Egy japán populáció bioarcheológiája a japán Kamakura város Nozoji-ato lelőhelyéről
A minta halálozási kora és nemi összetétele
Az itt bemutatott nemi összetétel rekonstrukciója 4 férfi és 31 nő jelenlétét mutatja a mintán belül. Figyelemre méltó azonban, hogy mivel ez a meghatározás a medencecsontok makroszkópos értékelése alapján, nagy megbízhatósággal történt, a téves besorolás nem magyarázhatja az ilyen torz arányt. Yoshiaki Miurát és leszármazottait a Nozoji templomban temették el, és nem zárható ki, hogy a magas rangú harcosok és családtagjaik kerültek be az anyagba, és a torzított nemi arány a szokatlan halálozási helyzetekkel és a temetkezési gyakorlattal függ össze. A torzítás hátterében álló okok azonban továbbra is tisztázatlanok.
A jelen kutatásban vizsgált populációk halálkori életkorának összehasonlítása azt mutatja, hogy a szignifikáns különbségek hiánya ellenére a Nozoji-ato minta átlagosan idősebbnek tűnt halálakor, mint a Yuigahama Chusei Shudan Bochi egyedei. Sőt, a Nozoji-ato minta eloszlása inkább hasonlít az Edo-korszakra, mint a középkorra. Korábbi munkájukban Nagaoka és munkatársai (2006a) kimutatták, hogy a középkor és az Edo-korszak közötti néhány száz év alatt javult a várható élettartam; a Nozoji-ato lelőhely datált életkora feltehetően a középkor második fele és az Edo-korszak eleje közé esik, későbbre, mint a Kamakura városon belüli más szomszédos lelőhelyeké. Ez azt jelenti, hogy a középkori Kamakura City területén belül a népesség demográfiai profiljai közötti különbségek a kronológiai életkor eltéréseire vezethetők vissza ezen időszakon belül, mivel a várható élettartam is nőtt ebben az időszakban.
A középkori és az Edo kori népesség által tapasztalt városi higiénia szintjének összehasonlítása azt a feltételezést is eredményezte, hogy a Kamakura Cityn belüli népességkoncentráció ebben az időszakban negatívan hatott a lakosok életére (Nagaoka et al., 2006a). A régészeti maradványok elemzései arra utalnak, hogy a középkori városokon belüli népsűrűség magasabb volt, mint napjainkban, és a lovak és emberek holttesteit gyakran hagyták magukra Kamakura városon belül az oldalsó árkokban vagy az utcákon (Kawano, 1989, 1995). Ezzel szemben a higiéniával, étellel és itallal kapcsolatos szokások, valamint a háziállatok általánosabb hiánya, amely az Edo-korszakra jellemző, arra utal, hogy az életkörülmények ebben az időszakban valóban higiénikusabbak voltak, mint a korabeli európai városokban (Hanley, 1997). Általánosságban elmondható, hogy a középkor és az Edo-korszak közötti időszak a városi életkörülmények javulásának időszakának felel meg; a történelmi demográfusok megjegyezték, hogy az Edo-korszakban drasztikusan javultak az étkezési körülmények, valamint a ruházat, a házak, a fürdőhelyiségek és a városi higiénia jellege, ami a várható élettartam egyidejű növekedéséhez vezetett (Kito, 2000). A városi higiénia szintje Kamakura városán belül a középkor második felében továbbra is ismeretlen, de ésszerű azt feltételezni, hogy az ebben az időszakban megfigyelhető növekvő élettartam valószínűleg az egészségügy javulásának volt köszönhető.
Státusz
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a Nozoji-ato lelőhelyen élő nők becsült átlagos termete jelentősen nagyobb volt, mint a Zaimokuza és Edo esetében megfigyeltek. Ez az eredmény nincs összhangban a korábbi tanulmányokkal, amelyek kimutatták, hogy az átlagos becsült termet fokozatosan csökkent a Yayoi-korszakból a középkorba és tovább az Edo-korba (Hiramoto, 1972; Nagaoka et al., 2008). A Nozoji-ato és Zaimokuza lakói közötti magasságbeli különbségek az életkörülményeik javulását is tükrözhetik, még akkor is, ha az előbbiek eredményei nem különböznek jelentősen más középkori lelőhelyek adataitól.
Fogszuvasodás és AMTL
A jelen tanulmányban bemutatott adatok azt mutatják, hogy a Nozoji-ato lakói között szignifikánsan magasabb volt a fogszuvasodás-leválás gyakorisága, mint a középkori Zaimokuza, Yuigahama Chusei Shudan Bochi és Yuigahama-minami, valamint a Jomon-korszak egyedei között. Ugyanakkor azonban ezen a helyszínen az ilyen elváltozások gyakorisága jelentősen alacsonyabb volt, mint a Yayoi- és Edo-korszakban megfigyelhető, míg a Nozoji-ato egyedeire szintén az AMTL jelentősen magasabb gyakorisága jellemző, mint a Yugiahama Chusei Shudan Bochi vagy a Yuigahama-minami esetében. Általánosan elfogadott, hogy a fogszuvasodás és az AMTL gyakoriságának változása valószínűleg a megélhetésben és az étrendben bekövetkezett változásokkal magyarázható. A mezőgazdaság fejlődése ez idő tájt közismerten csökkentette a szájhigiénés szintet és növelte a fogszuvasodás prevalenciáját (pl. Lukacs, 1992; Larsen, 1997); az is igaz, hogy a fogszuvasodás előfordulási aránya magasabb volt a japán Yayoi-korszak mezőgazdászainál, mint a Jomon-korszak vadászó-gyűjtögetőinél (pl. Oyamada et al., 1996; Todaka et al., 2003). A középkori táplálkozási szokások azonban valószínűtlennek tűnnek, hogy megmagyarázzák a fogszuvasodás előfordulását a Nozoji-ato lelőhelyen; a középkori Kamakura városából származó régészeti leletek arra utalnak, hogy az emberek ebben az időben például rizst, diót, kölest, kölest, szóját, gyümölcsöt, húst és halat használtak, és ezeket az ételeket konyhakések, üstök, serpenyők és mozsarak segítségével főzték (Kawano, 1995). A japán étkezéstörténettel kapcsolatos tanulmányok arra is utalnak, hogy a középkorban a köznép által használt alapanyagok majdnem ugyanazok voltak, mint a történelmi Japánban (lásd Sakura, 1964).
A feljegyzett fogszuvasodás és AMTL prevalenciájának egyik lehetséges alternatív magyarázata a Nozoji-ato lelőhelyen tapasztalt idős életkori eloszlás és a nők nemi aránya. Mind a fogszuvasodás, mind az AMTL arányok növekedése a fiatalabb korosztályoktól az idősebb korosztályok felé magyarázható a Yuigahama Chusei Shudan Bochihoz képest idősebb korösszetétellel Nozoji-atóban. Ezen kívül az ezen a lelőhelyen a nők nemek közötti arány is befolyásolhatja a regisztrált szuvasodás előfordulási gyakoriságát; mind a modern, mind az ősi populációkban magasabb arányt jelentettek a nők körében, és általában az ételhez való könnyebb hozzáféréssel magyarázták az előkészítés során, a maradandó fogak korábbi kitörésével és a terhességgel (Lukacs és Largaespada, 2006). Bioarchaelogiai környezetben a nőknél szintén általában magasabb az AMTL aránya, mint a férfiaknál, ami a kariogén élelmiszerek nagyobb mértékű fogyasztásának és a szexuális munkamegosztásnak tudható be (Larsen, 1997). A Yugiahama Chusei Shudan Bochi lelőhelyen a felső és alsó fogak szuvasodásának gyakorisága is szignifikánsan magasabb volt a nőknél (8,3%; 14/169), mint a férfiaknál (3,3%; 10/306), míg az AMTL arányában nem volt jelentős különbség (férfiak: 4,8%; 16/334; nők: 9,7%; 20/216) a nők kissé magasabb aránya ellenére (Nagaoka et al., 2013). A Nozoji-ato nőstények továbbá szignifikánsan magasabb AMTL gyakoriságot mutattak (17,9%; 70/391), mint Yugiahama Chusei Shudan Bochi társaik (9,7%; 20/216) (P < 0.01), míg a két helyszínről származó egyének között nem volt szignifikáns különbség a fogszuvasodás gyakoriságában (Nozoji-ato: 14,0%; 45/321; Yugiahama Chusei Shudan Bochi: 8,3%; 14/169) (P > 0,05), annak ellenére, hogy Nozoji-atóban kissé magasabb volt az arány. Így az idősebb halálozási korösszetétel és a női nemek aránya plauzibilis magyarázatot ad a Nozoji-ato magas fogszuvasodási és AMTL-prevalenciájára.
Zománchipoplázia és cribra orbitalia
A zománchipopláziát a fogzománcban a metabolikus stressz által kiváltott fejlődési rendellenességek jelenléteként határozzák meg, amelyek táplálkozási zavarokból vagy betegségekből erednek ezen anyag kialakulásának időszakában (pl. Goodman és Rose, 1990; Hillson, 1996). Ezzel szemben a cribra orbitalia olyan kóros elváltozás, amelyet a szivacsos csontban lévő csontvelő hiperpláziájára adott válaszként az orbitális tetőben kialakuló kis foramina aggregációk jellemeznek. Általánosan elfogadott, hogy a cribra orbitalia jelenléte a vashiányos vérszegénység okozta csontdeformációra utal (Hirata, 1990).
A Nozoji-ato populációban rögzített zománchipoplázia és cribra orbitalia gyakorisága közel azonos az Edo-korszakbeli sorozatokban tapasztaltakkal. Sawada (2010) a zománchipoplázia nagyobb gyakoriságát mutatta ki a Jomon-korszakban, mint az Edo-korszakban. Másfelől a korábbi, ezen a területen végzett tanulmányok szerint az Edo-korabeli embereknél volt a legmagasabb a zománchipoplázia és a cribra orbitalia gyakorisága a japán populációk között; ezt az eredményt bizonyítékként használták arra, hogy ezek az emberek stresszes körülmények között éltek, beleértve a magas népességkoncentrációt és a fertőző betegségek jelenlétét (Yamamoto, 1988; Hirata, 1990). A jelenlegi adatok alapján tehát nyugodtan következtethetünk arra, hogy a Nozoji-ato lelőhely és az Edo-korszakban tapasztaltak között nem volt különbség az életkörülményekben.
Depressziós törések
A Nozoji-ato lelőhelyről származó egyik női koponyán egy trauma jelenlétét is kimutatták ebben a tanulmányban. Ebben az esetben a töréseket úgy azonosították, hogy azok valószínűleg közvetlen alkalmazással előidézett tompa erőhatás következtében keletkeztek, az erőszak olyan szintje, amely általában minden Kamakura város körüli régészeti lelőhelyen megfigyelhető, egybeesve a folyamatos konfliktusokkal és turbulenciákkal ebben az időszakban (Suzuki et al., 1956; Morimoto, 1987; Morimoto és Hirata, 1992; Hirata et al., 2004; Nagaoka et al., 2009, 2010, 2013). A Nozoji-ato maradványai azonban különböznek a Zaimokuza (Suzuki et al., 1956), Seiyokan (Nagaoka et al., 2010), Yuigahama Chusei Shudan Bochi (Nagaoka et al., 2009, 2013) és Yuigahama-minami (Hirata et al., 2004) maradványaitól, mivel nem mutatnak halálos koponyavágásokat. Ezzel szemben a Seiyokanból, Yuigahama Chusei Shudan Bochiból és Yuigahama-minamiból származó emberi csontvázakra nem jellemzőek a tompa tárgy okozta traumák, míg Zaimokuzából mindössze egy nősténynél azonosítottak tompa tárgy okozta halálos traumát (Suzuki et al., 1956). A Zaimokuza-trauma esetében a gyógyulásra utaló bizonyítékok hiánya szintén ellentétben áll a Nozoji-ato koponyáin megfigyelhető nyomott törésekkel.
A bioarcheológiai jellemzők eltérései Kamakura városon belül
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a Nozoji-ato lelőhelyen élő egyének különböztek a középkori Kamakura városon belüli populációktól. Néhány konkrét következtetés levonható, többek között az, hogy a Nozoji-ato mintát idősebb halálozási életkor-eloszlás jellemzi, mint a Yuigahama Chusei Shudan Bochiból származó példányokat (bár ez a különbség nem szignifikáns). A Nozoji-ato populációra szignifikánsan magasabb karies-léziós és AMTL gyakoriság jellemző, mint a Zaimokuza, Yuigahama Chusei Shudan Bochi és Yuigahama-minami lelőhelyeken. Úgy tűnik, hogy a Nozoji-ato egyedei nem mutatnak bizonyítékot a halálos traumára, annak ellenére, hogy ezt gyakran megfigyelték a Kamakura városon belüli középkori lelőhelyeken.
A jelen tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a Kamakura városon belül élő emberek a középkortól az Edo-korszak kezdetéig a korábban vártnál nagyobb népességen belüli eltéréseket mutattak az egészségi állapot tekintetében. Ezek az eredmények, ellentétben állnak a korábbi eredményekkel, amelyek szerint a középkori népesség homogén a rövid élettartam (Nagaoka et al., 2006a, 2013), valamint a fogszuvasodás és az AMTL alacsony aránya tekintetében (Sakura, 1964; Nagaoka et al., 2013). Az egyik fontos nyitott kérdés, hogy az itt közölt eredmények összhangban vannak-e azzal az elfogadott elmélettel, hogy a középkori emberek általában rossz egészségi állapotot tapasztaltak és viszonylag rövidebb volt a várható élettartamuk. Az elmúlt tíz évben a jelen szerzők egyike (T.N.) és kollégái bioarcheológiai vizsgálatokat végeztek több ezer középkori emberi csontvázon Kamakura város ismert lelőhelyeiről, köztük Seiyokan, Yuigahama Chusei Shudan Bochi és Yuigahama-minami településekről. A vágásnyomok jelenléte az ezekről a helyekről származó koponyákon erősen utal arra, hogy az erőszak elterjedt volt a középkori Japánban (Hirata et al., 2004; Nagaoka et al., 2009, 2010, 2013), míg a Yuigahama-minami egyének paleopatológiai vizsgálata a lepra és a tuberkulózis első bizonyítékát mutatta ki ebben a régióban abban az időben (Hirata et al., 2011), az Okhotsk és Kumejima csontvázsorozatainál ritkább degeneratív gerincelváltozások mellett (Shimoda et al., 2012). A paleodemográfiai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ebben az időben a fiatalon elhunyt egyének aránya magasabb volt, mint a későbbi japán Edo-korszakban; ez arra is utal, hogy a középkori Kamakura városában az alultápláltság és a háborúk miatt az életkörülmények zordak voltak (Nagaoka et al., 2006a, 2013; Nagaoka és Hirata, 2008). A középkor második fele és az Edo-korszak kezdete közötti kronológiai korszakra datált Nozoji-ato-sorozat új adatai néhány száz éven belüli szekuláris tendenciákat mutattak ki, és ezért joggal következtethetünk arra, hogy az emberek ebben az időszakban nem mutattak homogén patológiai jellemzőket, és hogy az életkörülmények ezen a helyszínen kevésbé voltak súlyosak, mint az időszak első felében.
A középkor második fele és az Edo-korszak kezdete közötti kronológiai korszakra datált új adatok azt mutatják, hogy az életkörülmények kevésbé voltak súlyosak, mint az időszak első felében.