Elhízás és anorexia – az érem két oldala?

Nem tudunk mindannyian úgy kinézni, mint a kifutón strázsáló modellek, vagy mint a Mr. Universe hatos csomaggal és felfújt lufikra emlékeztető izmokkal, de a probléma az, hogy manapság nagyon sokan szeretnének úgy kinézni, mint ezek a példaképek.

3) Torz testkép vagy elégedetlenség

A túlsúlyosoknak és az anorexiásoknak egyaránt torz testképe van a súlyspektrum mindkét szélsőségében. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a túlsúlyos vagy elhízott dél-afrikaiak többsége “elégedett volt a testképével”, vagy úgy érezte, hogy “a soványság olyan betegségekkel függ össze, mint az AIDS, és ezért nem kívánatos”.

olvasd: Testkép – egy terhelt téma

A saját testképpel való elégedetlenséget a vékony emberek úgy személyesítik meg, hogy belenéznek a tükörbe, és egy kövér embert látnak. A testképzavarban (Body Dysmorphic Disorder, BDD) szenvedő betegek extrém testkép- elégedetlenségben szenvednek, ami katasztrofális viselkedéshez, sőt öngyilkossághoz is vezethet.

4) A testtömeggel kapcsolatos ugratás

Sajnálatos jelenség, hogy az emberek, akárcsak az állatok, hajlamosak a normálistól eltérő egyéneket piszkálni. A kövér embereket társaik végtelenül zaklatják, sértegetik, ugratják és becsmérlik. Manapság még a légitársaságok és a munkáltatók is diszkriminálják az elhízott utasokat és alkalmazottakat. (A kövérség miatt ki is rúghatnak!) Ezzel szemben a nagyon vékony embereket, különösen a fiatal férfiakat, akik nem feltétlenül szenvednek anorexiában, addig cikizik és piszkálják, amíg testépítéshez és táplálékkiegészítőkhöz nem fordulnak, hogy felépítsék hasizmukat és izmaikat – hogy beilleszkedjenek a testalkat megszállott társadalmunkba.

Egyik végletből a másikba

Az elhízás és az étkezési zavarok közötti átfedések és számos hasonlóság miatt létfontosságú, hogy a testsúlyspektrum mindkét végét kezelő terapeuták felismerjék, hogy ezek a zavarok nem különülnek el egymástól, és valójában egymás tükörképei.

Az elhízás/anorexia/bulimia/ortorexia/bigorexia/stb. mind evészavarok, és akár egyszerre is előfordulhatnak egy személynél. Túl gyakran előfordul, hogy valaki, aki egyszer anorexiás volt, “meggyógyul”, és átvált egy másik állapotra, pl. falási zavarra. Az elhízott emberek, akik elképesztő mennyiségű zsírt adtak le, szintén átválthatnak anorexiára vagy bulimiára, mert rettegnek az újbóli hízástól.

olvass: A hús összefügg a súlygyarapodással

Nagyon fontos, hogy az elhízott és/vagy étkezési zavarban szenvedő betegeket kezelő dietetikusok, orvosok és pszichológusok szem előtt tartsák ezt az összefüggést, és arra koncentráljanak, hogy azonosítsák a módosítható tényezőket és azokat a kritikus időszakokat, amikor egy beavatkozás megmentheti a beteget az egyik vagy a másik állapottól.

Kritikus beavatkozási időszakok

Kassier a következő időszakokat azonosította az élet során, amelyek kritikus pillanatok, amikor a beavatkozások megakadályozhatják, hogy az egyénnél a jövőben elhízás vagy evészavar alakuljon ki:

a) A szülés előtti időszak

A szülés előtti időszak – mivel a kutatók figyelmet fordítanak a fogantatás előtti és közvetlenül utáni időszakra, valamint a terhességre, rájöttek, hogy ha a magzatot a méhen belüli időszakban túltáplálják, a gyermek későbbi életében hajlamos lesz az elhízásra.

b) A magzati túltápláltság

A magzati túltápláltság elsődleges mozgatórugója az anyai elhízás. Más szóval, a modern népesség egy véget nem érő ördögi körbe került, ahol az elhízott anyák túletetik gyermekeiket az anyaméhben, majd olyan gyermekeket szülnek, akik viszont elhíznak és/vagy rendellenes táplálkozásban szenvednek. Egyre nyilvánvalóbbá válik annak értéke, hogy a teherbeesés előtt biztosítani kell, hogy az anyák ne legyenek elhízottak vagy túlsúlyosak. A terhesség alatti túlzott táplálékbevitel, különösen az alacsony tápanyagsűrűségű és magas energiatartalmú élelmiszerek fogyasztása ugyanolyan káros fajunk jövőjére nézve, mint az anyai éhezés.

Olvassa el! Az anyai zsír károsítja az embriót

c) Az adipozitási visszaesés

Az “adipozitási visszaesés” jelenségét, amikor a normális gyermekek lefogynak, hogy 5-6 éves korukra elérjék a legalacsonyabb súlyukat, majd idősebb korukban fokozatosan elkezdenek visszahízni, a későbbi elhízás kritikus tényezőjeként azonosították.

Kutatók megállapították, hogy ha a csecsemőknél az adipozitás-visszaesés már korábbi életkorban (pl. 3 éves korban) jelentkezik, akkor későbbi életükben hajlamosabbak lesznek az elhízásra. A felgyorsult növekedésnek ez a mintázata, amely a testsúly nagyon gyors csökkenéséhez vezet, annak tudható be, hogy a csecsemők a modern csecsemők fehérjedús, zsírszegény étrendje miatt korábban nőnek magasabbra. Az anyatej ezzel szemben magas zsírtartalmú, alacsony fehérjetartalmú táplálék, ami rámutat arra, hogy a szoptatás mennyire fontos a csecsemőkori normális növekedés, a normális zsírosodás visszaállása és a későbbi elhízás kialakulásának kisebb esélye szempontjából.

d) Alultápláltság a korai életkorban

A világon több millió csecsemő szenved alultápláltságtól a szegénység és a szoptatás hiánya miatt. Rolland-Cachera és munkatársai (2006) szerint a korai tápanyaghiány programozhatja a gyermekeket arra, hogy takarékos anyagcserét alakítsanak ki, ami serdülőkorban és felnőttkorban érzékennyé teszi őket az elhízásra.

Az elhízást és az étkezési zavarokat tápláló számos különböző tényezőre vonatkozó új felismerések megvilágíthatják a dél-afrikai elhízási járványt, ahol oly sok terhes nő vagy túl-, vagy alultáplált, és oly sok gyermek nem kap szoptatást, és csonka vagy túl gyorsan növekszik korai életkorban, ami korai elhízás-visszaesést okoz náluk. Sürgősen beavatkozásra van szükség ezen táplálkozással kapcsolatos problémák kezelésére, ha meg akarjuk nyerni a háborút az étkezési zavarok minden fajtája ellen.

Anorexia, bigorexia – ugyanazok a gyökerek?

Az étkezési zavarok száma növekszik

Az étkezési zavarok változó arca