Eraxis

KLINIKAI FARMAKOLÓGIA

Hatásmechanizmus

Az anidulafungin egy gombaellenes gyógyszer .

Farmakokinetika

Általános farmakokinetikai jellemzők

Az anidulafungin farmakokinetikáját intravénás (IV) beadást követően jellemezték egészséges alanyokon, speciális populációkon és betegeken. Az anidulafungin szisztémás expozíciója dózisarányos, és alacsony az alanyok közötti variabilitás (variációs együttható <25%), amint azt a 4. táblázat mutatja. Az állandósult állapotot a betöltő adagot (a napi fenntartó adag kétszeresét) követő első napon érték el, és az állandósult állapotban a becsült plazmafelhalmozódási tényező megközelítőleg 2.

4. táblázat: Az anidulafungin átlagos (%CV) állandósult állapotú farmakokinetikai paraméterei az anidulafungin napi egyszeri, 10 napon át történő intravénás beadását követően egészséges felnőtt alanyokon

PK paraméter* Anidulafungin IV adagolási rend (LD/MD, mg)†
70/35‡,§
(N=6)
200/100
(N=10)
260/130§,¶
(N=10)
Cmax, ss 3.55 (13,2) 8,6 (16,2) 10,9 (11,7)
AUCss 42,3 (14,5) 111,8 (24,9) 168.9 (10.8)
CL 0.84 (13.5) 0.94 (24.0) 0.78 (11.3)
43.2 (17,7) 52,0 (11,7) 50,3 (9,7)
Cmaxss = az állandósult csúcskoncentráció
AUCss = az állandósult állapot koncentráció alatti terület vs. idő görbe
CL = clearance
t ½ = a terminális eliminációs felezési idő
*A paramétereket külön vizsgálatokból kaptuk
†LD/MD: betöltő adag/fenntartó adag naponta egyszer
‡Az adatokat a 7. napon gyűjtötték
§Ezek az adagok biztonságossága és hatásossága nem bizonyított
¶Szabályozás

Az anidulafungin tisztulása körülbelül 1 L/h és az anidulafungin terminális eliminációs felezési ideje 40±50 óra.

eloszlás

Az anidulafungin farmakokinetikáját az intravénás adagolást követően rövid eloszlási felezési idő (0,5-1 óra) és 30-50 L eloszlási térfogat jellemzi, amely hasonló a teljes testfolyadék térfogatához. Az anidulafungin nagymértékben (>99%) kötődik az emberi plazmafehérjékhez.

Metabolizmus

Az anidulafungin hepatikus metabolizmusát nem figyelték meg. Az anidulafungin nem klinikailag releváns szubsztrátja, induktora vagy inhibitora a citokróm P450 (CYP450) izoenzimeknek. Nem valószínű, hogy az anidulafunginnak klinikailag releváns hatása lenne a CYP450 izoenzimek által metabolizált gyógyszerek metabolizmusára.

Az anidulafungin fiziológiás hőmérsékleten és pH-n lassú kémiai lebomláson megy keresztül egy gyűrűs peptiddé, amelynek nincs gombaölő hatása. Az anidulafungin in vitro lebomlási felezési ideje fiziológiás körülmények között körülbelül 24 óra. In vivo a gyűrűsen nyitott termék ezt követően peptidikus bomlástermékké alakul át és eliminálódik.

Kiválasztás

Egy egyszeri dózisú klinikai vizsgálatban egészséges alanyoknak radioaktívan jelölt (14C) anidulafungint adtak. A beadott radioaktív dózis kb. 30%-a 9 nap alatt a széklettel eliminálódott, amelyből kevesebb mint 10% volt az intakt hatóanyag. A beadott radioaktív dózis kevesebb mint 1%-a ürült ki a vizelettel. Az anidulafungin koncentrációja 6 nappal az adagolás után a mennyiségi meghatározás alsó határa alá csökkent. Az adagolás után 8 héttel a vérben, a vizeletben és a székletben elhanyagolható mennyiségű radioaktivitás volt kimutatható.

Specifikus populációk

Gombás fertőzésben szenvedő betegek

A 107 férfi és 118 női gombás fertőzésben szenvedő beteget tartalmazó négy klinikai vizsgálatból származó populációs farmakokinetikai elemzések azt mutatták, hogy az anidulafungin farmakokinetikai paramétereit nem befolyásolja az életkor, a faj, vagy az olyan egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek jelenléte, amelyek ismert metabolikus szubsztrátok, inhibitorok vagy induktorok.

Az anidulafungin farmakokinetikája gombás fertőzésben szenvedő betegeknél hasonló az egészséges alanyoknál megfigyeltekhez. Az anidulafungin populációs farmakokinetikai modellezéssel becsült farmakokinetikai paramétereit 50 mg/nap vagy 100 mg/nap (betöltő adagot követő) fenntartó adag intravénás beadását követően az 5. táblázat tartalmazza.

5. táblázat: Az anidulafungin populációs farmakokinetikai modellezéssel

PK paraméterek* populációs farmakokinetikai modellezéssel becsült átlagos (%CV) állandósult állapotú farmakokinetikai paraméterei az anidulafungin IV adagolási rendjét követően gombás fertőzésben szenvedő betegeknél (LD/MD, mg)†
100/50 200/100
Cmax, ss 4.2 (22.4) 7.2 (23.3)
Cmin, ss 1.6 (42.1) 3.3 (41.8)
AUCSS 55.2 (32.5) 110.3 (32.5)
CL 1.0 (33.5)
t½,β,‡ 26.5 (28.5)
*Minden paramétert populációs modellezéssel becsültünk, két-kamrás modellel, elsőrendű eliminációval; az AUCss, Cmaxss és Cminss (állandósult állapotú trough plazmakoncentráció) értékeket egyéni PK paraméterek és 1 mg/perc infúziós sebesség felhasználásával becsültük az 50 és 100 mg/nap ajánlott adagok beadásához.
†LD/MD: betöltő adag/naponkénti fenntartó adag
‡ t½β az uralkodó eliminációs felezési felezési idő, amely a koncentráció-½, β időprofil nagy részét jellemzi

Nem

A nemek alapján nem szükséges az adagolás módosítása. Az anidulafungin plazmakoncentrációja egészséges férfiaknál és nőknél hasonló volt. A többszörös adagolású betegekkel végzett vizsgálatokban a gyógyszer kiürülése férfiaknál kissé gyorsabb volt (kb. 22%-kal).

Geriátriai

Az adagolás módosítása nem szükséges az időskorú betegek esetében. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a medián clearance kissé különbözött az idősek (≥65 éves betegek, medián CL=1,07 L/h) és a nem idősek (<65 éves betegek, medián CL=1,22 L/h) csoportja között, és a clearance tartománya hasonló volt.

Rasszus

Az adagolás kiigazítása nem szükséges a rassz alapján. Az anidulafungin farmakokinetikája hasonló volt fehérek, feketék, ázsiaiak és spanyolajkúak körében.

HIV-státusz

Az adagolás módosítása nem szükséges a HIV-státusz alapján, függetlenül az egyidejű antiretrovirális terápiától.

Hepatikus elégtelenség

Az anidulafungin nem metabolizálódik hepatikusan. Az anidulafungin farmakokinetikáját Child-Pugh A, B vagy C osztályú májelégtelenségben szenvedő alanyokon vizsgálták. Az anidulafungin koncentrációja nem emelkedett meg a májgyengeség egyik fokán sem szenvedő alanyoknál sem. Bár a Child-Pugh C májelégtelenségben szenvedő betegeknél az AUC enyhe csökkenését figyelték meg, ez az egészséges alanyoknál megfigyelt populációs becslések tartományán belül volt .

Veseelégtelenség

Az anidulafunginnak elhanyagolható a veseklíranciája. Az enyhe, közepes, súlyos vagy végstádiumú (dialízisfüggő) veseelégtelenségben szenvedő alanyokon végzett klinikai vizsgálatban az anidulafungin farmakokinetikája hasonló volt a normál vesefunkciójú alanyoknál megfigyeltekhez. Az anidulafungin nem dializálható, és a hemodialízis időzítésére való tekintet nélkül adható.

GYermekgyógyászat

A napi adagok után az anidulafungin farmakokinetikáját vizsgálták neutropeniás immunhiányos gyermek (2-11 éves) és serdülő (12-17 éves) betegeken. Az állandósult állapotot a betöltő adag (a fenntartó adag kétszerese) beadását követő első napon érték el, és a Cmax és az AUCss dózisarányosan emelkedett. A 0,75 és 1,5 mg/kg/nap fenntartó adagok beadását követő koncentrációk és expozíciók ebben a populációban hasonlóak voltak a felnőtteknél 50, illetve 100 mg/nap fenntartó adagok után megfigyeltekhez (amint az a 6. táblázatban látható).

6. táblázat: Az anidulafungin átlagos (%CV) állandósult állapotú farmakokinetikai paraméterei az anidulafungin napi egyszeri intravénás adagolását követően gyermekgyógyászati alanyoknál

PK paraméter* Anidulafungin IV adagolási rend (LD/MD, mg/kg)†
1.5/0.75 3.0/1.5
Korcsoport ‡ 2-11 év
(N = 6)
12-
(N = 6)
12-
(N = 6).17 éves
(N = 6)
2-11 éves
(N = 6)
12-17 éves
(N = 6)
Cmax, ss 3.32 (50.0) 4.35 (22.5) 7.57 (34.2) 6.88 (24.3)
AUCss 41,1 (38,4) 56,2 (27,8) 96,1 (39,5) 102,9 (28.2)
*Az adatokat az 5. napon gyűjtötték
†LD/MD: betöltő adag/naponkénti fenntartó adag
‡A biztonságosságot és hatásosságot nem állapították meg ≤16 éves gyermekbetegeknél

Kölcsönhatások

In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az anidulafungint nem metabolizálja a humán citokróm P450 vagy az izolált humán hepatociták, és nem gátolja jelentősen a humán CYP izoformák (1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6 és 3A) aktivitását klinikailag releváns koncentrációkban. Nem észleltek klinikailag releváns gyógyszer-kölcsönhatásokat az anidulafunginnal valószínűleg együttesen alkalmazott gyógyszerekkel.

Ciklosporin (CYP3A4 szubsztrát)

Egy vizsgálatban, amelyben 12 egészséges felnőtt alany 200 mg-os betöltő adagot követően (az 1-8. napon) 100 mg/nap fenntartó adag anidulafungint kapott, és kombinációban 1.25 mg/kg orális ciklosporinnal naponta kétszer (az 5-8. napon), az anidulafungin állandósult állapotú C-értékét a ciklosporin nem változtatta meg jelentősen; az anidulafungin állandósult állapotú AUC-értéke 22%-kal nőtt. Egy külön in vitro vizsgálat kimutatta, hogy az anidulafungin nincs hatással a ciklosporin metabolizmusára .

Vorikonazol (CYP2C19, CYP2C9, CYP3A4 gátló és szubsztrát)

Egy vizsgálatban, amelyben 17 egészséges személy napi 100 mg anidulafungin fenntartó adagot kapott 200 mg betöltő adagot követően, naponta kétszer 200 mg orális vorikonazolt (két 400 mg betöltő adagot követően) és mindkettőt kombinációban, az anidulafungin és a vorikonazol együttes alkalmazása nem változtatta meg jelentősen az állandósult állapotú Cmax és AUC értékét .

Takrolimusz (CYP3A4-szubsztrát)

Egy vizsgálatban, amelyben 35 egészséges alany egyszeri 5 mg takrolimusz szájon át adott adagot (az 1. napon), 200 mg betöltő adagot követő 100 mg/nap fenntartó anidulafungin adagot (a 4-12. napon) és mindkettőt kombinációban (a 13. napon) kapott, az anidulafungin és a takrolimusz állandósult állapotú Cmax és AUC értékét nem változtatta meg jelentősen az együttes alkalmazás .

Rifampin (erős CYP450 induktor)

Az anidulafungin farmakokinetikáját 27 olyan betegnél vizsgálták, akiknek anidulafungint és rifampint együttesen adtak. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a rifampint nem kapó betegek adataihoz képest az anidulafungin farmakokinetikáját nem változtatta meg jelentősen a rifampinnal való együttes adás.

Amphotericin B liposzóma injekcióhoz

Az anidulafungin farmakokinetikáját 27 olyan betegnél vizsgálták, akiknek liposzómás amfotericin B-t adtak együtt. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy az amfotericin B-t nem kapó betegek adataihoz képest az anidulafungin farmakokinetikáját nem változtatta meg jelentősen az amfotericin B-vel való együttes adás.

Mikrobiológia

A hatásmechanizmus

Az anidulafungin egy félszintetikus echinokandin, amely gombaellenes hatással rendelkezik. Az anidulafungin gátolja a glükán-szintáz enzimet, amely a gombasejtekben, de nem az emlősök sejtjeiben van jelen. Ennek eredményeként gátolja az 1,3-β-D-glükán képződését, amely a gombák sejtfalának alapvető összetevője.

Rezisztencia

Az echinokandin rezisztencia a glükánszintáz enzimkomplex alegységeit kódoló géneken (FKS1 és FKS2) belüli pontmutációknak köszönhető. Beszámoltak olyan Candida izolátumokról, amelyek csökkent érzékenységűek az anidulafunginnal szemben, ami a gyógyszerrezisztencia kialakulásának lehetőségére utal. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem teljesen tisztázott.

Antimikrobiális hatás

Az anidulafungin a következő mikroorganizmusok legtöbb izolátumával szemben bizonyult aktívnak mind in vitro, mind klinikai fertőzésekben:

Candida albicans
Candida glabrata
Candida parapsilosis
Candida tropicalis

A következő in vitro adatok állnak rendelkezésre, de klinikai jelentőségük nem ismert. Az alábbi gombák legalább 90 százalékának in vitro minimális gátló koncentrációja (MIC) kisebb vagy egyenlő az anidulafungin érzékeny töréspontjával az alábbi

Candida fajok izolátumai ellen. Azonban az anidulafungin hatékonyságát az ezen gombák okozta klinikai fertőzések kezelésében megfelelő és jól kontrollált klinikai vizsgálatokban nem igazolták:
Candida guilliermondii
Candida krusei

Az érzékenység vizsgálata

Az FDA által e gyógyszerre elismert érzékenységi vizsgálatok értelmezési kritériumaira és a kapcsolódó vizsgálati módszerekre és minőségellenőrzési szabványokra vonatkozó konkrét információkért lásd: https://www.fda.gov/STIC.

Toxikológia és/ vagy farmakológia állatokon

3 hónapos vizsgálatokban májtoxicitást, beleértve az egysejtű hepatocelluláris nekrózist, hepatocelluláris hipertrófiát és megnövekedett májtömeget figyeltek meg majmokon és patkányokon az emberi expozíció 5,6-szorosának megfelelő dózisokban. Mindkét faj esetében a hepatocelluláris hipertrófiát még egy hónappal az adagolás befejezése után is észlelték.

Klinikai vizsgálatok

Kandidémia és egyéb Candida-fertőzések (intraabdominális tályog és peritonitis)

Az ERAXIS biztonságosságát és hatékonyságát egy 3. fázisú, randomizált, kettős vak vizsgálatban értékelték candidémiában és/vagy az invazív candidiasis egyéb formáiban szenvedő betegek körében. A betegeket randomizálták, hogy naponta egyszer IV ERAXIS-t (200 mg betöltő adag, majd 100 mg fenntartó adag) vagy IV flukonazolt (800 mg betöltő adag, majd 400 mg fenntartó adag) kapjanak. A betegeket az APACHE II pontszám (≤20 és >20) és a neutropenia megléte vagy hiánya alapján rétegezték. A Candida-endokarditisben, osteomyelitisben vagy meningitisben szenvedő, illetve a C. krusei okozta fertőzésben szenvedő betegeket kizárták a vizsgálatból. A kezelést legalább 14, de legfeljebb 42 napig adták. Mindkét vizsgálati ágban a betegek legalább 10 napos intravénás kezelés után áttérhettek a szájon át szedhető flukonazolra, feltéve, hogy képesek voltak tolerálni a szájon át szedett gyógyszert, legalább 24 órán keresztül lázmentesek voltak, és az utolsó vértenyésztés negatív volt Candida fajokra.

A betegeket, akik legalább egy adag vizsgálati gyógyszert kaptak, és akiknek a vizsgálatba való belépést megelőzően egy normálisan steril helyről származó Candida fajokra pozitív tenyésztésük volt (módosított kezelési szándékú populáció), bevonták a globális válasz elemzésébe az intravénás kezelés végén. A sikeres globális válaszhoz klinikai gyógyulás vagy javulás (a Candida-fertőzés jeleinek és tüneteinek jelentős, de nem teljes megszűnése és további gombaellenes kezelés nélkül), valamint dokumentált vagy feltételezett mikrobiológiai eradikáció volt szükséges. A bizonytalan kimenetelű betegeket ebben a populációban sikertelenségként elemezték.

A kezelési szándékkal kezelt (ITT) populációban kétszázötvenhat beteget randomizáltak és legalább egy adag vizsgálati gyógyszert kaptak. Az ERAXIS-szel kezelt betegek életkora 16 és 89 év között volt, a nemek megoszlása 50%-ban férfi és 50%-ban nő volt, a faji megoszlás pedig 71%-ban fehér, 20%-ban fekete/afrikai amerikai, 7%-ban spanyolajkú, 2%-ban egyéb fajú. Az intravénás kezelés medián időtartama 14, illetve 11 nap volt az ERAXIS és a flukonazol karban. Az orális flukonazolt kapók esetében az orális terápia medián időtartama 7 nap volt az ERAXIS-karban és 5 nap a flukonazol-karban.

A betegek diszpozícióját a 7. táblázat mutatja be.

7. táblázat:

.

.

ERAXIS
n (%)
ERAXIS
n (%)
Fluconazol
n (%)
kezelt betegek 131 125
Páciensek, akik a vizsgálatot 6 hetes követésen keresztül befejezték…up 94 (72) 80 (64)
Megszakítottak a vizsgálatban alkalmazott gyógyszeres kezelést
Megszakítottak összesen 34 (26) 48 (38)
Nemkívánatos események miatt abbahagyták 12 (9) 21 (17)
A hatékonyság hiánya miatt abbahagyták 11 (8) 16 (13)

Kétszáznegyven-öt beteg (127 ERAXIS, 118 fluconazol) megfelelt a MITT-populációba való felvétel kritériumainak. Ezek közül 219 beteg (116 ERAXIS, 103 fluconazol) csak candidémiában szenvedett. A candidémia kockázati tényezői a vizsgálatban mindkét kezelési ágban a következők voltak: központi vénás katéter (78%), széles spektrumú antibiotikumok (69%), friss műtét (42%), friss hyperalimentáció (25%) és rosszindulatú daganatos betegség (22%). A kiinduláskor izolált leggyakoribb faj a C. albicans (62%) volt, amelyet a C. glabrata (20%), a C. parapsilosis (12%) és a C. tropicalis (11%) követett. A betegek többsége (97%-a) nem volt neutropeniás (ANC >500), és 81%-uk APACHE II pontszáma legfeljebb 20 volt.

A candidás és egyéb Candida-fertőzésben szenvedő betegek sikerességi arányait a 8. táblázat foglalja össze.

8. táblázat: Hatékonysági elemzés: Globális sikeresség a candidémia és egyéb Candida-fertőzésekben szenvedő betegeknél (MITT-populáció)

időpont ERAXIS
(N=127) n (%)
Fluconazol
(N=118) n (%)
Kezelési különbség*, % (95% C.I.)
Az intravénás kezelés vége 96 (75,6) 71 (60,2) 15,4 (3,9, 27,0)
A teljes terápia vége† 94 (74,0) 67 (56.8) 17,2 (2,9, 31,6)‡
2 hetes követés 82 (64,6) 58 (49.2) 15.4
(0.4, 30.4)‡
6 hét utánkövetés 71 (55.9) 52 (44.1) 11,8
(-3,4, 27,0)‡
*ERAXIS mínusz fluconazol
†33 beteg mindkét vizsgálati ágban (26% ERAXIS- és 29% fluconazol-kezelt) az intravénás kezelés befejezése után átállt szájon át szedhető fluconazolra.
‡98,3%-os konfidenciaintervallumok, a másodlagos időpontok többszörös összehasonlításaihoz post hoc kiigazítva

A 9. táblázat a candidás vagy több helyen Candida-fertőzést mutató betegek globális válaszát és a halálozási adatokat mutatja be a MITT-populációra vonatkozóan.

9. táblázat: Globális válasz és halálozás candidémia és egyéb Candida fertőzések esetén

ERAXIS Fluconazol Csoportok közötti különbség * (95% CI)
No. MITT betegek száma 127 118
Globális siker (MITT) az IV terápia végén
Kandidémia 88/116 (75,9%) 63/103 (61,2%) 14,7 (2,5, 26.9)
Neutropenikus ½ 2/4
Nem neutropenikus 87/114 (76,3%) 61/99 (61.6%)
Multiple sites
Peritoneális folyadék/ intraabdominális tályog 4/6 5/6
Vér/peritoneum (intra-hasi tályog) 2/2 0/2
Vér /bile 1/1
Vér/vese 1/1
Pankreász 0/3
Medencei tályog 1/2
Leurális folyadék 1/1
Vér/pleurális folyadék 0/1
Vér/baloldali combelváltozás biopszia 1/1
összesen 8/11 (72.7%) 8/15 (53,3%)
Mortalitás
A teljes vizsgálati halálozás 29/127 (22.8 %) 37/118 (31,4 %)
Mortalitás a vizsgálati terápia alatt 10/127 (7,9 %) 17/118 (14.4%)
Candida okozta halálozás 2/127 (1,6%) 5/118 (4.2%)
* Az ERAXIS mínusz fluconazol

Esophagealis Candidiasis

ERAXIS-t egy kettős vak, kettős vak, randomizált 3. fázisú vizsgálatban értékelték. Háromszáz beteg kapott ERAXIS-t (100 mg betöltő dózis intravénásan az 1. napon, majd 50 mg/nap intravénásan), 301 beteg pedig szájon át szedett flukonazolt (200 mg betöltő dózis az 1. napon, majd 100 mg/nap). A kezelés időtartama 7 nap volt a tünetek megszűnését követően minimum 14, maximum 21 napig.

A 442, tenyésztéssel igazolt nyelőcső candidiasisban szenvedő beteg közül a legtöbb betegnél (91%) C. albicans-t izoláltak a kiindulási időpontban.

A kezelési csoportok demográfiai és egyéb kiindulási jellemzők tekintetében hasonlóak voltak. Az ERAXIS-kezelt betegeknél az életkor 16-69 év volt, a nemek megoszlása 42% férfi és 58% nő, a faji megoszlás pedig 15% fehér, 49% fekete/afrikai amerikai, 15% ázsiai, 0,3% spanyolajkú, 21% egyéb fajú.

A vizsgálatban a 280 vizsgált beteg közül 237 (84,6%) HIV-pozitív volt. Mindkét csoportban a tünetek megszűnéséig eltelt idő mediánja 5 nap, a terápia medián időtartama pedig 14 nap volt.

A hatékonyságot a terápia végén (EOT) elért endoszkópos eredmény alapján értékelték. A betegeket klinikailag értékelhetőnek tekintették, ha legalább 10 napos terápiában részesültek, az EOT-értékelés során nem “meghatározatlan” klinikai eredményt kaptak, az EOT-kor endoszkópiát végeztek rajtuk, és az EOT-látogatást megelőzően nem volt olyan protokollsértésük, amely befolyásolta volna a hatékonyság értékelését.

Az ERAXIS-szal kezelt 225/231 (97,4%) és a flukonazollal kezelt 233/236 (98,7%) betegnél volt sikeres az endoszkópos vizsgálat, amelyet gyógyulásként (0 endoszkópos fokozat a 4 pontos súlyossági skálán) vagy javulásként (egy vagy több fokozat csökkenése a kiindulási értékhez képest) definiáltak (10. táblázat). E betegek többsége endoszkópos gyógyulás volt (fokozat=0). Két héttel a terápia befejezése után az ERAXIS-csoportban szignifikánsan több volt az endoszkóposan dokumentált visszaesés, mint a fluconazol-csoportban: 120/225 (53,3%) vs. 45/233 (19,3%) (10. táblázat).

10. táblázat: Endoszkópos eredmények nyelőcső candidiasisban szenvedő betegeknél (klinikailag értékelhető populáció)

.

Endoszkópos válasz a terápia végén
Válasz ERAXIS
N=231
Fluconazol
N=236
Kezelési különbség* 95% CI
Endoszkópos siker, n (%) 225 (97.4) 233 (98,7) -1,3% -3,8%, 1,2%
Kúra 204 (88.3) 221 (93,6)
javulás 21 (9.1) 12 (5.1)
Kudarc, n (%) 6 (2.6) 3 (1.3)
Endoszkópos visszaesés aránya a követéskor, 2 héttel a kezelés után
ERAXIS Fluconazol Kezelési különbség* 95% CI
Endoszkópos visszaesés, n/N (%) 120/225 (53.3%) 45/233 (19.3%) 34.0% 25.8%, 42.3%
* ERAXIS mínusz fluconazol

Klinikai siker (gyógyulás vagy javulás a klinikai tünetekben, beleértve az odinophagiát/dysphagiát és a retrosternális fájdalmat) 229/231 (99.1%) az ERAXIS-szal kezelt betegek és 235/236 (99,6%) a flukonazollal kezelt betegek közül a terápia végén. A C. albicans-betegek esetében a mikrobiológiai siker az ERAXIS-kezelt csoport 142/162 (87,7%) és a flukonazol-kezelt csoport 157/166 (94,6%) betegénél következett be a terápia végén. A C. albicans-tól eltérő Candida fajokkal rendelkező betegek esetében a siker az ERAXIS-kezelt csoport 10/12 (83,3%) és a flukonazol-kezelt csoport 14/16 (87,5%) betegénél következett be.

.