Elhunyt Amy Bleuel, a Project Semicolon alapítója

• Megosztás a Facebookon
• Megosztás a Twitteren

A mentális egészséggel foglalkozó közösségben Amy Bleuel a Project Semicolon alapítójaként vált ismertté – ez a mozgalom reményt, szeretetet, elfogadást és bátorítást nyújtott a mentális betegségekkel, depresszióval, öngyilkossággal, önkárosítással és függőséggel küzdő emberek számára.

Ha tudsz valamit a pontosvesszőtetoválásokról vagy a Project Semicolon kulturális jelentéséről, akkor valószínűleg ismered Amy Bleuelt.

A globális nonprofit szervezet honlapja szerint “A pontosvesszőt akkor használják, amikor a szerző dönthetett volna úgy, hogy befejezi a mondatát, de úgy döntött, hogy nem teszi. A szerző te vagy, a mondat pedig az életed.”

Amy Bleuel élete Amy Bleuel elbeszélésében

Az élet tele van megpróbáltatásokkal, amelyek nagy fájdalmat okozhatnak az embernek, vagy, ha szerencsések vagyunk, nagy örömet szerezhetnek nekünk. Ezeket a tapasztalatokat, a jót és a rosszat, magunkkal visszük az életünk során. Nemcsak azért, hogy formáljanak és megváltoztassanak minket, hanem azért is, hogy a megtanult leckékkel együtt hagyjanak bennünket.

A felnőtté válás számomra egyik próbatétel volt a másik után. Éveken át azon tűnődtem, hogy végül mit fogok tanulni a tapasztalataimból, és miért kellett elviselnem ezeket a dolgokat. Bizonyos pontokon még azon is elgondolkodtam, hogy vajon van-e kiút.

Már fiatal koromtól kezdve megtanultam, hogyan kell elviselni és küzdeni. 6 éves koromban, 2 évvel azután, hogy a szüleim elváltak, úgy döntöttem, hogy apámmal és az új feleségével fogok élni. Az apámmal való együttélés nagyszerű volt, amíg a mostohaanyám el nem kezdett bántalmazni fizikailag, mentálisan és még érzelmileg is. Addig bántalmazott, amíg el nem vettek apámtól és állami gondozásba nem kerültem. Ott maradtam, amíg vártam, hogy anyám eljöjjön értem. Ez 8 éves koromban történt, ami a “rendszerbe” vezető utam kezdetét jelezte.

Kisgyermekként már több fájdalmat éltem át, mint amennyit el tudtam képzelni. Nehéz volt továbblépni az életemben a bántalmazott évek miatt. Hajlamos voltam az egészségtelen figyelem keresésére és arra, hogy olyan utakat válasszak, amelyek nem voltak előnyösek az életem szempontjából.

Tizenhárom éves koromban először megerőszakoltak. Ahelyett, hogy megnyugtattak és megvigasztaltak volna a bántalmazás után, egy olyan bűncselekményért tettek felelőssé, amelyet nem követtem el, és visszahelyeztek a rendszerbe. Életem következő öt éve sötétségben és teljes magányban telt. Még a mentális betegségek kezelésére használt gyógyszerekkel is erősen gyógyszereztek, annak ellenére, hogy soha nem diagnosztizáltak nálam mentális betegséget. Többször is önsértő viselkedés áldozatává váltam, és többször még az életemet is megpróbáltam kioltani.

Nemigen tiszteltem magam, és úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok. A körülöttem lévő emberek, különösen azok, akiknek szeretniük kellett volna engem, soha nem mutatták meg nekem, hogy megérdemlem azt a levegőt, amit belélegeztem. A hozzám való hozzáállásuk lett a magamhoz való hozzáállásom, és az a mentalitás, amelyen keresztül magamra tekintettem.

18 éves koromban öngyilkosságban elvesztettem az apámat. Már jó ideje mélyponton voltam, de ez nagyobb fájdalmat hozott az életembe, mint bármi, amit valaha tapasztaltam. Ezzel az árnyékban lappangó fájdalommal küldtek el, hogy felnőttként kezdjem az életemet. Frissen jöttem ki a rendszerből, és egyáltalán nem tudtam, hol és hogyan kezdjem el az életemet felnőttként, ezért ekkor, 5 év iskolai kihagyás után megszereztem a HSED-emet, és elindultam a főiskolára.

A főiskola megkezdése teljesen új megpróbáltatások sorát hozta az életembe. Elkezdtem kísérletezni a drogokkal, ami a vényköteles fájdalomcsillapítókkal való visszaéléshez vezetett. Ebben az időszakban nagymértékben küzdöttem depresszióval is, ami nagyon rosszul tükröződött az iskolai teljesítményemen. A főiskola első néhány évében még kétszer megerőszakoltak, és egy volt barátom keze által megtapasztaltam a meg nem született gyermekem elvesztését.

Egész életemben, a jó és a rossz időkben is szorosan kitartottam az Istenbe vetett hitem mellett. Voltak idők, amikor megingott a hitem, és azon tűnődtem, miért kell ilyen fájdalmat átélnem, és voltak idők, amikor azon tűnődtem, hogy a szeretet Istene hogyan engedhette meg, hogy ezen keresztülmenjek…

Amy Bleuel Férj

A férjemmel való találkozás volt a fordulópont az életemben. Először tapasztaltam meg az igazi szeretetet, és végre képes voltam elkezdeni a gyógyulást. Ezen az utazáson keresztül fogadtam el a hivatásomat, és elindultam, hogy segítsek másoknak, akik úgy érezték, hogy kevesebbet érnek a valódi értéküknél. Tudtam, hogy hatást akarok gyakorolni a világra és változást akarok elérni, így kezdődött a Félvessző Projekt (The Semicolon Project).

A Megváltóm szeretete volt az, ami erőt adott nekem, hogy változást érjek el és krisztusi szeretettel szeressem a világot,még akkor is, amikor a világ nem szeretett engem. Csak Isten által vagyok itt, hogy elmondjam nektek a történetemet, és hogy mindannyiótokat felhatalmazzak arra, hogy folytassátok a sajátotokat. Az Ő szeretete és kegyelme nélkül tudom, hogy az én történetem soha nem lett volna elmondva. Remélem, hogy mindannyian tudjátok, hogy szeretnek titeket, és hogy érdemes megmenteni titeket. Az én történetemnek még nincs vége, ahogy a tiétek sem.