Bullektómia COPD esetén

Téma áttekintése

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) gyengíti a tüdő szerkezetét, és károsíthatja a tüdőben lévő apró légzsákokat (alveolusok) is. Amikor ezek a légzsákok lebomlanak, nagyobb légterek, úgynevezett bullák keletkeznek.

A bullák néha olyan nagyra nőhetnek, hogy akadályozzák a légzést, és szövődményeket okozhatnak:

• Elrepedhetnek, ami összeesett tüdőhöz (pneumothorax) vezet. Az összeesett tüdőt gyakran mellkasi csővel kell kezelni.
• Elfertőződhetnek, ami tályogot okozhat a tüdőben, amely átterjedhet a mellhártyaüregre (a tüdő és az azt körülvevő hártya közötti tér). Ez az állapot (empyéma) nehezen gyógyítható, és gyakran kiterjedt antibiotikumos kezelést igényel.

Néhány ember számára a megnagyobbodott légzsákok sebészi eltávolítása – az úgynevezett bullektómia – megkönnyíti a légzést. De kevés ember tekinthető jó jelöltnek a bullektómiára. A legjobban azoknál a COPD-s embereknél működhet, akik fiatalok, a tüdő egyetlen területére csoportosuló nagy bullák vannak, és nincs súlyos elzáródás a légutakban. A bullektómia akkor jöhet szóba, ha a bullák:

• A tüdő egyharmadánál nagyobbak.
• megakadályozzák a tüdő tágulását, így a személy nem tud elegendő levegőt juttatni a tüdejébe.

A bullektómia hatására a tüdő jobban működhet, így több oxigén jut a vérbe.

Ha sok bulla van a tüdőben szétszórva, a műtét valószínűleg nem segít. Ebben az esetben a műtét után gyakran a tüdő más területei is károsodnak. A legjobb műtéti eredmény akkor érhető el, ha csak egy bulla van, vagy csak néhány, amelyek mind egy területen csoportosulnak.

A hosszú távú követéses vizsgálatok azt mutatják, hogy a műtétet követő 3-5 éven belül a tüdőfunkció a műtét előtti szintre romlik.

A műtét elvégzéséről szóló döntés nehéz, és általában az orvos tapasztalatán és a személy általános állapotán alapul.

A bullák lézerrel is eltávolíthatók. Ez a módszer azonban nem bizonyult előnyösnek a hagyományos műtéttel szemben.