Eredeti cikkA has PA-projekciója: egy dóziscsökkentő technika

Sok módszert írtak le a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során leadott dózis csökkentésére. Korábbi munkások különösen a dóziscsökkentés eszközeként a posteroanterior vetítést (PA) javasolták az antero-posterior vetítéssel (AP) szemben. E tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a has PA-projekció előnyeit az AP-projekcióval szemben a beteg dózisának csökkentése és a képminőség szempontjából. A belépő felületi dózist (ESD) és a petefészkek és a méh dózisát egy antropomorf fantomban, valamint a női betegek ESD-jét és effektív szervi dózisát mindkét vetület esetében értékeltük. Az így kapott képminőséget a minőségi kritériumokról szóló európai iránymutatások alapján objektíven összehasonlították. A fantomvizsgálatban statisztikailag szignifikáns, 68%-os (P = 0,0001) és 50%-os (P = 0,0014) csökkenést tapasztaltak a petefészkeknek és a méhnek megfelelő dózisokban, míg a páciensnél 31%-os (P = 0,0182) és 56%-os (P = 0,0006) csökkenést tapasztaltak az ESD-ben és az effektív dózisban. Az általános képminőségben nem volt különbség a két technika között. A has PA-projekciója ezért a beteg dóziscsökkentésének egyszerű, de hatékony, a képminőség romlása nélküli módszereként ajánlott.