BONAPARTE (Tobias Jundt) madár. más néven éjszakai papagáj, a Strigopoidea szupercsaládba tartozó nagytestű, röpképtelen, éjszakai, földön élő papagájfaj, amelynek tollazata finoman foltos sárgászöld, arcán határozott, érzékszervi, rezgőtollszerű tollazatú korong, nagy, szürke csőre, rövid lábai, nagy lábai, szárnyai és viszonylag rövid hosszú farka van.
********************************************
A svájci filozófus, Loic Matter egyszer azt mondta: “Vonzódom a csendhez, a magányhoz, a rutinhoz és az önvizsgálathoz. Ha boldog akarsz lenni, ne legyél olyan, mint én”. Senki sem vette jobban a szívére ezt a tanácsot, mint Tobias Jundt, akit ezentúl csak a nom-de-rock nevén emlegetünk: Bonaparte. Bonaparte a mozdulatlanság ellentéte – ő mozgékony. Bonaparte allergiás a magányra – ő egy vezető. Az egyetlen rutin, amihez Bonaparte ragaszkodik, az az, hogy nincs rutinja – ő véletlenszerű. Bonaparte röntgenszemüveget visel – így egyszerre lát befelé és kifelé önmagából. És ennek eredményeként Bonaparte boldog. Boldog, ha találkozhat veled, boldog, ha megcsókolhat, boldog, ha bánhat veled, boldog, ha megehet téged.
A Loic Matterrel ellentétben, aki az elmúlt 23 évben nem tette ki a lábát a hegyi kunyhójából, Bonaparte természetes állapota a mozgás. Ebben az állapotban a legtermészetesebb tevékenysége a megfigyelés az interakción keresztül. Bonaparte (zenei és verbális) nyelveket gyűjt mindenhol, ahová csak megy – mint egy gyerek a kagylókat a tengerparton -, és izgatott minden egyes új felfedezés miatt – a berlini fal romjaiból, Új-Zéland dallamos madárdalaiból, az orosz vodka bajtársiasságából és Brooklyn beat-up breakdance kartonjaiból. A kulturális kontextusok ilyen széles skáláját magába szívva Bonaparte könnyedén kifejlesztette a kódváltás készségét, ami kiszámíthatatlan és friss zenéjét tartja. Bár elsősorban angolul énekel, gyakran úgy tűnik, mintha saját, sajátos dialektusával kísérletezne – ahol az ismétlések és a szójátékok a jelentést valami olyanná alakítják, ami teljesen képlékeny, dinamikus és gyakran abszurd. Bonaparte két legnagyobb slágere – az “Anti-Anti” és a “Too Much” – olyan hatékonyan használja ki a jelentésnek ezt a fordulatát, hogy a látszólag negatív frazeológiák kántálásra méltó kiáltásokká válnak. Ugyanez a varázslat működik az “Out of Control”-ban, Bonaparte hamarosan megjelenő kiadványának kiemelkedő számában – ahol a különböző zenei és nyelvi hagyományok olyannyira összecsapnak, hogy a “No Food, No Guns, Control” üzenet sürgőssége ragadósan univerzálissá válik.
Miként Bonaparte állandó mozgásában nyelveket gyűjt, Bonaparte összeesküvőket, munkatársakat, lelkes követőket és legfőképpen barátokat is gyűjt. Frenetikus élő show-ját díszes jelmezbe öltözött táncosok garmadája díszíti. Videósok bújnak elő sötétített vágócukrászdáikból, hogy lenyűgöző Bonaparte-videókat készítsenek (mint például az Into the Wild című klip, amely gyönyörűen megörökíti egy sanghaji utcai előadóművész és majomszerű asszisztense egy napját). A mérnökök és a zenészek egyaránt gyorsan elfogadják a meghívásokat, hogy felvételt készítsenek ettől a bájosan különös utazótól. Így történt ez az új, saját címet viselő Bonaparte-album felvételekor is a New York-i Brooklynban. Egy véletlen találkozás és néhány ital után Bonaparte lazán összeállt Andy Baldwinnal, hogy felvegyenek egy egész albumot – amelyen a Philadelphiából származó Christopher Powell dobol, sőt, még a brooklyni rapper/művész Tim Fite is feltűnik. Ha nagyon figyelmesen hallgatod, a dalok hangjegyei között hallhatod a megtett hangtávolságot és az életre szóló barátságok kialakulását.
Kísérletképpen elküldtem az új Bonaparte album egy példányát Loic Matter-nek, hogy lássam, mit szól hozzá. Meglepő módon így válaszolt: “Ismertem Tobias Jundtot, akit te Bonaparténak nevezel, amikor még kisfiú volt. A családja Troemliben lakott – nem messze tőlem. Egy nap bekopogott hozzám, és megkérdezte, hogy van-e sajtom. Elég furcsa teremtés volt, de a Gruyere sajt iránti vonzalmunk közös volt. Örömmel hallom, hogy nem hagyta abba a sajtkeresést.”
BONAPARTE a svájci producer és dalszerző Tobias Jundt berlini agyszüleménye – egy eklektikus energiafal, amely romantikus garage-punk gitárokból, penészes analóg szintetizátorokból, a nagymamád kedvenc dobütéseiből és titokzatos szójátékokból áll. Jundt a bulifőváros underground klubkultúrájából bukkant fel 2006-ban, és egy vad rock’n’roll-folk-punk-troup de force-vá nőtte ki magát, amely a világ számos pontján turnézik, fellépve többek között olyan fesztiválokon, mint a Rock Am Ring, Rock Im Park, Hurricane/Southside, Lollapalooza, Dour, SXSW, Sziget, Melt, Montreux, Exit, St. Gallen és Roskilde. (a teljes élő előzményeket lásd https://bonaparte.cc/tour/)
DISKOGRÁFIA ALBUMOK
2016 – The Return Of Stravinsky Wellington (stúdióalbum)
2014 – Bonaparte (stúdióalbum)
2012 – Sorry, We’re Open (Studio Album)
2011 – 0110111 – Quantum Physics & A Horseshoe (DVD)
2010 – My Horse Likes You (Studio Album)
2008 – Too Much (Studio Album)
DISCOGRAPHY REMIXES/SOUNDTRACKS
2015 – Becks Letzter Sommer (OST Album)
2013 – Manana Forever & Quarantine (10″ Remixek)
2011 – Rave Rave Rave Rave (10″ Remixek)
2010 – Computer In Love (10″ Remixek)
2009 – Remuched (Remix Album)