Ez az egyik legapróbb ősi madár, és az óriás dinoszauruszok mellett élt

Egy új tanulmány szerint 127 millió évvel ezelőtt szöcskék nagyságú, apró madarak éltek a Földön élt legnagyobb állatok, köztük a hosszúnyakú szauropodák mellett.

A kevesebb mint 5 centiméteres (5 hüvelyk) fióka életében mindössze 0,3 unciát (8,5 grammot) nyomhatott, ami körülbelül egy golflabda ötödének felel meg. Ezzel a kutatók szerint ez az egyik legkisebb madár a dinoszauruszok korából, amelyet feljegyeztek.

A kis madár megkövesedett csontváza szinte teljes egészében megmaradt, így paleontológiai kincsnek számít, amely betekintést nyújt abba, hogy ez a madárcsoport – az enantiornithes, a madarak mára kihalt alosztálya, amely a szárnyaikon fogakkal és karmos ujjakkal rendelkezett – hogyan nőtt a tojásból való kikelés után.

A kutatók szerint egyelőre nem világos, hogy a madár egy újonnan felfedezett faj-e, vagy egy korábban azonosított fajhoz tartozik, mint például a Concornis lacustris vagy az Iberomesornis romerali, amelyek más enantiornithes madarak, amelyeket ugyanott, a közép-spanyolországi Las Hoyas fosszilis lelőhelyen találtak.

A madár nevének hiánya azonban nem akadályozta meg a kutatókat a tanulmányozásában. A csapat tagjai szinkrotron sugárzást használtak, hogy az apró példányt szubmikron szinten leképezzék, mondták. (A mikron vagy mikrométer a méter egymilliomod része. Összehasonlításképpen, egy emberi hajszál átmérője körülbelül 50-100 mikron.)

“Az új technológiák soha nem látott lehetőségeket kínálnak a paleontológusoknak a provokatív fosszíliák vizsgálatára” – mondta a tanulmányt vezető Fabian Knoll, a Manchesteri Egyetem Ősi Élet Interdiszciplináris Központjának és a spanyolországi ARAID-Dinopolis paleontológiai múzeumnak a paleontológusa a Manchesteri Egyetem közleményében.

Az elemzés kimutatta, hogy az apró madár röviddel a tojásból való kikelés után pusztult el. Ráadásul a fióka szegycsontja (a mellcsont) még nem fejlődött ki kemény, szilárd csonttá, és még nagyrészt porcból állt, állapították meg a kutatók. Ez azt jelenti, hogy a kréta időszaki fióka valószínűleg nem tudott repülni a halála idején, mondták.

Másrészt a madár csontosodásának (csontkeményedésének) mintázata egészen más, mint más, az évek során felfedezett fiatal enantiornitin madaraké, ami arra utal, hogy ezeknek az ősi madaraknak a fejlődési stratégiája sokkal változatosabb volt, mint korábban gondolták, mondták a kutatók.

De bár ez az újonnan felfedezett madár valószínűleg nem tudott repülni, a kutatók szerint nem feltétlenül függött a szüleitől az élelem és a gondozás tekintetében. Míg egyes modern fiókák “altricial”, azaz szüleik segítségére szorulnak, mások, mint ez a csirke, “prekoszociálisak”, vagyis többnyire függetlenek.

Ez az apró madár aligha volt az egyetlen tollas élőlény, amely 120 millió évvel ezelőtt szaladgált. A fosszilis maradványok azt mutatják, hogy egy vízimadár köhögte ki az első feljegyzett madárgolyót nagyjából ebben az időben. Sőt, a kutatók megkövesedett pálcikákat és kúpokat is találtak egy madár szemében, amelyek körülbelül 120 millió évvel ezelőttről származnak, ami arra utal, hogy legalább néhány ősi madár valószínűleg színesben is látott – számolt be korábban a Live Science.

A spanyolországi Cuencában, a Castilla-La Mancha paleontológiai múzeumában található apró madárról szóló új tanulmány ma (március 5-én) jelent meg online a Nature Communications című folyóiratban.

Original article on Live Science.