EVALUATION OF THE PROTEASE-ANTIPROTEASE THEORY OF HUMAN DESTRUCTIVE LUNG DISEASE: ÉVALUATION DE LA THÉORIE PROTÉASE-ANTIPROTÉASE DANS LES MALADIES PULMONAIRES DESTRUCTIVES
A humán alveoláris struktúrák integritása az alsó légutakhoz hozzáférő gyulladásos sejtproteázok és antiproteázok közötti kritikus homeosztatikus egyensúly fenntartásától függ. A destruktív tüdőbetegségek szerzett (cigarettával összefüggő) és öröklött (szérum α1-antitripszinhiány) formáiban végzett fiberoptikus bronchoalveoláris lavage-ot alkalmazó vizsgálatok kimutatták az elasztáz-antielasztáz egyensúly felborulását az alveoláris struktúrák szintjén ezekben a rendellenességekben. Ez az egyensúlyhiány az elasztáz mennyiségének növekedése vagy a funkcionális antielasztázok elérhetőségének csökkenése miatt alakulhat ki az alsó légutakban. A destruktív tüdőbetegségekben a megnövekedett alveoláris elasztázterhelés az elasztázt tartalmazó neutrofilek tüdőbe történő toborzásából ered. A neutrofilek felhalmozódnak a cigarettázók alsó légutaiban a cigarettafüst által stimulált alveoláris makrofágok által felszabadított neutrofil kemotaktikus faktor következtében. α1-antitripszinhiányban a szérum kemotaktikus faktor-inhibitor hiánya szintén a neutrofilek alveoláris szintű növekedését eredményezheti. Az alsó légúti antielasztáz-aktivitás csökkenése az elasztáz-antielasztáz egyensúlyhiány másik összetevője, amely a destruktív tüdőbetegség szerzett és öröklött formáiban közös. Mivel az α1-antitripszin az emberi alveoláris struktúrák fő antielasztáza, a destruktív tüdőbetegség öröklött formájában a csökkent antielasztáz-aktivitás közvetlenül a veleszületett α1-antitripszin hibából ered. Ezzel szemben, míg a cigarettázó dohányosoknál az alsó légutak α1-antitripszin mennyisége normális, az inhibitor funkcionálisan károsodott az elasztáz kombinációs helyének oxidáns inaktiválása következtében. Így a destruktív tüdőbetegség szerzett és öröklött formáiban egyaránt a jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy az elasztáz-antielasztáz egyensúlyhiány alveoláris szinten olyan patogenetikai mechanizmusok eredményeként jön létre, amelyek egyidejűleg növelik az elasztáz terhelést, miközben csökkentik az antielasztáz szűrőt az alsó légutakban.