazították úgy, hogy megfeleljenek a kínzóik követeléseinek. Amikor a vallomásokat a csőcselék által kívánt pontos formában és tartalommal megszerezték, azzal a búcsúzó figyelmeztetéssel és intéssel távoztak, hogy ha a vádlottak a legutóbb elmondottakhoz képest bármikor bármilyen tekintetben megváltoztatják a történetüket, a gyalázat elkövetői ugyanilyen vagy hasonlóan hatékony bánásmódot fognak alkalmazni.”.

Az egyik vádlottat a korbácsoláson kívül a nyakánál fogva egy fára is felfűzték. A vallomásokat ennek ellenére bizonyítékként elfogadták, és ezek voltak az egyetlen bizonyíték, amelyet az ezt követő egynapos tárgyaláson felhasználtak. A vádlottakat az esküdtszék elítélte, és akasztásra ítélték. Az ítéleteket a mississippi legfelsőbb bíróság a fellebbezés során megerősítette. Virgil Alexis Griffith főbíró különvéleményében azt írta, hogy “a jegyzőkönyv inkább hasonlít valamilyen középkori beszámolóból kitépett oldalakra, mint egy modern civilizáció keretein belül készült feljegyzésre.”