Diagnosis and treatment of bipolar disorders in adults: a review of the evidence on pharmacologic treatments

Background: A bipoláris zavarban szenvedő betegek kezelése kivételes kihívást jelent betegségük dinamikus, krónikus és ingadozó jellege miatt. Jellemzően a bipoláris zavar tünetei először serdülőkorban vagy korai felnőttkorban jelentkeznek, és a beteg élete során ismétlődnek, a hipomániás/mániás vagy depressziós epizódok kiszámíthatatlan ismétlődéseiként jelentkeznek. A jelentések szerint a bipoláris zavar életprevalenciája felnőttek körében megközelítőleg 4%, és kezelése a becslések szerint 2009-ben 150 milliárd dollárba került az amerikai egészségügyi rendszernek közvetlen és közvetett költségek formájában.

Cél: A közzétett szakirodalom áttekintése és a bipoláris zavarral kapcsolatos személyes és társadalmi terhek, a pontos diagnózis késedelmének hatása, valamint a rendelkezésre álló farmakológiai terápiák klinikai hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok ismertetése.

Módszerek: Az ebben az átfogó áttekintésben szereplő tanulmányokat a bipoláris zavar diagnózisával és kezelésével kapcsolatos adatok klinikai relevanciája, fontossága és szilárdsága alapján választották ki a felvételre. Az eredetileg a MEDLINE/PubMed és a Google Scholar oldalakon használt keresőkifejezések az 1994 és 2014 közötti időszakra korlátozódtak, és a “bipoláris zavar”, “mánia”, “bipoláris depresszió”, “hangulati stabilizátor”, “atípusos antipszichotikumok” és “antidepresszánsok” kifejezéseket tartalmazták. Az elsődleges tanulmányok kiegészítéseként a főbb releváns témákról szóló, magas színvonalú, friss áttekintéseket vontak be.

Megbeszélés: A bipoláris zavarban szenvedő betegek előtt álló jelentős kihívások közé tartozik a súlyos hangulati tünetek mellett a pszichiátriai (pl. szorongásos zavarok, alkohol- vagy drogfüggőség) és az általános orvosi társbetegségek (pl. cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, elhízás, migrén és hepatitis C-vírusfertőzés) gyakori előfordulása. Jelentések szerint a betegek több mint 75%-a az idő kevesebb mint 75%-ában szedi gyógyszereit, és a bipoláris zavarban szenvedő betegek körében az öngyilkossági arány (0,4%) több mint hússzor nagyobb, mint az amerikai lakosság körében. A hangulatstabilizátorok a bipoláris zavar kezelésének sarokkövei, de az atipikus antipszichotikumok nagyjából ugyanolyan hatékonyak; az egyes szerek között azonban hatékonyságbeli különbségek vannak a bipoláris zavar különböző fázisainak kezelésében, beleértve az akut mánia vagy az akut depressziós tünetek kezelését, valamint a visszaesés megelőzését.

Következtetés: A bipoláris zavar kezelésével járó kihívások a beteg élete során a betegség dinamikus, krónikus és ingadozó jellegéből fakadnak. A kezelés gondos kiválasztása, amely figyelembe veszi annak hatékonyságát a rendellenesség különböző fázisaiban, valamint a klinikai vizsgálatokban és a valóságban azonosított biztonsági profilt, segíthet enyhíteni e pusztító állapot hatásait.