Bulbocavernosus reflex
Sacralis reflexek
Két reflexet szoktak klinikailag kiváltani az alsó keresztcsonti szegmensekben: (1) a BCR (más néven penilocavernosus); és (2) az anális reflex. A szakrális reflex EMG-felvétele megbízhatóbbnak bizonyult, mint a klinikailag értékelt válasz (pl. az összehúzódás megfigyelése és tapintása) (Wester et al., 2003). Az EMG által rögzített reflex kiváltható mechanikus, elektromos vagy mágneses ingerléssel. Elektromos ingerlés alkalmazható a perianális régióban, valamint katéterre szerelt gyűrűs elektróda segítségével a hólyagnyakon/proximális húgycsőben is (Vodušek, 2006).
A dorzális péniszideg elektromos ingerlése a perineális izmokban (szomatoszomatikus) reflexeket vált ki, férfiaknál jellemzően kb. 33 ms látenciával (Podnar, 2007a), amelyet hagyományosan BCR-nek neveznek. Az egyimpulzusos elektromos ingerlés mellett két azonos elektromos impulzus is alkalmazható, amelyeket 3 ms intervallum választ el egymástól (azaz kettős impulzusos elektromos ingerlés), ami hatékonyabb a szakrális reflexek kiváltásában (Podnar, 2007a). Férfiaknál 40, 36 és 36 ms értékeket javasoltak a normál érték felső határaként a BCR-válaszok sorozatának kiváltásakor kapott legrövidebb latenciára az egyszeri, kettős és mechanikus ingerléssel (Podnar, 2007a). A tű- vagy huzalelektródákkal rögzített sacralis reflexválaszok az EAS vagy a bulbospongiosus izomból származó mindkét oldalra külön-külön elemezhetők. Egyoldali dorzális péniszidegblokkok alkalmazásával két egyoldali BCR-ív létezését mutatták ki. Így a bal és jobb bulbospongiosus izomból (és az EAS-ból is) történő detektálással a jobb és bal reflexívek külön-külön vizsgálhatók. Egyoldali (sacralis plexopathia, pudendalis neuropathia) vagy aszimmetrikus elváltozások (cauda equina) esetén az egészséges reflexív elfedheti a patológiásat a klinikai kiváltáskor, de nem a sacralis reflexek neurofiziológiai mérésekor.
A BCR komplex válasznak bizonyult, gyakran két komponenst alkot. Az első komponens, amelynek tipikus latenciája körülbelül 33 ms, az a válasz, amelyet leggyakrabban BCR-nek neveztek. Ez stabil, nem habituálódik, és rendelkezik az oligoszinaptikus reflexválasz egyéb jellemzőivel (Vodušek és Janko, 1990).
A cauda equina elváltozásában szenvedő férfiaknál a BCR-t a betegek 64%-ában / 47%-ában nem lehetett kiváltani egy/két elektromos ingerléssel. A reflex latencia mérése 17%, illetve 36% esetében növelte az érzékenységet a rendellenességek rögzítésére. A BCR mérése 73%-ról 83%-ra növelte az EAS-izmok kvantitatív EMG-jének érzékenységét (Podnar, 2007b). Azokban az alanyokban, akiknél a BCR nehezen kiváltható, kettős elektromos ingerlést kell alkalmazni. A reflexív teljes léziójára nem szabad a válasz hiányából következtetni, ha csak egyetlen impulzust használunk ingerléshez (Podnar és Vodušek, 2012).
Az “egyszerű” elektrofiziológiai BCR-vizsgálatot széles körben tanulmányozták, és számos laboratóriumban használják a mindennapi gyakorlatban az S2-4 reflexív integritásának objektív kimutatására. A BCR-vizsgálatot a medencefenéki izmok koncentrikus tű-EMG (CNEMG) vizsgálatának kiegészítő vizsgálataként javasolják perifériás idegrendszeri elváltozások gyanúja esetén (Tubaro és mtsai., 2013).
A latencia mellett számos más paraméter is mérhető elektromos ingerléssel, mint például a reflexküszöb, így értékelve a szakrális reflexpálya gerjesztési szintjét. Normatív adatok állnak rendelkezésre (Podnar, 2007a). A szakrális reflexpálya gerjesztési szintje fiziológiailag megváltozik az ürítés során; a BCR normális esetben nem váltható ki a detrusor összehúzódása során, de gerincvelői elváltozások, például myelodysplasia esetén ez a normális szuppresszió megszűnik. A BCR felvételét az ürítési ciklus alatt “dinamikus BCR felvételnek” nevezik (Walter és mtsai., 1994). Ez egy érdekes koncepció, amely feltárja a reflexküszöb mögöttes változásait, amelynek azonban mindeddig nincs megalapozott klinikai haszna.
A BCR folyamatos intraoperatív rögzítését péniszstimulációra speciális központokban végzik a kismedencei szervek innervációjának védelme érdekében bizonyos műtétek során (Sala et al., 2013).
A perianális bőr, a hólyagnyak vagy a proximális húgycső stimulálása a BCR-nél lényegesen hosszabb latenciájú szakrális reflexeket vált ki. A hólyagnyak vagy a proximális húgycső ingerléséből kiváltott reflexválaszok viszcerális afferens reflexvégtaggal rendelkeznek (a kismedencei idegeket kísérő rostok). Viszcerális denerváció esetén (pl. radikális kismedencei műtétet követően) a viscerosomatikus reflexek (mind a hólyag, mind a húgycső ingerléséből) elveszhetnek, míg a bulbocavernosus (penilocavernosus) reflex megmarad.