Cochrane

Kit érdekelhet ez a felülvizsgálat?

A szorongásos zavarokkal és alkoholfogyasztási problémákkal küzdő személyek, valamint egészségügyi szolgáltatóik.

Miért fontos ez a felülvizsgálat?

A szorongásos zavarokban szenvedő emberek gyakran alkohollal is visszaélnek vagy alkoholfüggőségben szenvednek. Minden szorongásos zavar tartós és túlzott félelemmel jár, és a félelem oka szerint osztályozhatók: generalizált szorongásos zavar (mindennapi helyzetek), kényszerbetegség (ismétlődő gondolatok és viselkedések), pánikbetegség (pánikrohamok), poszttraumás stresszbetegség (korábbi traumatikus események), szociális szorongásos zavar (mások negatív megítélése) és specifikus fóbia (konkrét tárgyak vagy helyzetek). Ha a szorongásos rendellenességben szenvedő emberek visszaélnek az alkohollal vagy alkoholfüggők, fogyatékosabbak és nehezebben kezelhetők, mint ha bármelyik állapot önmagában áll fenn. Az alkoholfogyasztási problémákkal küzdő emberek szorongásos zavarainak kezelésében leggyakrabban pszichoterápiát alkalmaznak. A pszichoterápia során az embereket arra ösztönzik, hogy fedezzék fel érzéseiket, hangulataikat, viselkedésüket, gondolataikat és a szorongásuk okával kapcsolatos reakcióikat. A pszichoterápia azonban nem mindig működik, ezért fontos megvizsgálni, hogy a gyógyszerek hatékony kezelési lehetőséget jelentenek-e.

Milyen kérdésekre keresi a választ ez a felülvizsgálat?

Azt akartuk kideríteni, hogy a gyógyszeres kezelés hatékony-e a szorongásos zavarokban és az alkoholfogyasztási problémákban egyaránt szenvedők kezelésében. Ezért szisztematikusan kerestünk randomizált, kontrollált vizsgálatokat (RCT) a mindkét zavarban szenvedők gyógyszeres kezeléséről. Az RCT-k pontosabban mérik a gyógyszeres kezelés hatékonyságát, mivel biztosítják, hogy a vizsgálatban részt vevő személyek egyenlő eséllyel részesüljenek gyógyszeres vagy placebo-kezelésben.

Milyen tanulmányokat vontak be a felülvizsgálatba?

Ez a felülvizsgálat öt RCT-t talált 290 felnőtt (átlagéletkor 37,4 év) szorongásos és alkoholfogyasztási zavarban szenvedő személyen. A bizonyítékok 2014 januárjáig aktuálisak. Két vizsgálat a szociális szorongásos zavarral, két vizsgálat a poszttraumás stressz zavarral, egy vizsgálat pedig a generalizált szorongásos zavarral foglalkozott. Az összes bevont vizsgálatra az Egyesült Államokban került sor. A vizsgálatban résztvevők többsége férfi volt (70%), és alkoholfüggőnek minősültek (79%).

Mit mondanak a felülvizsgálat bizonyítékai?

Nem lehetett megmondani, hogy a gyógyszeres kezelés hatékony-e a szorongásos és az alkoholfogyasztási zavarokban szenvedők kezelésében. Bár két vizsgálatban több mint kétszer annyi szociális szorongásos zavarban szenvedő ember (57,7%), akiket paroxetinnel kezeltek, mutatott klinikai javulás jeleit a placebót kapó emberekhez képest (25,8%), a bizonyítékok minősége nagyon alacsony volt. Egy vizsgálat arról számolt be, hogy a buspiron 12 hetes kezelés után csökkentette a szorongásos zavar tüneteit. A többi vizsgálat egyike sem állapította meg a tünetek csökkenését. A résztvevők számára a gyógyszeres kezelés elfogadhatónak tűnt, de az ezt igazoló bizonyítékok minősége ismét nagyon alacsony volt. Bizonyos gyógyszeres mellékhatásokról, például szexuális problémákról, gyakran számoltak be a paroxetin és a szertralin kezelés után. Nem volt bizonyíték arra, hogy a kezelés hatással lett volna az alkoholfogyasztásra.

Nehéz volt értelmezni az ebben a felülvizsgálatban szereplő tanulmányok által közölt eredményeket. Sok résztvevő (összesen 43,1%) a kezelés befejezése előtt kilépett a vizsgálatokból. Ezenkívül a közölt eredmények vagy nem voltak pontosak, vagy úgy tűnt, hogy a gyógyszeres kezelés hatását kimutató intézkedések szelektív jelentésén alapulnak. Két vizsgálat gyógyszergyártó cégek általi finanszírozása is vezethetett a gyógyszeres kezelésnek kedvező eredmények közléséhez.