Correlation of antegonial notch depth with craniofacial morphology – A cephalometriás és elektromiográfiás vizsgálat

A fogszabályozásban a biomechanikai megfontolásokon kívül a kezelés tervezéséhez a craniofaciális izomzat és annak a dentofaciális komplexum növekedésével és fejlődésével való kapcsolatának alapos ismerete szükséges. Még mindig sok az ellentmondás az állkapocsizmoknak a normális növekedésre és fejlődésre, valamint az ortodontiai kezelésre és stabilitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban. E tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az antegonialis bevágás mélysége, a masseter-izom aktivitása és a vertikális craniofaciális morfológia közötti kapcsolatot. 90 felnőtt egyén (52 nő és 38 férfi) normális okklúzióval, kórtörténetében nem szerepelt – ortodontiai kezelés, craniomandibuláris rendellenesség, az arcot vagy az állkapcsot ért trauma és izomzavar, nem volt arc aszimmetria, fájdalom vagy érzékenység a TMJ-ben vagy a rágóizmokban, nem hiányoztak fogak a 3. moláris kivételével. Minden alanyról laterális cephalogramot készítettek, miközben a fogak okklúzióban voltak, és az alanyokat az antegoniális bevágás mélysége szerint 3 csoportba osztották – sekély (< 1 mm), közepes (1-2,5 mm) és mély (2,5 mm). Az egyes személyeknél vizsgált kefalometriai mérések 8 szögmérésből és 8 lineáris mérésből álltak. A masseter-izom aktivitását nyugalomban és maximális összeszorítási térfogat mellett is rögzítettük minden egyén esetében. Az eredmények azt sugallják, hogy a mély antegonialis bevágással rendelkező személyeknél megnövekedett a masseter-izom aktivitása, ami pozitív korrelációt jelez a masseter-izom aktivitása és az antegonialis bevágás mélysége között. A vertikális craniofaciális morfológia és az antegonialis bevágás mélysége között nem volt statisztikailag szignifikáns korreláció.