“Buffalo púp” HIV-1-fertőzött férfiaknál

Háttér: A dorsocervikális zsírpárna megnagyobbodásáról (“bivalypúp”) számos HIV-1-fertőzött betegnél számoltak be. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy ez a lelet összefügg a proteázgátló kezeléssel.

Módszerek: 1995 júniusa és 1997 októbere között nyolc HIV-1-fertőzött férfit vizsgáltunk, akiknél bivalypúp alakult ki, miközben egyébként stabil antiretrovirális terápiát kaptak. A 24 órás vizelet szabad kortizol-kiválasztás mérését és egy éjszakai alacsony dózisú dexametazon szuppressziós tesztet végeztünk a Cushing-szindróma szűrésére. Egy betegnél 24 órán keresztül 4 óránként mértük a plazma kortizolkoncentrációját, hogy felmérjük a kortizol cirkadián ritmusát. A kettős energiájú röntgenabszorpcióméréssel végzett teljes és regionális testösszetétel-elemzés eredményeit, valamint a glükóz-, koleszterin-, triglicerid- és kortizolkoncentrációkat összehasonlították a 15 HIV-1-pozitív férfiból álló kontrollpopulációban kapott eredményekkel, akiknek életkora, testtömegindexe (BMI) és CD4-limfocitaszáma a nyolc vizsgált beteg értékeinek tartományán belül volt.

Eredmények: A nyolc bivalybajos beteg klinikailag stabil volt különböző antiretrovirális kezelések mellett, amelyek közül négy proteázgátlót is tartalmazott. A Cushing-szindróma egyéb jeleit nem észlelték, és a plazma kortizolértékei nem különböztek szignifikánsan a kontrollokétól. A 24 órás vizelettel történő szabad kortizolkiválasztás hét betegnél normális volt, egy betegnél pedig enyhén emelkedett (248 nmol). Ennél a betegnél az ismételt 24 órás vizeletben a szabad kortizol 175 nmol volt, és a plazma kortizolkoncentrációja 24 óra alatt normális cirkadián mintázatot mutatott (nadír 83 nmol/L 2400 órakor). Mind a nyolc betegnél a kortizolértékek normális szuppressziója volt az 1 mg dexametazon után (a plazma kortizol 83 nmol/L-nél kevesebb). A HIV-1-pozitív kontrollcsoporttal összehasonlítva a bivalypúpos férfiaknál szignifikánsan nagyobb volt a zsír aránya a törzs tájékán, ami központi zsírfelhalmozódásra utal. A triglicerid-, de nem a koleszterinértékek magasabbak voltak a betegeknél, mint a kontrolloknál, de ez a különbség nem volt szignifikáns. Az éhgyomri glükózértékek nem különböztek szignifikánsan.

Értelmezés: A bivalypúp kialakulása nem vezethető vissza a hiperkortisolizmusra ennél a nyolc férfinál. Továbbá előfordulása nem egyedülálló a proteázgátlót szedő betegeknél. Bár a dorsocervikális zsírfelhalmozódás mechanizmusa nem világos, feltételezzük, hogy a lipogenezis és a lipolízis regionális rendellenességei fordulnak elő, amelyeket valószínűleg a HIV-1-fertőzés és kezelése során megfigyelhető hormonális és metabolikus változások befolyásolnak.