Bujinkan

A Bujinkan szervezet a Bujinkan Budo Taijutsu zászlaja alatt egyesíti azon harcművészeti vonalak (ryūha) tanításait, amelyeket Masaaki Hatsumi Takamatsu Toshitsugutól tanult. Ezek a következők:

• Togakure-ryū Ninpō Taijutsu (戸隠流忍法体術)
• Gyokushin-ryū Ryū Ninpō (玉心流忍法)
• Kumogakure Ryū Ninpō (雲隠流忍法)
• Koto Ryū Koppō jutsu (虎倒流骨法術)
• Gyokko-ryū Kosshi jutsu (玉虎流骨指術)
• Kuki Shinden Happō Bikenjutsu (九鬼神伝流八法秘剣術)
• Shinden Fudo Ryū Dakentai jutsu (神伝不動流打拳体術)
• Takagi Yoshin Ryū Jūtai jutsu (高木揚心流柔体術)
• Gikan Ryū Koppō jutsu (義鑑流骨法術)

Hatsumi 88. születésnapja körül (Beiju: ja:米寿) 2019. december 2-án jelentette be utódait a legtöbb fenti iskolában:

• Togakure-ryū: Tsutsui Takumi
• Gyokushin-ryū: Kan Jun’ichi
• Kumogakure-ryū: Furuta Kōji
• Kotō-ryū: Furuta Kōji
• Kotō-ryū: Noguchi Yukio
• Gyokko-ryū: Ishizuka Tetsuji
• Kukishin-ryū: Shinden Fudō-ryū: Iwata Yoshio
• Shinden Fudō-ryū: Nagato Toshirō
• Takagi Yōshin-ryū: Sakasai Norio
• Gikan-ryū: Sakasai Norio

A Budō Taijutsu Budzsinkan képzés nem foglalja magában a versenyeken vagy vetélkedőkön való részvételt, mivel az iskola képzésének célja, hogy fejlessze a képességet, hogy megvédje magát és másokat olyan technikákkal, amelyek arra összpontosítanak, hogy a támadót (&/vagy a lehető leghatékonyabban megszüntessék a vágyát/képességét a folytatásra).

Ezt a képzést úgy végzik, hogy vannak előre meghatározott “támadók” (tori) és “fogadók” (uke), hasonlóan a judo (gokyo) vagy a hagyományos japán harcművészetek gyakorlataihoz. A Bujinkan azonban abban különbözik sok hagyományos harcművészettől, hogy a képzés a következő szakaszokon keresztül halad:

• Előre meghatározott mozgássorozatok (kata) és fizikai kondicionálás
• Variációk a rögzített gyakorlatokhoz (henka), amelyek a támadó mozgásának vagy helyzetének változásaira reagálnak
• A szabad formagyakorlat (randori), amely többnyire spontán, dinamikus technikákból áll, amelyek során a védekező üt, zárja, fojtogatja vagy dobja a támadót ellenőrzött és biztonságos módon
• A haladóbb edzés a támadó elméjének irányításából áll, különböző technikákkal, mint például a fájdalomnak való megfelelés és megtévesztés

Az edzés olyan módon történik, amely kevés maradandó sérülés kockázatával jár.

A Bujinkan nem tartja magát semmilyen hivatalos irányelvhez vagy szabályrendszerhez, amely korlátozná az edzés során alkalmazott cselekvéseket vagy technikákat. A Bujinkanban alkalmazott megközelítés magában foglalja a fájdalom általi engedelmesség megszerzését és a potenciálisan káros technikák alkalmazását a veszélyes helyzetek túlélése érdekében, ahelyett, hogy egy verseny vagy egy kiegyenlített párbaj megnyerésére összpontosítana. ennek eredményeképpen a Bujinkan tanítványok számos alapvető reakciója nem lenne helyénvaló a legtöbb versenyen. Azt is meg kell jegyezni, hogy a verseny harcművészetekkel ellentétben a Bujinkan edzésen nem tesztelik a technikákat (zárak, dobások, fojtások, ütések stb.) egy teljesen ellenálló ellenféllel szemben. Mivel ez a helyzet, a Bujinkan, mint az önvédelem eszköze, egy tisztán elméleti koncepció, de nyilvánvalóan sok évszázados harctéri tapasztalaton és az emberek és technikák túlélésén alapul a háború próbáján.

A Bujinkan nagyrészt a “taijutsura” (testmozgás / készségek), valamint a ninjutsu (ninpo taktikák és stratégiák) és a happo biken jutsu (különböző modern és hagyományos fegyverek) egyéb készségeire összpontosít -. ez a Bujinkan Kukishin-ryū

TaijutsuEdit

Taijutsu (testharcművészet) a Bujinkan rendszere a fegyvertelen, ütésekkel történő védekezés, ütések, dobások, fogások, fojtások és ízületi zárak. Olyan készségeket foglal magában, mint például: a koppo jutsu a “csontvázszerkezet támadásának és/vagy felhasználásának módja”; a “koshi jutsu” az izmok és a test gyenge pontjainak támadásának módja; a jutai jutsu a “laza test módszer”, amely dobási, fogási és fojtási technikákat tanít, valamint a dakentai jutsu, amely az ütéseket, rúgásokat és blokkokat hangsúlyozza

A képzés első szintjei, mint az ugrás, bukfenc, töréses esés technikák és a test kondicionálása, képezik a taijutsu alapját. Ezek szükségesek ahhoz, hogy más technikák, mint például a fegyvertelen harc és az eszközök és fegyverek használata felé haladhassunk. Ha egyszer megtanulták, a taijutsu technikák bármilyen helyzetben alkalmazhatók, fegyveresen vagy fegyvertelenül.

Tori és UkeEdit

A kiképzés két partnerrel kezdődik, akik előre meghatározott formákat (waza vagy kata) gyakorolnak, majd továbblépnek e formák korlátlan variációihoz (henka). Az alapminta az, hogy a Tori (Tori, vagy a technikát alkalmazó személy) kezdeményez egy technikát a technikát fogadó személy (Uke) ellen.

Ukemi és egyensúlyEdit

A bujinkan taijutsu az ellenfél legyőzésére nem az erőt, hanem a test mozgását és helytállását kívánja használni. A Bujinkan taijutsu minden technikája magában foglalja az ellenfél egyensúlyának kibillentését a saját egyensúly megtartása mellett. Ezt úgy érik el, hogy az ellenfelet rosszabb pozícióba mozgatják, és a testét gyenge vonalak mentén manipulálják, ahol az ellenfél nehezen tud ellenállni. A támadó folyamatosan igyekszik visszanyerni az egyensúlyát és fedezni a gyenge pontokat (például egy szabadon hagyott oldalt), míg a védekező a pozíciót és az időzítést használja arra, hogy a támadót kibillentse az egyensúlyából és sebezhetővé tegye. Haladóbb edzéseken a támadó néha fordított technikákat (返し技, kaeshi-waza) alkalmaz, hogy visszanyerje az egyensúlyát és megbénítsa a védekezőt.

Ukemi (受身) a technika fogadásának aktusára utal. A jó ukemi magában foglalja a gurulást vagy a töréses esést, hogy elkerüljük a fájdalmat vagy sérülést, például egy ízület kificamodását. Így a hatékony gurulás és törés megtanulása kulcsfontosságú a taijutsu biztonságos gyakorlásához. A 9. kyu (a legalacsonyabb fokozat) megszerzése előtt a tanítványnak bizonyítania kell, hogy képes simán gurulni különböző irányokba anélkül, hogy a nyakát sérülésnek tenné ki.

Fizikai kondicionálásSzerkesztés

A junan taiso (junan rugalmasat jelent) a nyújtás és légzés jógikus módszere, amelynek segítségével a Bujinkan gyakorló jó fizikai kondíciót és jó közérzetet tud kialakítani és fenntartani. A gyakorlatok elősegítik a relaxációt, a vérkeringést, az izomtónust és a rugalmasságot, és minden edzés központi részét képezik. A Junan taiso a test kondicionálásának és felkészítésének egy formája. Minden fő ízületet megfelelő módon forgatnak és nyújtanak, miközben egészséges légzést és koncentrációt gyakorolnak.

EredeteSzerkesztés

A Bujinkan szinte minden harcművészete/ryuha a Bugei Ryuha Daijiten (Encyclopedia of Martial Art Schools, kutatta Watatani Kiyoshi és Yamada Tadashi és először 1963-ban jelent meg) történelmi vonalukkal együtt szerepel. 1968-tól (4 évvel Takamatsu halála előtt) a Bugei Ryuha Daijitenben a Takamatsu alatti Hatsumi is szerepel.

A Kakutogi no Rekishi (A harcművészetek története) több Bujinkan ryūhát is megemlít. Bár a részleteket kihagyja, azt állítja, hogy “több olyan iskola is van, amelyek jól ismertek arról, hogy ‘hatékony művészetek’ (jitsuryoku ha)”. A felsorolt iskolák között szerepel a Gyokko Ryū, a Gikan-ryū Koppō jutsu, a Gyokushin-ryū Ninpō, a Kukishin-ryū, a Takagi Yōshin-ryū Jūtai jutsu és az Asayama Ichiden-ryū (amely nem része a Bujinkan kilenc iskolájának, de Hatsumi Takashi Uenón keresztül tanulta).

A Hatsumi által tanított szamuráj rendszerek közül többnek, mint például a Kuki Shinden Ryū Happō Bikenjutsunak és a Takagi Yoshin Ryū Jūtai jutsunak jól dokumentált vonalai vannak, ezen művészetek különböző ágai saját Sōke alatt élnek tovább. Azonban, míg a ninja tevékenységei jól dokumentáltak, a ninjutsu & természete a történelmi kontextusban azt jelenti, hogy nincsenek fennmaradt írásos feljegyzések a ninjutsu tanításokról 1676 előtt. Ennek eredményeképpen egyes kutatók azt állítják, hogy nincs mód a Togakure ryu hagyományban szereplő szóbeli vonal független ellenőrzésére.

A Bugei Ryuha Daijiten-ben a kutatók a Togakure-ryū teljes vonalát a következőket állítva sorolják fel: “Az utódlás Toda Shinryūken szóbeli hagyománya. Toda Shinryūken Masamitsu 1908-ban halt meg 90 éves korában. A leszármazási vonal szerint az iskola Ikai-tól származik, és a Yōwa-korszakban (1181-1182) vált el a Hakuun-ryū Hakuun Dōshi-jától, és lett a Kōga és Iga ninjutsu iskolákból. A vonal Momochi Sandayūn keresztül átment a Kishū tartomány Natori-ryūjába. Toda Nobutsuna idejétől a hagyomány a Toda családra szállt. Ez a genealógia dátumokra és kudenekre (szóban átadott történetek/tanítások) utal az emberekről, ami arra utal, hogy ezek az emberek régebbiek voltak, mint azt az írásos feljegyzések sugallnák.”

A Gyokko Ryu-t érintő bejegyzés a következő: “Átvéve a Gyokko ryu Shitojutsu hagyományát a Tenbun korszak Sakagami Taro Kunishige-jétől, Toda Sakyo Ishinsai létrehozta a Gyokko ryu Koshijutsu-t, valamint a Koto ryu Koppojutsu-t, továbbadva azokat Momochi Sandayu-nak, az Iga ryu Ninjutsu hagyományai közé emelve Toda Shinryuken, aki a Tokugawa Shogunátus végén élt (véget ért 1868-ban). Azt mondják, hogy Toda Shinryuken a Meidzsi császár 14. évében (1881), 90 éves korában halt meg”.

A Koto Ryura vonatkozó bejegyzés a következő: “A koppoujutsu keletkezése állítólag az ősi Kínában volt. A Koto ryu-t egy koreai Chan Bushou* hozta hazánkba, ezt követően az Iga ryu Ninjutsu hagyományain belülre került, és a Tenbun korszakban való újjáélesztése állítólag Momochi Sandayu-tól származik, aki Toda Sakyo Ishinsai-tól örökölte a hagyományt (szájhagyomány Toda Shinryuken-től).”.

A közelmúlt történeteSzerkesztés

1988 óta Hatsumi tanítása minden évben egy adott témára, vagy fókuszra összpontosít. Ez általában azt jelenti, hogy egy adott ryū-t, vagy egy adott ryū-ból származó technikák egy bizonyos csoportját tanítják. Hatsumi minden évben bejelenti az év témáját a Daikomyosai-ban.

Attól függően, hogy egy tanuló milyen években tanult Japánban, előfordulhat, hogy a fókusza tükrözi a témákat vagy iskolákat, amelyeket az ő idejében tanítottak. Ez az egyik oka annak, hogy a Bujinkanban gyakran észrevehető különbségek vannak a különböző tanárok technikáiban. Bár a Ninpo Taijutsu a Bujinkan általános témája, 2008-ban volt az első alkalom, hogy egy Ninpo Taijutsu Ryū állt az év középpontjában. A Bujinkan szervezet megalapítása és a kilenc Ryū kollektív tanítása előtt (különös éves fókusszal) Hatsumi a tanítványainak az egyes Ryū-kban adta ki a rangbizonyítványokat. Az eddigi témák a következők voltak:

2009-re nem jelentettek be fókuszt, bár Hatsumi beszélt három dologról, ami fontos egy harcművész számára, ami lazán tekinthető az éves témának. Azt mondta, hogy ezek a dolgok egy kicsit a jövő év témájává válnak.

• Sainou (Képesség/tehetség)
• Kokoro (Szív)
• Utsuwa (Kapacitás)

Nem sokkal azután, hogy ezt a témát bejelentették, Hatsumi azt javasolta, hogy a második szempont, a Kokoro (Szív) helyébe a Tamashii (Lélek) lépjen, azzal érvelve, hogy a szív folyamatosan változik, míg a lélek állandó és változatlan, ezért “alapvető az ember számára”.