Cikkek, esszék és prédikációk

Ken Sehested prédikációja
Texts: Hóseás 6: 1-3, Lukács 24: 36-53

Egyszer-egyszer elég sokáig fennmaradok ahhoz, hogy elkapjam David Letterman talkshow-ját. Ti, Letterman-rajongók ismeritek a “Top Ten” listáját, amit minden este összeállít. Valamilyen őrült állítással vagy kérdésre vonatkozó következtetéssel kezdi, majd felsorol tíz lehetséges és ugyanilyen őrült kérdésváltozatot, amelyek illeszkednek a következtetéshez.

Nos, nekem is megvan a saját “Top Ten” listám. Kérdés: Honnan lehet tudni, hogy húsvét utáni vasárnap van?

Válasz #10: Egy liliom sincs a láthatáron.

#9: A Walgreen’s és a K&B forgatja a húsvéti édességeket az eladó asztalokon, és hozza ki az anyák napi kártyákat és ajándékötleteket.

#8: Nem lesz gondod helyet találni (még akkor sem, ha elkésel az istentiszteletről).

#7: Nem lesz gondod parkolóhelyet találni (még akkor sem, ha elkésel az istentiszteletről).

#6: Nagyon érezhetően lazult az öltözködési rend.

#5: Drámaian csökken a látogatók száma.

#4: Drámaian csökken azoknak a száma, akik látogatónak tűnnek, de valójában gyülekezeti tagok, akik már egy ideje nem járnak ide.

#3: Mindenki örül, hogy újabb 12 hónapot várhat a “Felkelt a sírból” éneklésével.

#2: A kórus újrahasznosít egy régi himnuszt.

#1: A prédikátor kivesz egy szabad vasárnapot.

Húsvétvasárnap nehéz dolga van. A húsvét utáni vasárnap hangulata körülbelül olyan, mint amikor egy távoli helyre tartó hosszú utazás végén behúzod a kocsit a kocsibejáróba. A vacsora mindenképpen elviteles alkalom. A “normális” élethez való visszatérés kissé lomha.

Ez az oka annak, hogy a prédikátorok és a kórusok általában egy hét szabadságot vesznek ki, vagy valamilyen könnyedebb ételt főznek. Ezért van ma reggel egy csipet-ütőjük.

A húsvét utáni hét nagyon népszerű időszak a lelkészek R&R konferenciáinak és lelkigyakorlatainak. Ez egy olyan időszak, amikor mindannyian – de különösen a prédikátorok és a kórusok – kiheverik a nagyhét gyötrelmeit és a húsvéti extázist, visszarúgják a lábukat és fújnak egyet.

Ez könnyen érthető. Ki nem érti? Rengeteg túlórázást igényel, hogy végigcsináljuk azokat az extra nagyheti istentiszteleteket és a húsvétvasárnapi összes különlegességet és rendezést. Nem kell pszichológiából diplomát szerezni ahhoz, hogy tudjuk, hogy biztosan lesz érzelmi csalódás. A hétfő reggeli ébresztőóra hangja mindig durva. Sokkal, de sokkal inkább a húsvét utáni napon. Valójában – és ez elsőre talán furcsán hangzik – minden prédikátor tudja, hogy nagyon könnyű húsvétvasárnap prédikálni. Olyan, mintha egy kövér dobást kapnánk, egy 3 és 2 számolású gyors labdát, mozgás nélkül, övmagasan, a labda közepén, a futókkal pontozó pozícióban. Nem lehet elvéteni. Bárki tud jó húsvéti prédikációt tartani. A húsvét utáni vasárnap az, ami némi munkát igényel.

A húsvét valahogy kifáraszt minket. Könnyű megérteni. De sajnálatos is. Mert a másik cipő még nem esett le. A húsvét a kezdet, nem a befejezés. Ahogy hitünk nem ér véget a nagypénteki keresztre feszítéssel, úgy nem ér véget a húsvéti feltámadással sem. Lehet, hogy mi kimerültünk, de az újszövetségi történet nem. A feltámadás minden bizonnyal a kulcsmomentum ebben a drámában; de még egy másik felvonás következik. De ha most elmegy… nos, mondjuk úgy, hogy hazamegy, és azt mondja a barátainak, hogy ez a darab a tavaszi divatról, a festett tojásokról és a csokinyuszikról szólt. Mindez persze nagyon kellemes. Nagyszerű színészi játék; kiváló színpadra állítás; éles párbeszédek; csodálatos drámai mozgás. De a lényegről lemaradtál. Ez olyan lenne, mintha a buszbaleset után rögtön kisétálna a Szökevényből. Harrison Ford megszökik, és fiúk, örülünk, mert tudjuk, hogy ártatlan, nem ölte meg a feleségét, nem érdemelte meg, hogy a villamosszékben haljon meg. És most szabad. Ó, köszönjük Jézus, most már hazamehetünk.

Ez persze őrültség lenne, mert a dolgok csak most kezdenek érdekessé válni. Ha azt hiszed, hogy az a buszbaleset szívbemarkoló volt, akkor még nem láttál semmit. Ha most kisétálsz, lemaradsz a film legizgalmasabb részéről. És ha abbahagyod az olvasást, amikor Jézust megmentik a halál torkából … nos, mondjuk úgy, hogy hazamész, és azt mondod a barátaidnak, hogy ez a történet arról szól, hogy az emberek a mennybe jutnak, amikor meghalnak.

Ez az értelmezés, amit sok egyház ad ennek a történetnek. Elfekvő teológia: Add a szíved most Jézusnak, hogy később a mennybe kerülhess. Könnyű részletekben való heti templombajárás.

Transzport teológia: Vedd meg a jegyedet most, hátha a dicsőségvonat korábban érkezik. Aztán csak lógj, amíg a sípszó el nem hangzik. Semmi más nem számít sokat, ha már a kezedben van a jegyed.

Életbiztosítási teológia:

De az újszövetségi húsvéti történet más. A feltámadás nem életbiztosítás, amelyet csak vészhelyzetben lehet igénybe venni. Inkább olyan, mint a mozgósítási parancs valakinek a Nemzeti Gárdában. Az akció még csak most kezdődik. A feltámadás, ahogy Clarence Jordan mondja, Isten elutasítása arra, hogy a sír túloldalán maradjon. “Isten nem azért támasztotta fel Jézust, hogy meghívjon minket a mennybe, amikor meghalunk, hanem azért, hogy kijelentse, hogy ő maga nem telepedett le állandóan a földön. A feltámadás Jézust a sírnak ezen az oldalán helyezi el, itt és most, ennek az életnek a közepén. A feltámadás örömhíre nem az, hogy meghalunk és hazamegyünk vele, hanem az, hogy feltámadt és hazajön velünk, magával hozva minden éhes, meztelen, szomjas, beteg, fogoly testvérét és nővérét.”

A húsvét nem meríti ki Isten üdvözítő munkájának bibliai elbeszélését. Van még más is. Ami Ádámmal és Évával kezdődött, ami újra kezdődött Noéval és a bárkával, és újra Izraelnek az egyiptomi rabságból való szabadulásával, és újra a bálna gyomrából előbukkanó Jónással, és újra Izrael ismételt visszatérésével a száműzetésből, és újra Mária terhességével – mindezek a kezdetek és új kezdetek, amelyek most egyedülálló módon a feltámadásban megerősödnek, összegződnek és újrafogalmazódnak, a történet utolsó felvonásának előjátéka, egy lépéssel az üdvtörténet drámai befejezése előtt. A húsvét kitörése és az Új Ég és az Új Föld beiktatása között van még egy szakasz. Ugyanolyan biztosan, ahogy a nagypénteki keresztre feszítést követi és beteljesedik a húsvéti feltámadásban, a húsvétot viszont követi és kivirágzik a pünkösd.

A húsvét Isten feltámadási pillanata, a pünkösd Isten feltámadási mozgalma. Pünkösd, az egyház születésnapja, a húsvét reggeli hír drámai kinyilatkoztatásának beiktatása. Húsvét az, amikor Isten bejelenti az inváziót; pünkösd az, amikor Isten partraszállást létesít.

Ma reggeli újszövetségi szövegünk hídszöveg e két jelentős alkalom között. Lukács az első könyvének a végén jár, és a második kötetet készül elkezdeni, amely az Apostolok cselekedetei címet viseli. Itt, Lukács beszámolójának utolsó történetében a feltámadt Jézus megjelenik a zárt ajtók mögött összebújó, kábult és rémült tanítványoknak egy titkos jeruzsálemi helyen. Az üres sírról már értesültek. Az asszonyok elmondták nekik fantasztikus meséjüket arról, hogy beszéltek a feltámadt Úrral, és bár nem utasítják el őket kapásból, mint először, a férfiak valószínűleg még mindig nem hisznek nekik teljesen. Egy feltámasztott holttest lehet tudományos csoda, de nincs meg az az ereje, hogy halált megvető hitre intsen.

Jézus hirtelen megjelenik közöttük. “Béke legyen veletek” – mondja. Megkérdezi, miért bujkálnak még mindig. “Miért vagytok nyugtalanok?” Mintha nem tudná. És észrevettétek, mi következett ezután? Mielőtt a tanítványoknak még esélyük lett volna válaszolni, Jézus megkérdezi, hogy van-e valami ennivalójuk.

“Hé, srácok! Mi a happ’nin? Mi van vacsorára?”

Úgy tűnik, mintha mindenhol, ahová Jézus az evangéliumi történetekben eljutott volna, ételt adtak volna körbe. Valójában ez nem véletlen, hanem fontos nyom a küldetésével kapcsolatban.”

Miután megismételte ugyanazt a tanítást, amelyet nem sokkal korábban a két tanítványnak adott az emmauszi úton, arról, hogy Isten beteljesíti a héber Szentírásban leírtakat, Jézus hivatalosan is felesketi őket ennek az új valóságnak a tanúivá – egy olyan valóságé, amely valójában nem is új, csak rejtett, de most nyilvánvalóvá vált. “És íme, én az én Abbám ígéretét küldöm rátok” – mondja. És aztán egy különös parancs: “de maradjatok a városban, amíg a magasból jövő hatalommal nem ruháznak fel benneteket”. Ne rohanjatok még ki, mondja. Ne szaladjatok előre. Isten újra cselekedni fog, hogy erőt adjon nektek. Ez a Szentlélek eljövetelének ígérete, amelyről Lukács csak néhány fejezetet ír majd a második könyvében – a pünkösdi alkalomról.

Pünkösd soha nem keltett nagy figyelmet azok számára, akik baptista gyülekezetekben nőttek fel. Életem első felében az egyetlen asszociációm a pünkösdhöz az a “nyelveken szólás” nevű bizarr gyakorlat volt, amit a pünkösdi nép végzett. Mindig is kísértetiesnek, ízléstelennek és határozottan kulturálatlannak tűnt. A “pünkösdi erő” azt jelentette, hogy zagyvaságokat beszéltem, sok furcsa érzelemmel. Később megtudtam, hogy ez a pünkösdi csoda nem a glosszoláliáról – az eksztatikus nyelveken szólásról – szólt, hanem arról, hogy a tanítványok hirtelen képesek voltak idegen nyelveken beszélni. Bizonyára érdekes, sőt lenyűgöző, de nem túl lebilincselő.

Még később is eltelt, mire kezdtem megérteni a pünkösdi igazi csodát. A pünkösdi erő nem az érzelmi zagyvaságok beszélése volt; és nem is a tanítványok egyik napról a másikra való nyelvismereti képessége. Nem, a pünkösdi erő az ellenségeskedés falainak leküzdéséről szólt. A pünkösdi erő arról szólt, hogy a különböző fajú, különböző kultúrájú, különböző nyelvű (hogy mást ne mondjak), különböző nemzetiségű és etnikumú emberek hirtelen megértették egymást, hirtelen valóban “meghallották” egymást, hirtelen képesek voltak empátiával és nem ellenségeskedéssel reagálni egymásra. Ne feledjük, hogy Jézus utolsó jeruzsálemi bevonulása, közvetlenül nagypéntek és húsvét reggel előtt, a jeruzsálemi húsvét ünnepe volt. Ez volt az az időszak, amikor a zsidók mindenhonnan elzarándokoltak a szent városba. Pészahkor végigsétálhattunk Jeruzsálem utcáin, és hallhattuk, hogy az emberek az ismert világ minden részéből származó nyelveken beszélnek. A pünkösd a Teremtés könyvében található Bábel tornya történetének leküzdését szimbolizálta, amikor az emberi gőg annyira elhatalmasodott, hogy Isten “összezavarta nyelvüket”, így nem tudták megérteni egymást. Pünkösd ennek a zűrzavarnak és az emberi közösségen belüli megosztottságnak a feloldását jelenti. Más szóval a pünkösd a rasszizmus, a nacionalizmus és minden más “izmus” legyőzéséről szól, amely az emberek közötti ellenségeskedést és gyűlöletet táplálja.

De előreszaladtam. Még nem vagyunk pünkösdnél. Még jócskán van hátra a húsvétot és a pünkösdöt elválasztó 50 napból.

Most éppen a kettő között vagyunk. A feltámadás megtörtént, de Isten népének megreformálása még nem történt meg. A Lélek erejének eljövetele még előttünk van. Jelenleg még mindig várunk, figyelünk és olvassuk az idők jeleit. Jelenleg még mindig kihordásban vagyunk, még nem állunk készen arra, hogy megszülessünk. És ezzel el is érkeztem ennek az igehirdetésnek a lényegéhez.

Meggyőződésem, hogy Isten népének új kihordása éppen ebben a pillanatban zajlik közöttünk. Meggyőződésem, hogy jelenleg a feltámadás pillanata és egy új feltámadási mozgalom között vagyunk. Az Isten-mozgalom (ahogy Clarence Jordan mondaná) újradefiniálódik és átformálódik. És ez két kapcsolódó területen történik, amelyek mindkettő magában foglalja a Prescott Memorial Baptista Gyülekezet életét. Az egyik szűkebb, földrajzilag és kulturálisan specifikus; a másik tágabb, globálisabb kiterjedésű.”

Az első eset, amikor Isten megreformálja Isten népének életét, a mi történelmi identitásunkkal kapcsolatos, mint déli baptista kötődésű gyülekezet. Természetesen csak alig vagyunk SBC gyülekezet. Már kirúgtak minket a helyi SBC szövetségből. És mind az állami, mind az országos testület bármikor kizárhat minket. Nem az a kérdés, hogy kirúgnak-e minket, hanem az, hogy mikor. Én azt mondom, hogy eljött az idő, hogy mi magunk kezdeményezzük a csatlakozás megszakítását.”

A második eset, amikor Isten megreformálja Isten népét a mi korunkban, egy globálisabb valósághoz kapcsolódik. Valamikor e század közepén történt egy kevéssé ismert, de nagyon jelentős dolog. A történelemben először fordult elő, hogy a keresztény közösség többsége színesbőrűekből áll. A világegyház már nem fehér többé. Ráadásul a keresztény közösség többsége ma már délen és keleten él. Már nem Nyugat-Európa és Észak-Amerika a központja Isten feltámadási mozgalmának.”

Értsd meg ennek a ténynek a jelentőségét: Isten népének új alkotmánya most elsősorban a birodalom kapuin kívül él, a birodalom pedig az Egyesült Államok és kliensállamai az észak-atlanti térségben. Ezért a birodalom érdekei egyre inkább ellentétben állnak Isten népével.

1994. április 10., Prescott Memorial Baptista Gyülekezet, Memphis, Tennessee,