Differences in Anger Expression Between Individuals With and Without Headache After Controlling for Depression and Anxiety

Objective.-To evaluate whether anger and anger expression are different between persons with and without headache after controlling for depression and anxiety.

Background.-Persons with headache may experience more problems with anger and its expression when compared with persons without headache. Fontos annak megállapítása, hogy a fejfájós és fejfájás nélküli személyek között léteznek-e különbségek a depressziótól és a szorongástól független düh és a düh kifejeződése tekintetében. Ez a kérdés azonban mindeddig kevés figyelmet kapott az empirikus szakirodalomban. A jelen vizsgálatban a fejfájós és fejfájás nélküli személyek körében mértük a jellegzetes dühöt, a dühkitörést, az ellenségességet, a szorongást és a depressziót, és értékeltük, hogy a jellegzetes düh és a dühkitörés differenciálja-e a csoportokat a depressziótól és a szorongástól függetlenül.

Módszerek: – A résztvevők 422 felnőtt voltak, akiket egy nagyobb, egyetemi keretek között végzett vizsgálatból toboroztak. Közülük 171-en szenvedtek fejfájásban (átlagéletkor 21 év; 81% nő; 69% fehér bőrű; a fájdalommal töltött évek átlaga 7,53 év). A fejfájásmentes csoport kritériumainak további 251, nemileg illeszkedő személy (átlagéletkor 21 év; 81% nő; 62% fehér) felelt meg. A résztvevők tájékoztatást adtak fejfájásuk jellemzőiről, és affektív vonásméréseket (State-Trait Anxiety Inventory vonásváltozata, Brief Symptom Inventory-Depression), vonásméréseket (Trait Anger Scale, Cook-Medley Hostility Scale), valamint egy mérőszámot, amely azt méri, hogy az egyének milyen mértékben tartják magukban a haragjukat.

Eredmények: – A többváltozós varianciaanalízis szignifikáns különbségeket mutatott a két csoport között (Wilks λ = .86, P < .001, η2 = .14). A lépcsőzetes elemzés kimutatta, hogy még az összes többi változó kontrollálása után is a fejfájós csoportban lévőknél magasabb volt a beidegződések szintje (P < .001, η2 = .08; átlag 18,98 versus 15,68). A harag és az ellenségesség jellemzői nem különböztek a csoportok között, miután kontrollálták a depressziót és a szorongást. A logisztikus regresszió kimutatta, hogy a harag-in járult hozzá leginkább a fejfájás állapotának előrejelzéséhez (P < .001; parciális r = .23).

Következtetések: – A jelenlegi eredmények azt mutatják, hogy a fejfájós személyek a haragot jobban tartják magukban, mint a fejfájás nélküliek, még a vonásbeli harag, a depresszió és a szorongás szintjének ellenőrzése után is. A depresszió és a szorongás kontrollálása után azonban az egyének már nem különböztek a jellemző düh tekintetében. Emellett a düh-befogadás volt a legerősebb előrejelzője a fejfájásnak. A jelenlegi eredmények arra utalnak, hogy a fejfájásban szenvedők körében gyakoribb a harag visszatartása. Tekintettel a közelmúltbeli eredményekre a harag visszatartásának negatív hatásáról a fájdalomban szenvedő személyek körében, ez fontos tényező lehet, amelyet értékelni kell a fejfájást befolyásoló pszichológiai/érzelmi tényezők vizsgálatakor.