Emberfejlesztés

Sok vita övezi az emberfejlesztés témakörét és a fejlesztési célok eléréséhez használt eszközöket. Az emberfejlesztés etikai napirendje számos tényezőtől függhet, például a vallási hovatartozástól, az életkortól, a nemtől, az etnikai hovatartozástól, a származási kultúrától és a nemzetiségtől.

Egyes körökben az “emberfejlesztés” kifejezés nagyjából az emberi géntechnológia szinonimája, de leggyakrabban a nanotechnológia, a biotechnológia, az informatika és a kognitív tudományok (NBIC) konvergenciájának általános alkalmazására utalnak az emberi teljesítmény javítása érdekében.

Az 1990-es évek óta több akadémikus (például az Institute for Ethics and Emerging Technologies néhány munkatársa) az emberi képességek fokozása mellett érvelőkké emelkedett, míg más akadémikusok (például Bush elnök Bioetikai Tanácsának tagjai) szókimondó kritikusokká váltak.

Az emberi képességek fokozása mellett érvelők egyre inkább a “transzhumanizmus” szinonimájává válnak, egy olyan ellentmondásos ideológiává és mozgalommá, amely az állampolgárok azon jogának elismerését és védelmét támogatja, hogy saját elméjüket és testüket megőrizzék vagy módosítsák; hogy biztosítsák számukra a választás szabadságát és a tájékozott beleegyezést az emberi képességek fokozására szolgáló technológiák önmagukon és gyermekeiken történő alkalmazásához. Közös világfelfogásuk inkább a fizikusok, mint a biológusok szemszögéből szemlélhető. A technológiai szingularitás eszméje alapján az emberfejlesztés összeolvad a technológiai innovációval, amely a poszt-humanizmust fogja előmozdítani.

Zack Lynch neuromarketing-tanácsadó szerint a neurotechnológiák közvetlenebb hatással lesznek a társadalomra, mint a génterápia, és a radikális emberfejlesztés útjaként kevésbé fog ellenállásba ütközni. Azzal is érvel, hogy a “terápia” és a “javítás” közötti vitát a “képessé tétel” fogalmával kell kiegészíteni.

Az emberi képességek javításának lehetősége nyilvános vitát váltott ki. Az “human enhancement”-ről szóló etikai vita fő kérdése elsősorban az, hogy nem kell-e korlátozni, korlátozni kell-e valamennyit, vagy teljesen be kell-e tiltani az egész koncepciót.

Dale Carrico azt írta, hogy az “human enhancement” egy terhelt kifejezés, amely eugenikus felhangokkal bír, mivel az emberi örökletes tulajdonságok javítását jelentheti a biológiai alkalmasság általánosan elfogadott normájának elérése érdekében (az emberi biodiverzitás és neurodiverzitás lehetséges kárára), és ezért a kifejezés konkrét jelentésén messze túlmutató negatív reakciókat válthat ki. Michael Selgelid ezt a “neugenika” egy szakaszának nevezi, utalva arra, hogy a mostanában előforduló génjavítások már az eugenika gondolatát elevenítették fel társadalmunkban. A prenatális diagnosztika, a szelektív abortusz és a mesterséges megtermékenyítés gyakorlata az emberi élet javítását célozza, lehetővé téve a szülők számára, hogy a genetikai információk segítségével döntsenek arról, hogy folytatni vagy megszakítani akarják-e a terhességet.

Az emberfejlesztéssel szembeni gyakori kritika az, hogy tisztességtelen fizikai vagy szellemi előnyöket teremt, vagy az ilyen fejlesztésekhez való egyenlőtlen hozzáférés tovább mélyítheti a “rendelkezők” és a “nem rendelkezők” közötti szakadékot.

A futurista Ray Kurzweil aggodalmát fejezte ki, hogy az évszázadon belül az embereknek egyesülniük kell majd ezzel a technológiával, hogy versenyezni tudjanak a piacon. A továbbfejlesztett egyének nagyobb eséllyel válogathatnak a jobb karrierlehetőségek, szórakozás és erőforrások terén. Az élet meghosszabbítását célzó technológiák például megnövelhetik az egyén átlagos élettartamát, ami hatással lehet a nyugdíjak elosztására az egész társadalomban. Az élettartam növekedése hatással lesz az emberi népességre, ami tovább osztja az olyan korlátozott erőforrásokat, mint az élelmiszer, az energia, a pénzforrások és az élőhely. Az emberiség fokozásának más kritikusai attól tartanak, hogy az ilyen képességek rosszabb irányba változtatnák meg a családon belüli dinamikus kapcsolatokat. A felsőbbrendű tulajdonságok választási lehetőségei mellett a szülők a puszta megszületés helyett a gyermeküket teszik, és az újszülött az ő akaratuk terméke lesz, nem pedig a természet ajándéka, akit feltétel nélkül szeretni kell.

Hatások az identitásraSzerkesztés

Az emberfejlesztő technológiák hatással lehetnek az emberi identitásra azáltal, hogy befolyásolják az egyén önképét. Az érv nem feltétlenül abból az elképzelésből indul ki, hogy az egyén javuljon, hanem inkább abból, hogy megváltozzon, aki ő maga, és valaki mássá váljon. Az egyéni identitás megváltoztatása befolyásolja az egyén személyes történetét, fejlődését és mentális képességeit. Ennek az érvelésnek az alapja két fő ponton alapul: az inautenticitás vádja és az egyén alapvető tulajdonságainak megsértésének vádja. A génterápia képes megváltoztatni az egyén mentális képességeit, és ezen az érven keresztül képes befolyásolni a narratív identitását. Az egyén alapvető jellemzői közé tartozhat a belső pszichológiai stílus, a személyiség, az általános intelligencia, az alvás szükségessége, a normális öregedés, a nem és a Homo sapiens. A technológiák azzal fenyegetnek, hogy alapvetően megváltoztatják az ént olyan mértékben, hogy az eredmény egy másik személy lesz. Például a személyiség szélsőséges változásai hatással lehetnek az egyén kapcsolataira, mert mások már nem tudnak viszonyulni az új személyhez.

A képességszemlélet egy olyan normatív keretre összpontosít, amely alkalmazható arra, hogy a humánfejlesztő technológiák hogyan hatnak az emberi képességekre. Ennek etikája nem feltétlenül az egyén alkatára összpontosít, hanem inkább arra, hogy mit tesz lehetővé az egyének számára a mai társadalomban. Ezt a megközelítést először Amartya Sen nevezte meg, ahol elsősorban a megközelítés céljaira összpontosított, nem pedig e célok céljára, amelyek erőforrásokkal, technológiai folyamatokkal és gazdasági berendezkedéssel járnak együtt. A központi emberi képességek közé tartozik az élet, a testi egészség, a testi épség, az értelem, az érzelmek, a gyakorlati értelem, a hovatartozás, a más fajok, a játék és a környezet feletti ellenőrzés. Ez a normatív keret elismeri, hogy az emberi képességek folyamatosan változnak, és ebben a technológia már szerepet játszott.

Enhancement Rhetoric (HER)Edit

Thayer (2014) “Mapping human enhancement rhetoric” című esszéjében megállapítja, hogy a Human Enhancement Technology (HET) növekedése a HET diskurzus megfelelő növekedését jelenti, ezért javasolja egy új osztályozás kitalálását Human Enhancement Rhetoric (HER) néven. Ennek az osztályozásnak a létrehozásához Thayer négy egzisztenciális kérdés megválaszolására összpontosít: (1) mi a HER?, (2) hogyan lehet a HER-t feltérképezni?, (3) mit ér el a HER feltérképezésének projektje, és (4) milyen globális kérdéseket vagy etikai aggályokat vet fel, vagy lehet jobban megérteni a HER feltérképezése által? Ezek az alapkérdések arra szolgálnak, hogy bemutassák Thayer újonnan felfogott határait, definícióit, nómenklatúráját és etikai érveit, miközben egy olyan diskurzus létrehozásán dolgozik, amelyet az iparági szakemberek és a tudósok tanulmányozhatnak, navigálhatnak és fejleszthetnek.

Az emberi természet és egzisztenciális kockázatokSzerkesztés

Az emberi fejlődés soha nem látott etikai dilemmákat és egzisztenciális kockázatokat fog előidézni. A teljesítményelvűséggel, méltányossággal és társadalmi zavarokkal kapcsolatos kérdések mellett a fejlesztések elkerülhetetlenül mélyebb filozófiai kérdéseket is érinteni fognak. Nayef Al-Rodhan professzor az Oxfordi Egyetemről óva int attól, hogy a fejlesztések elkerülhetetlenül odáig fajuljanak, hogy az emberiséget a transz- és poszthumanizmus felé vezessék. Szerinte ez az elkerülhetetlen út saját emberi természetünkben gyökerezik, amely neurokémiai kielégülésre törekszik, és öt erőteljes motiváció vezérli, amelyeket ő Neuro P5-nek nevez: hatalom, profit, öröm, büszkeség és állandóság. Amikor megjelenik egy olyan technológia, amely e motivátorok egyikének vagy mindegyikének fokozását ígéri, az emberek akkor is követni fogják ezeket a technológiákat, ha ez hosszú távon veszélyesnek bizonyulhat.

Az emberi evolúció e kritikus fordulópontja előtt azonban más etikai és filozófiai kérdések – legalábbis rövid távon – szigorúbbak lehetnek. Egy másik munkájában Al-Rodhan a feljavítás és a mesterséges neuromoduláció egy másik alapvető szempontját veszi górcső alá. Óva int az ilyen beavatkozások által az emberi tapasztalat hitelességére és az identitás fogalmára jelentett kockázatoktól, valamint a szabad akarat elvesztésétől.