El Camino nem ad megváltást a Breaking Bad-hez, de Jesse Pinkmanbe mélyebb betekintést nyújt

Vince Gilligan író-rendező szinte minden pillanatában magabiztosságot sugároz a Netflix számára készített Breaking Bad-film folytatásának, az El Caminónak. A gondosan megkoreografált operatőri munka, Aaron Paul nyers és elkötelezett alakítása, Gilligan hite, hogy azok, akik bekapcsolódnak, élénken emlékeznek majd az AMC sorozatának, a Breaking Badnek a részleteire – a Netflix eredeti filmje sikeresen érvel a létezése mellett, még akkor is, ha két órányi tartalomról van szó, amelyet nem feltétlenül kellett volna elkészíteni.

Nem arról van szó, hogy a közönség és a kritikusok belefáradtak volna Gilligan árnyalt erkölcs- és korrupcióvizsgálatának újbóli megtekintésébe, Albuquerque legjobb és legrosszabb embereinek prizmáján keresztül. A Better Call Saul című spinoff-sorozat hűséges közönséget vonzott, és 2020-ban egy ötödik évad is készül. A Breaking Bad utolsó epizódja azonban rendszeresen szerepel minden idők legjobb fináléinak listáin, így mindig is fennállt a veszélye annak, hogy egy, a sorozat kulcsszereplőire koncentráló folytatásos történet valahogyan rontja a finálé hírnevét, és rossz fényt vet a sorozat egészére.

Ehelyett az El Camino című, visszafogott karaktertanulmány erős kísérő darabja a sorozatnak. Hogy egyértelmű legyen, szándékosan úgy tervezték, hogy csak a Breaking Badre kiválóan emlékező nézők élvezhessék. Gilligan forgatókönyve nem igyekszik emlékeztetni a nézőket arra, hogy mi történt, ami az El Camino első pillanataihoz vezetett. (Szerencsére az interneten rengeteg összefoglaló található – Paul még a Jimmy Kimmel Live-ban is elment, hogy összefoglalja az egész sorozatot.)

A Breaking Bad drámai befejezése után folytatódik az El Camino viszonylag antiklimatikus cselekménye, amely nagyrészt az egykori drogfőző Jesse (Paul) körül forog, aki megpróbálja megszerezni a pénzt, amire szüksége van ahhoz, hogy tisztán megszökjön Albuquerque-ből, ahol körözik. Ehhez ki kell kerülnie a hatóságokat, és meg kell küzdenie Neil-lel (Scott MacArthur) és Casey-vel (Scott Shepherd), akik szintén a helyi bűnözői alvilágban tevékenykednek. Laza kapcsolat fűzi őket azokhoz a drogdílerekhez, akik hónapokig fogva tartották Jesset, és ugyanazt a pénzt akarják, amit Jesse is követ, de egyébként újak a sorozatban.

Jesse konfrontációi Neillel és Caseyvel az El Camino legdurvább pillanataiba sodorják, kiegészítve egy ismert klasszikus western trópusra való konkrét utalásokkal. De Gilligan-nek nem teljesen elég a cselekmény egy kétórás filmhez, és itt jönnek a képbe a Breaking Bad történetének fontos és hétköznapi pontjaira egyaránt kiterjedt flashbackek. Az újonnan felvett jelenetek a sorozat múltbéli eseményei közé illeszkednek, bár csak a szuperrajongók és a Reddit tévés detektív típusok tudják majd pontosan meghatározni, hogy egyes jelenetek mikor játszódnak. A flashbackek sok ismerős arcot hoznak be cameóként, amelyek a létfontosságútól a “Hát, azt hiszem, jó újra látni ezt a személyt.”

El Camino időnként a rajongói szolgáltatásba merészkedik, mind ezeken a cameókon keresztül, mind pedig a sorozatból származó esetleges halk kérdések kitöltésével. A Breaking Bad rajongóknak tudniuk kellett, hogy Jesse valaha is leérettségizett-e, vagy hogy fogvatartói hogyan építették meg a fúrótornyot, amivel láncra verve tartották? Valószínűleg nem. De Gilligan sorozatai mindig is éltek a részletekre való odafigyelésből, és ezek az információfoszlányok valóban tovább építik a nézők megértését erről a környezetről.

Paulnak már egy halom díjjal ismerik el színészi tehetségét, de az El Caminóban nyújtott munkája megdöbbentő, tekintve a magas nehézségi faktort, ami azzal jár, hogy a karakter ennyi variációját kell eljátszania. A visszatekintésekben és a jelenben is látható Jesse a még mindig optimista fiatal szakácstól a szerelmes férfin át a fogságban végleg megrongálódott emberig változik. Bár Gilligan haj- és sminkosztálya a világ minden dicséretét megérdemli, amiért Jesse különböző frizuráit megkülönböztethetővé és a kornak megfelelően pontosakká tették, az igazi különbségek Paul alakításából fakadnak, amely Jesse traumáját, dühét és kétségbeesését inkább feliratnak, mintsem kiáltásnak tartja. Jesse úgy kezdte a sorozatot, mint egy keményen beszélő, leendő gengszter, és az El Caminót részben az teszi olyan lenyűgözővé, ahogy azzal foglalkozik, hogyan változott meg a férfi a kezdeti idők óta. Amikor az eredeti pimaszságának egy szikrája előbukkan egy mai pillanatban, az csak fokozza ezt a fejlődést.

Rendezőként Gilligan olyan magabiztos, ami meghazudtolja viszonylagos tapasztalatlanságát. Bár ő rendezte a Breaking Bad és a Better Call Saul pilotjait, valamint a Breaking Bad fináléját, kevesebb mint egy tucat más tévés epizódot jegyez, és az El Camino az első nagyjátékfilmje. De rendezőként igazán elkötelezett. Az El Camino minden egyes beállítása, a leghétköznapibb beállításoktól kezdve a legfrappánsabb trükkös felvételekig, szándékosan úgy tűnik, hogy egy kicsit elrugaszkodik a hagyományos választásoktól. Legyen szó egy lesújtó telefonbeszélgetésről, amelyet Jesse egész testével sziluettben vesznek fel, vagy két ember intim pillanatát ábrázoló nagyfelvételről, minden választás biztosítja, hogy Jesse nyugtalan lelkiállapota minden képkockában visszaköszönjön.

A film egyik furcsa aspektusa, hogy bár a Breaking Bad sosem nélkülözte a jól kidolgozott női karaktereket, az El Camino rendkívül férfiközpontú. A sztriptíztáncosnőkön, Jesse anyján és egy jelentős cameón kívül minden Jesse vs. a megmaradt albuquerque-i bűnözői alvilág férfijai ellen szól. Ez az összecsapás azonban egy sokkal személyesebb küzdelemben merül ki: Jesse a saját sötétsége ellen.

Az El Camino elején Jesse visszaemlékszik arra az időre, amikor azt hitte, hogy van esély arra, hogy egy nap “rendbe hozza a dolgokat”. De néha a megváltás egy bizonyos pont után lehetetlen. Ahogy egy ismerős arc emlékezteti Jesset, a múlt helyrehozása “az egyetlen dolog, amit soha nem tehetsz meg”. A Breaking Bad öt évada alatt Jesse sok szörnyű döntést hozott, és sok szenvedésért volt felelős, akár aktívan, akár véletlenül. Az El Camino visszatartja a tettei megítélését, és soha nem gondolkodik azon, hogy megérdemli-e a boldog befejezést. De Gilligan nagyon is tisztában van azzal, hogy egy ember döntései mennyire meghatározó személyes meghatározó tényezők, mind a világ szemében, mind a saját megbecsülésében.

Jesse talán nem is tudna úgy tükörbe nézni, hogy ne emlékezne mindarra, amit tett. De van valami szép abban a reményben, hogy még valaki, akinek olyan a múltja, mint Jessének, képes lehet arra, hogy megfordítsa a jövőjét. Az El Caminóban Gilligan finoman hagyja megszólalni ezt a gondolatot. Ez egy nagyon konkrét történet, egy fiatalemberről, aki rossz útra tévedt. De az üzenet egyetemes.

El Camino 2019. október 11-én debütál a Netflixen.