Előfordulás
Relevancia az autizmus szempontjából:
Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja szerint az Egyesült Államokban átlagosan 110-ből 1 gyermeknél fordul elő autizmus spektrumzavar. A gyakorisági becslések azonban államonként eltérőek. New Jersey-ben például az autizmus előfordulási gyakorisága 100 gyermekből 1, ami a legmagasabb arány az Egyesült Államokban a rendellenesség tekintetében1.
Az autizmus előfordulási gyakorisága Kalifornia államban az 1995-ös 1000 születésre jutó 0,6 esetről 2007-re 1000 születésre jutó 4,1 esetre nőtt2. Az esetek megugrása azonban először a viszonylag jómódú területeken következett be. Ahogy a rendellenességgel kapcsolatos tudatosság és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyre egyenletesebben oszlott el a lakosság körében, az olyan társadalmi-gazdasági tényezők, mint a környék gazdagsága egyre kevésbé befolyásolták annak esélyét, hogy egy gyermek megkapja a diagnózist3.
Autizmus “klaszterekről” is érkeztek jelentések, amelyek szerint Minnesotában és Svédországban a szomáliai bevándorlók körében az átlagosnál magasabb az arány.
Egy kutatócsoport megállapította, hogy Stockholmban a 7 és 17 év közötti szomáliai gyermekek körében az autizmus spektrumzavarok előfordulási gyakorisága közel négyszer magasabb, mint a nem szomáliai gyermekek körében4. Minneapolisban a szomáliaiak a város állami iskolai lakosságának 6 százalékát teszik ki, de a Minnesota állami oktatási minisztérium statisztikái szerint az autizmussal élő kisgyermekkori speciális oktatásban részt vevő tanulók 17 százalékát teszik ki.
Az autizmus globális előfordulása:
A mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság hiánya, a rossz orvosi infrastruktúra és a társadalmi megbélyegzés hozzájárul ahhoz, hogy az autizmus előfordulása sok országban kevéssé ismert. Ez megnehezíti az előfordulást befolyásoló genetikai, környezeti és kulturális tényezők meghatározását.
Az első előfordulási becslések bármely országban jellemzően alacsonyak. Ez részben annak köszönhető, hogy a korai tanulmányok általában orvosi nyilvántartásokon alapulnak, amelyek gyakran hiányosak, és egyes esetekben nem is léteznek. Az autizmus prevalenciáját Ománban vizsgáló első tanulmány például az egész országban mindössze 114 olyan gyermeket talált, akiknél a rendellenesség fennállt, ami 10 000 gyermekre vetítve 1,4 esetet jelent5.
A populáción alapuló megközelítés, amely a rendellenességre szűrést végez a diagnózis nélküli egyének körében, valószínűleg sokkal magasabb számokat fog eredményezni. Az első átfogó dél-koreai autizmus-vizsgálat például azt találta, hogy a rendellenesség előfordulási gyakorisága 2,65 százalék, ami több mint kétszerese az Egyesült Államokban bejelentett esetek számának6. A vizsgálatban azonosított gyermekek háromnegyedénél korábban nem diagnosztizáltak autizmust, és normál osztályban tanultak.
A más nemzetekben végzett tanulmányok a franciaországi 10 000 főre jutó 5 esettől a japán 181 esetig terjedő arányt találtak.
A nemzeteken belüli arányok is eltérőek. Egy 2011-es tanulmány például azt találta, hogy Nyugat-Ausztráliában nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak autizmust egy gyermeknél, ha ő az elsőszülött gyermek, 40 év feletti nő születik, vagy magasabb gazdasági státuszú családba tartozik.
12 ország kutatói együttműködnek az Egészségügyi Világszervezet által támogatott, az autizmus gyakoriságát világszerte vizsgáló szisztematikus áttekintésen.