Csontinfarktus

A csontinfarktus a csont metafízisén vagy diafízisén belüli oszteonekrózisra utaló kifejezés. A nekrózis egyfajta, visszafordíthatatlan sejtsérülés következtében bekövetkező sejthalál, amely mikroszkóposan a citoplazma (eozinofillá válik) és a sejtmag (duzzanat, pyknózis, karyorrhexis, karyolízis) elváltozásairól ismerhető fel. A csontinfarktus az iszkémia következménye, ami a csontarchitektúra pusztulásához, fájdalomhoz és funkcióvesztéshez vezethet 1. A csontinfarktusnak számos oka van, és meglehetősen jellegzetes képalkotó jellemzőkkel rendelkezik a hagyományos röntgen-, CT- és MRI-vizsgálatokon.

Terminológia

A medulláris infarktus a csontinfarktussal meglehetősen egyenértékű kifejezés, de ritkábban használják. A kifejezés alkalmazható egyes, az epifízist érintő esetekre is, de nem szabad használni a szubkondrális oszteonekrózis leírására, ebben az esetben inkább az avaszkuláris nekrózis (AVN) használatos.

Patológia

Az infarktus akkor kezdődik, amikor a csont egy szakaszának vérellátása megszakad. Az infarktus kialakulása után egy központi nekrotikus mag alakul ki, amelyet egy hiperémiás iszkémiás zóna vesz körül. Idővel kollagén granulációs szövet rétegződik a nekrotikus mag körül. A normális környező csontvelő, az iszkémiás zóna és a nekrotikus mag közötti elhatárolódás a csontinfarktus számos radiográfiai megjelenési formájáért felelős.

A terminális erek kisebb átmérője és a kollaterális érrendszer hiánya miatt a domború ízületi felületek érintettek leginkább. A véráramlás károsodását okozhatja érkompresszió, trauma, nitrogénbuborékok által okozott érelzáródás (caisson-kór) vagy merev sarlósejtek (sarlósejtes vérszegénység). Az iszkémia és a nekrózis mechanizmusa más nem traumás osteonecrosisokban még nem teljesen tisztázott 1.

Etiológia

Az osteonecrosis általános okai közé tartoznak:

• trauma
• caisson-kór
• hemoglobinopathiák, ill. sarlósejtes betegség 2
• sugárkezelés
• kötőszöveti betegségek
• veseátültetés
• kortikoszteroid-túltengés (endogén és exogén)
• pancreatitis
• köszvény
• Gaucher-kór
• alkohol
• Behçet-kór 9

A fenti lista mind a csontinfarktusra, mind a szubkondrális avaszkuláris nekrózisra vonatkozik. Egyes állapotok nagyobb valószínűséggel vezetnek az egyikhez, mint a másikhoz: A sarlósejtes betegség és a Gaucher-kór nagyon gyakran okoz csontinfarktust, és ritkábban subchondralis AVN-t.

Radiográfiás jellemzők

Az általános jellemzők közé tartoznak:

• lokalizáció
  • medulláris
  • metafízis
• szerpiginás határ
• gyakran szimmetrikus és/vagy többszörös

Röntgenfelvétel

Az infarktus kezdete és a radiográfiás tünetek kialakulása között jelentős késés van. A klasszikus leírás szerint a medulláris elváltozás lapszerű centrális lucencia, amelyet kagylószerű szklerózis vesz körül, szerpiginás határral. Diszkrét meszesedés és periosztitisz is látható.

CT

Általában nem mutat sokkal többet, mint a sima film.

MRI

A csontinfarktus más medulláris elváltozásoktól való megkülönböztetésének fontos jellemzője, hogy a központi jel általában a normális csontvelő jele marad. A csontvelő nem cserélődik ki.

• T1
  • szerpiginás perifériás alacsony jel a granulációs szövet és kisebb mértékben a granulációs szövet miatt, szklerózis
  • perifériás perem erősítheti a gadolinium utáni
  • centrális jelet, amely általában a csontvelőé
• T2
  • akut infarktus rosszul meghatározott, nem specifikus, magas jelű területet mutathat
  • kettős vonal jele: A kettős vonal jel hiánya nem zárja ki a csontinfarktust
  • a központi jel általában a csontvelőé
• gradiens echo
  • szintén kettős jelet mutat.vonal
  • ödéma, melyet a szuszceptibilitás eltakar

Nukleáris medicina

• csontvizsgálat
  • nincs felvétel (hideg folt), ahol nincs vérellátás
  • enyhén fokozott felvétel a periférián az akut fázisban

Kezelés és prognózis

Komplikációk

• A csontinfarktus esetenként dedifferenciálódhat tumorrá, mint pl. 5-7:
  • malignus fibrous histiocytoma (leggyakoribb 8)
  • osteogén szarkóma
  • csont fibroszarkóma
  • csont angioszarkóma (rendkívül ritka)
    • ez leggyakrabban a térd körül fordul elő 8.
  • a medulláris infarktusok szekvenciaként működhetnek, hajlamosítva a betegeket csontvelőgyulladásra és lágyrészfertőzésre 10.

Differenciáldiagnózis

Az általános képalkotási megfontolások közé tartozik:

• enchondroma: Chondroid mátrix, a központi csontvelő jel hiányzik
• gyógyuló nem csontosodó fibroma
• normális vörös csontvelő: nem terjed túl a physis hegén
• csontvelő tumor: a központi csontvelő jel hiányzik