Csontok

A csontot alkotó elsődleges fehérje, a kollagén nagyobb szakítószilárdsággal rendelkezik, mint az acél, ugyanakkor rugalmassága lehetővé teszi, hogy óriási nyomást vegyen fel. Egy ásványi anyag, a kalcium-foszfát segít a kemény csont létrehozásában. Emiatt a csontok egyszerre erősek és rugalmasak.

Ez azért fontos a kar nagy csontjai esetében, mert az emberi ösztönökből fakad, hogy pánik pillanataiban magunk elé vetjük a karunkat, legyen az egy autóbaleset vagy egyszerűen csak egy falnak ütközés.

A kar nagy csontjai közé tartoznak:

• Humerusz: Ez a csont a vállgödörből fut lefelé, és a könyöknél csatlakozik az orsócsonthoz és a singcsonthoz.
• Sugárcsont: Az alkarcsont, a könyöktől a csukló hüvelykujj felőli oldaláig fut.
• Ulna: Ez az alkarcsont a könyöktől a csukló “kisujj” oldaláig fut.

Ez a három csont a könyököt alkotva egyesül. A könyök tulajdonképpen három különböző helyzetet alakít ki, amikor a három csont feje kissé eltér egymástól. Ezek a mozgások olyan kicsik, hogy a gyakorlatlan szem ritkán veszi észre a helyzetváltozásokat.

A sugár és a singcsont végei a kéznél csatlakoznak a csontokhoz, és alkotják a csuklót, amelyet hivatalosan carpusnak nevezünk. A tenyérben lévő csontokkal együtt ezek a csontok három sort alkotnak. A csukló csontjai:

• Scaphoid
• Lunate
• Triquetrum
• Trapezium
• Trapezoid
• Capitate
• Hamate

A csukló és a tenyér csontjaival együtt a kéz 27 csontból áll. Minden ujjnak három csontsorozata van:

• Proximális ujjpercek: A három közül a legnagyobbak, ezek közvetlenül a tenyérből nyúlnak ki. Ezeken nyugszanak a gyűrűk.
• Középső ujjpercek: Ezek az ujjak két ízülete között helyezkednek el.
• Disztális ujjpercek: Ezek az ujjvégek.

A csonttörések a kar leggyakoribb rövid távú sérülései közé tartoznak. Ezek jellemzően nagy erejű ütközések, például autóbalesetek, esések és sportsérülések során következnek be. A csukló egyik csontjának törése az egyik leggyakoribb csonttörés.

Az orsócsont és a singcsont – az alkar csontjai – szintén gyakori csonttörések. Ezeket gyakran gipsszel gyógyítják a csont mozgásképtelenné tételére, de az összetett törések (többszörös törések) műtéti úton tűk és más típusú megerősítések beültetését tehetik szükségessé.