Elülső keresztszalag sérülések – Equilae

Az elülső keresztszalag (ACL) a hátsó keresztszalaggal, a medialis collateralis és az oldalsó collateralis szalaggal együtt a térd egyik legfontosabb szalagja. Fő funkciója az ízület stabilitásának biztosítása.

Hogyan jönnek létre az elülső keresztszalag-sérülések?

Az elülső keresztszalag-sérülések általában sporttal kapcsolatosak, főként az olyan pivot sportokkal, mint a futball, kosárlabda, síelés, rögbi stb.

A heveny elülső keresztszalag-szakadással járó betegek a fájdalom és a gyulladás kezdeti szakaszán mennek keresztül, amely az első néhány hét után csökken. Ezen első néhány hét után megjelennek az ízületi “kudarc” vagy instabilitás tünetei a mindennapi élettevékenységek során végzett rotációs mozdulatoknál.

A mindennapi élettevékenységek és/vagy sportolás során az ízületi instabilitás tüneteit mutató betegeknél az ilyen sérülések ajánlott kezelése a műtét.

A műtét célja az ACL rekonstrukciója, hogy helyreállítsa az ízület stabilitását, és így megelőzze más struktúrák (mint a menisci vagy a porc) károsodását és a későbbi osteoarthritis kialakulását.

A műtéti technika és a rehabilitációs protokollok az évek során fejlődtek. Ma az artroszkópos ACL-rekonstrukció funkcionális eredményei gyakorlatilag az orvosi szakirodalomban megjelent valamennyi sorozatban kiválóak.

Klinikai előzmények

Az elülső keresztszalag működőképességének értékelésére különböző klinikai manőverek állnak rendelkezésre, amelyek a röntgennel és az MRI-vel együtt lehetővé teszik az ilyen sérülések diagnosztizálását.

Az elülső keresztszalag rekonstrukciós műtétjének ideális időpontja az, amikor az ízület csökkent és a beteg visszanyerte a térd normális mozgékonyságát.

Kezelés

Az elülső keresztszalag műtéte az elmúlt években nagyot fejlődött. Jelenleg a legelterjedtebb technika az úgynevezett “anatómiai technika”, amelyben a combcsontban és a sípcsontban csontalagutakat készítenek, amelyek a natív szalag behelyezését reprodukálják. Miután az alagutak elkészültek, a plasztika folytatódik, és az ACL-t a megfelelő feszültséggel rögzítik.

Azokban az esetekben, ahol részlegesen elszakadt elülső keresztszalag látható (18% és 25% között), a nem sérült részt megőrzik, és a szalag sérült részének szelektív rekonstrukcióját végzik.

Az ín, amelyet jelenleg leggyakrabban használnak transzplantátumként e szalag újjáépítéséhez, a combhajlító- és a patelláris ín, a “csont-ín-csont” technikával. Ezek autológok, azaz ugyanattól a betegtől származnak. A szakirodalomban e kétféle graftra vonatkozóan közzétett eredmények összehasonlíthatóak, nincs jelentős különbség a kettő között.

A hamstring- vagy patella-ín használatának minden esetben vannak előnyei és hátrányai.

A hamstringek esetében a fő előny a kevesebb morbiditás azon a területen, ahonnan a graftot veszik, és a regenerálódásuk lehetősége. Ezenkívül esztétikailag is kedvező, mivel a heg kicsi (2 cm), és a térd belső részén történik. A fő hátránya az ín csontba való integrálódási ideje (10-12 hét).

A patelláris ín esetében a legnagyobb előny, hogy a végeken csontdarab van. Ez lehetővé teszi a gyorsabb integrációt (4-6 hét között) a csontalagútba való beültetéshez szükséges graftot a csípőszalagokhoz képest. A fő hátránya a műtét után fellépő nagyobb arányú térdfájdalom, valamint a heg, mivel az elülső oldalon történik, és 5 és 6 cm közötti hosszúságú.

Összefoglalva, az egyik vagy másik graft alkalmazása az életkor, a morfotípus és a beteg által űzött sportág függvényében dől el.

Az egyéb struktúrák vagy ínallograftok általában nem elsődleges műtéteknél választandók, az ilyen típusú graftokat a revíziós vagy többszalagos műtétekhez tartják fenn.

Ezzel együtt van egy olyan betegcsoport, amelynél az elülső keresztszalag-rekonstrukció után nagyobb a kudarc aránya. Ebbe a csoportba tartoznak: a 18 év alatti betegek, a nagy rotációs igénybevételt jelentő sportolók, az ízületi hipermobilitásban szenvedő betegek, a nagyfokú rotációs instabilitásban szenvedők és a revíziós műtéten átesett betegek.

A fent említett kategóriák valamelyikébe tartozó betegeknél általában anterolaterális tenodézist végeznek az ACL-rekonstrukció utáni sikertelenség arányának csökkentése érdekében.

Rehabilitáció

A rehabilitáció hozzávetőleges fázisai hat különböző blokkra oszthatók, amelyek mindegyikéhez saját időtartam tartozik.

I. FÁZIS (0-2 hét)

– A fájdalom és a gyulladás kontrollálása és a térd teljes kinyújtásának visszanyerése.

– Nincs terhelés, mankó használata kötelező

– Sínezett térd tartósan kinyújtva.

– Végzendő gyakorlatok: II. fázis (2-4 hét)

– progresszív részleges terhelés, ahogy tolerálható, mankóval, sín nélkül.

– Gyakorlatok: Izometrikus quadricepsz (lábemelés) és térdnyújtás, amelynek a kontralaterális térddel egyezővé kell válnia.

– Nem szabad combizomgyakorlatokat vagy nyitott láncú gyakorlatokat végezni.

III. fázis (az 5. héttől a fázis céljainak eléréséig)

– Rendesen, sántítás nélkül járjon, és legyen képes felállni a műtött lábon.

– Fejezze be a mankó használatát.

– Állítsa vissza a teljes hajlítást, ugyanakkor kerülje a kényszerített hajlításokat.

– Végzendő gyakorlatok: Izometrikus kvadricepsz és zárt lánc (prés és guggolás) 70º-os hajlításig, egyensúlyozó gyakorlatok és propriocepció és izomnyújtás. Nincsenek nyílt láncú gyakorlatok.

IV. fázis (A III. fázis célkitűzéseinek teljesítésétől 12-16 hétig)

– Végezzen könnyű, alacsony terhelésű gyakorlatokat fájdalom nélkül.

– Végzendő gyakorlatok: Zárt láncú kvadricepsz és nyitott láncú gyakorlatok, a combizomgyakorlatok beindítása, egyensúlyozó gyakorlatok és propriocepciós és kontrollált hatású gyakorlatok.

V. FÁZIS (A IV. fázis céljainak elérésétől a 24-40. hétig)

– Jó neuromuszkuláris kontroll elérése specifikus, alacsony hatású sportgyakorlatokban.

– Végzendő gyakorlatok: alacsony hatású sportgyakorlatok, plyometria, rövid távok futása és fokozatosan folytassa a csípő és törzs quadriceps és hamstrings erősítését.

V. FÁZIS: visszatérés bármilyen sporttevékenységhez

A sporttevékenységhez való visszatérésnek fokozatosan kell történnie, a betegnek kontrollált módon kell szimulálnia és gyakorolnia minden olyan helyzetet, amely a sportolás során előfordulhat. Azon sportolók eseteit kivéve, akiknek a sporttevékenységhez való korai visszatérés szükséges, a műtétet követő 8-10 hónapig célszerű kerülni a kontakt- és pólótevékenységet olyan esetekben, amikor a sportág inkább alkalmi jellegű.

Revíziós műtét

A revíziós műtétet olyan betegeknél végzik, akiknél korábban elülső keresztszalag plasztikát végeztek és az elszakadt. A plasztika sikertelenségének leggyakoribb okai között szerepel a combcsontban és/vagy sípcsontban lévő csontalagutak elhelyezési helyének hibája, a ficamok újbóli előfordulása, fertőzések előfordulása stb.

Az elülső keresztszalag revíziójának ütemezéséhez előzetesen fizikális vizsgálatot, MRI-t és 3D CT-vizsgálatot végeznek. Ez utóbbi vizsgálat az, amely lehetővé teszi a döntés meghozatalát az új szalagrekonstrukcióhoz szükséges műtétek számáról (1 és 2 között).

Az ilyen típusú műtéthez használt graftok tekintetében a beteg saját ínja (autograft) vagy a szövetbankból származó ín (allograft) használható.

Revisión del ligamento cruzado anterior Revisión del ligamento cruzado anterior Revisión del ligamento cruzado anterior