Cumulative sleepiness, mood disturbance, and psychomotor vigilance performance decrements during a week of sleep restricted to 4-5 hours per night

Annak megállapítására, hogy a kumulatív alvási adósság (az általánosan tapasztalt tartományban) az ébrenléti neuroviselkedési éberség méréseinek kumulatív változásait eredményezné-e, 16 egészséges fiatal felnőtt alvását 33%-kal a szokásos alvási időtartam alá, átlagosan 4 órára korlátozták.98 órára éjszakánként, hét egymást követő éjszakán keresztül. Az alanyok a laboratóriumban aludtak, az alvást és az ébrenlétet pedig személyzettel és aktigráfiával követték nyomon. Minden nap háromszor (1000, 1600 és 2200 órakor) az alanyok szubjektív álmosságát (SSS) és hangulatát (POMS) vizsgálták, és egy rövid teljesítményelemzést végeztek, amely pszichomotoros éberséget (PVT), szondázott memóriát (PRM) és soros-additív tesztet tartalmazott, Minden nap egyszer kitöltöttek egy sor vizuális analóg skálát (VAS), és beszámoltak az álmosságról és a szomatikus és kognitív/érzelmi problémákról. Az alváskorlátozás statisztikailag robusztus kumulatív hatásokat eredményezett az ébrenléti funkciókra. Az SSS értékelések, a fáradtság, a zavartság, a feszültség és a teljes hangulatzavar POMS-ból származó alskála pontszámai, valamint a mentális kimerültség és a stressz VAS-értékelései a korlátozott alvás napjain keresztül értékelődtek (p = 0,009 és p = 0,0001 között). A PVT teljesítményparamétereit, beleértve a kiesések gyakoriságát és időtartamát, szintén szignifikánsan növelte a korlátozás (p = 0,018-tól p = 0,0001-ig). Az SSS- és PVT-adatokban szignifikáns napszakhatások mutatkoztak, de a napszak nem lépett kölcsönhatásba az alváskorlátozás hatásaival az egyes napokon. Az éberség neuroviselkedési mérőszámainak kumulatív változásainak időbeli profiljai az alváskorlátozás függvényében általában következetesek voltak. A szubjektív változások általában 1 nappal megelőzték a teljesítményváltozásokat, de az általános változások mindkét mérési osztályban az alváskorlátozás első 2 napja (P1, P2) és utolsó 2 napja (P6, P7) alatt voltak a legnagyobbak. A vizsgálati alcsoportok adatai szintén azt mutatták: 1) hogy az MSLT jelentős csökkenése következett be az alváskorlátozás során, 2) hogy a megnövekedett álmosság és a teljesítményhiány a korlátozás 7. napján túl is folytatódott, és 3) hogy úgy tűnt, hogy az e hiányosságokból való felépüléshez két teljes éjszakai alvásra van szükség. A teljesítménycsökkenés kumulatív növekedése az alváskorlátozás napjain keresztül szorosan korrelált a Carskadon és Dement (1) korábbi hasonló kísérletének MSLT eredményeivel (r = -0,95). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kumulatív éjszakai alvási adósság dinamikus és eszkalálódó analóg volt a kumulatív nappali álmosságban, és hogy az aszimptotikus vagy állandósult állapotú álmosság nem valósult meg az alváskorlátozásra adott válaszként.