etree

A kilencvenes évek végére a felvételek rögzítésére vagy digitális tartományba történő átvitelére szolgáló mechanizmusok jól kidolgozottak voltak. A digitális, mágneses formátumok és adathordozók, mint a pulzuskód-moduláció (PCM) és a digitális hangszalag (DAT), vagy az optikai adathordozók, mint a Compact Disc (CD), és a digitális tárolás más típusai lehetővé tették az archiválók számára, hogy a koncerteket olyan módon rögzítsék, hogy a lejátszás vagy másolás során csökkenjen vagy megszűnjön a forrásanyag romlása. Az ilyen felvételekről olyan másolatokat lehetett készíteni, amelyek pontos másolatai voltak az eredeti felvételnek, és ezek a másolatok nem romlanak úgy, mint az analóg hangszalagok. Így ma a digitális felvételeket jellemzően DAT-ra, optikai lemezre vagy merevlemezre, flashmemóriára és más típusú digitális tárolókra készítik.

A zenei felvételek számítógépes adatfájlokká (például .wav és .aiff fájlokká, amelyek PCM-adatok tárolására szolgálnak) történő átalakításának lehetősége lehetővé tette a gyűjtők számára egy adott digitális vagy digitalizált analóg felvétel másolatainak azonosságának ellenőrzését. Ez általában úgy történik, hogy a fájl adatainak ellenőrző összegét – általában MD5 formátumban – létrehozzák, és ezt az ellenőrző összeget összehasonlítják egy másik fájl ellenőrző összegével vagy az eredeti fájl ismert ellenőrző összegével. Ha az ellenőrző összegek megegyeznek, akkor a fájlok azonosak; ha nem, akkor a fájlok különböznek. Az ilyen egyező másolatokat “veszteségmentes” másolatoknak nevezik (megkülönböztetve őket a lebomló adathordozóktól, például az analóg szalagoktól, és az olyan fájlformátumoktól, mint az .mp3, amelyek a fájlméret csökkentése érdekében eltávolítják a hanginformációt). Az ilyen másolatokat általában egy szöveges fájlhoz kötik, amely tartalmazza a felvételre vonatkozó információkat, például a dátumot, a helyszínt, a setlistet, a használt felvételi eszközöket stb., ami csökkenti a bizonytalanságot és a hibát a felvétel eredetének megállapításakor és a felvételi források összehasonlításakor.

A veszteségmentes hangadatok terjesztése az internet fejlődésével könnyebbé vált. Történelmileg az élőzene másolatainak gyűjtők és archiválók számára történő terjesztése szűk keresztmetszetet jelentett, mivel a gyűjtőknek meg kellett találniuk egymást, és meg kellett szervezniük a fizikai adathordozók (lemezek, kazetták stb.) másolatainak átadását személyesen vagy az amerikai postán keresztül. A terjesztés felgyorsításának egyik módja az volt, hogy létrehoztak egy emberekből álló “fát”, amelynek “magvetője” másolatokat készített egy “mester” felvételről, és egy alacsony generációs példányt juttatott el a fa minden egyes “ágához”, amelynek tagjai aztán továbbadták az alacsony generációs mestert a fa minden egyes “levelének”, így jelentősen felgyorsították a terjesztést, miközben minimálisra csökkentették a generációs veszteséget (az analóg anyagok esetében). Ez azonban lassú volt, és hajlamos volt a kudarcra, ha a fa ágán egy személy nem követte a tervet.

A DAT-minőségű hangfájlok interneten keresztül történő továbbításának – azaz egy “e-fa” – ötletét 1996-ban tárgyalták először, de akkoriban ez nem volt kivitelezhető a minőség megőrzéséhez szükséges nagy fájlméretek miatt. Egy 74 perces CD például körülbelül 640 MB tömörítetlen PCM-adatot tartalmaz, és egy kétórás koncerthez két CD-re lenne szükség. Egyetlen CD-nyi adat átvitele egy betárcsázós modemen keresztül körülbelül hét napot vesz igénybe.

A számítástechnika számos fejlődése tette lehetővé a negyedik tényezőt, a veszteségmentes fájlátvitelt az interneten keresztül. Először is, a SoftSound nevű cég kifejlesztette a Shorten (SHN) fájlformátumot. A Shorten eljárás rombolásmentesen eltávolítja a PCM .wav fájlokon belül a felesleges adatokat, így azok mérete körülbelül 45-55%-kal csökken, miközben az így kapott SHN fájlok eredeti formájukra bővíthetők, a hangadatok elvesztése nélkül. (Az újabb FLAC formátum nagyrészt felváltotta az SHN formátumot, és ma már előnyben részesül.) Ezek a digitális hangfájlok, amelyeket “fájlkészleteknek” neveznek, így bit-tökéletes másolatok, amelyek azonosak az eredeti forrással, és gyakorlatilag bármilyen számítógépen lejátszhatók, megfelelő formátumba konvertálhatók, hogy CD-re égethetők legyenek otthoni sztereó rendszereken való lejátszáshoz, vagy más formátumba konvertálhatók, hogy hordozható zenelejátszókon használhatók legyenek. Másodszor, az internet robbanásszerű növekedése lehetővé tette, hogy egyre többen állítsanak fel FTP (File Transfer Protocol) szervereket, hogy nagy sebességgel terjesszék felvételeik SHN-másolatait a szélessávú internetkapcsolattal rendelkező felhasználók számára. Harmadszor, a levelezőlisták, az e-mail, a listservek stb. lehetővé tették, hogy a gyűjtők és a kurátorok könnyebben megtalálják egymást és az őket érdeklő anyagokat.

Amikor ezek az események bekövetkeztek, az etree közösség két nagy tekintélyű online zene-kereskedelmi közösség tagjaiból alakult meg: a Sugarmegs Audio és a PCP (People for a Clearer Phish). A 10 fővel induló etree.org elképesztő növekedési ütemet produkált. 2001 februárjára már közel 300 független FTP szerver biztosította az etree.org törzsét több mint 12 000 felhasználónak. A veszteségmentes fájlkészletek létrehozására, csomagolására, ellenőrzésére és javítására szolgáló eszközöket fejlesztettek ki, köztük olyan programokat, mint az mkwACT, Shorten, Shntool és mások.

A BitTorrent az etree-t szem előtt tartva íródott, és az etree jó ideig az egyetlen bittorrent listázó oldal volt, amely a hivatalos GYIK-ről linkelt. Ahogy a BitTorrent egyre népszerűbbé vált, és ahogy az ingyenes, nagy sávszélességű FTP-kiszolgálók elérhetőségét az egyetemek és vállalatok korlátozták, az etree FTP-kiszolgálók száma folyamatosan csökkent, és 2004-re már csak néhány maradt aktív szolgálatban. Ennek ellenére az etree.org továbbra is exponenciálisan növekedett. 2010 júniusában közel 400.000 regisztrált felhasználója volt a db.etree.org-nak, akik több mint 480.000 setlistet adtak 42.000 előadónak, és több mint 90.000 veszteségmentes felvétel terjesztésében segítettek mintegy 140 előadónak, a világ kulturális örökségéhez a bt.etree.org-on és más hasonlóan gondolkodó online közösségeken keresztül.

A bt.etree.org-on és más hasonlóan gondolkodó online közösségeken keresztül.