Fekete övgyík – SANBI

Szokásos név: Fekete övgyík, swart-skurwejantjie (afrikaans)

A tudományos név derivációja

A Cordylus Laurenti nemzetségnevet 1768-ban állapították meg, és az oldalra lendülő farokra utal (ha kiveszik a menedékükből), amelyet bunkósbotként vagy bunkósbotként használnak; kordule (görög) = bot. A specifikus epitheton “niger” e gyík testének koromfekete színére utal.

A fekete öves gyík a Cordylus nemzetségbe tartozik, amelynek 21 ismert faja van, és a Szaharától délre fekvő Afrikában endemikus. A Cordylus niger endemikus a Fok-félszigeten, Nyugat-Fokföldön, egy kiugró populációval Saldanha közelében. A fekete füzérgyíkot a melanisztikus (fekete) színezet és a nagy, füzéres, jól felfegyverzett hátpikkelyek különböztetik meg, az orrpajzsban áttört orrlyukakkal.

A legtöbb füzérgyík hasadékfaj, de van néhány kivétel. A fekete füzérgyík helyenként a tengerszinttől a hegycsúcsokig terjedő sziklás területeken, többek között az Asztal-hegyen is előfordul. Ez egy mozgékony gyík, amely napsütéses időben aktív, és gyakran a nap irányába bámul, ezért az afrikaans nyelvben sonkykers-nek (napbámuló) nevezik. Egy másik találó afrikaans név az ouvolk (közvetlen fordításban: “öreg nép”), ami ősi, krokodilszerű megjelenésükre utal. A Kirstenbosch Nemzeti Botanikus Kertben a fekete fürtös gyíkok gyakran láthatók közvetlenül a kultúrkert felett, ahol a kivágott eukaliptusz (kék gumó) tuskókban keresnek menedéket.

A fürtös gyíkok népszerűek a kisállat-kereskedelemben, és a hagyományos gyógyászatban is használják őket. A fekete füzérgyík a Vörös Listán a közel veszélyeztetett (NT) kategóriába tartozik (Mouton et al. 2014).

leírás

A fekete füzérgyík közepes méretű gyík (~7 cm hosszú), benyomott fejjel és sima fejpajzzsal. Megkülönböztethető szurokfekete vagy koromfekete színéről és nagyméretű, fürtös, háti, jól felfegyverzett pikkelyeiről, az orrpajzsokban áttört orrlyukakkal. A felső (háti) pikkelyek szögletesek és imbrikáltak (mint egy cseréptető), és több mint 22 szabályos sorban helyezkednek el. Az alsó (hasi) pikkelyek szintén négyzet alakúak és szabályos keresztirányú sorokban helyezkednek el. A végtagok közepesen hosszúak, és fűrészes szélű pikkelyekkel rendelkeznek.

Keringés

A fekete öves gyíknak négy rövid, zömök lába van erős karmokkal, amelyek jól alkalmazkodtak a sziklás terepen való élethez.

Kommunikáció

A Cordylidae nemzetség tagjainak kétféle hámmirigyük van – a femorális és a generációs mirigyek -, amelyek a kémiai kommunikációra szolgálnak. A femorális mirigyek viaszos anyagot választanak ki, amely territoriális jelölésként szolgál, míg a generációs mirigyek feltehetően a faj többi tagjával való kommunikációra szolgálnak.

Eterjedés

A fekete öves gyík a dél-afrikai Nyugati-fok partvidékének szélsőséges délnyugati részén endemikus. Lokális alpopulációk ismertek Saldanha, a Langebaan-félsziget, a Jutten-sziget és a Fok-félsziget területén.

Habitat

A fekete öves gyík (Cordylus niger) elsősorban a Cape Super Group Formáció kvarcitos homokkőjét követő sziklás felszínre korlátozódik. Saldanha-nál gránitos feltárásokban élnek. Városi területeken (Fokváros) is megtalálhatóak, például kertekben, ahol elegendő búvóhely van. A fekete öves gyík sziklagyík (rupicolous), territoriális, és soha nem merészkedik messzire a sziklahasadékban lévő menedékétől, és riasztáskor visszarohan. Szűk sziklahasadékokban keres menedéket, farkát úgy igazítja, hogy teste többi részét eltakarja, és szükség esetén felfújja magát, hogy bezárkózzon a sziklahasadékba.

Táplálék

A fekete girhes gyíkok főleg rovarokkal táplálkoznak, de időnként némi növényi anyagot is fogyasztanak.

Állat és életciklus

Állat

A fekete öves gyík (és a nemzetség más fajai) ovovivivaros, ami azt jelenti, hogy a megtermékenyített peték a nőstény testében maradnak, amíg ki nem kelnek, és a nőstény élő kicsinyeket nem hoz világra. A szaporodásra ősszel kerül sor, amikor egy-három ivadék születik. A fiatalok azonnal önellátóak, és nincs szülői gondoskodás. Három éven belül érik el az ivarérettséget.

Családi élet

A fekete girhes gyík magányos, és csak a szaporodási időszakban keres társat. Bár magányos, mégis gyakori és nagy számban megtalálható sziklás élőhelyek környékén. A fekete fürtös gyík napközbeni életmódot folytat, és a nap nagy részét a napon sütkérezve tölti, és arra vár, hogy lesben álljon az arra repülő vagy mászkáló rovarokra. Egész évben aktív, és nem alszik téli álmot. Hideg, esős időben azonban gyakran visszavonul sziklahasadékokba.

A nagy kép

Barát és ellenség

A fekete füzérgyík zsákmánya különböző kígyók, mongúzok és ragadozó madarak.

Okos stratégiák

A fekete öves gyík jól alkalmazkodott a dél-afrikai Nyugat-Foki-sziget délnyugati partvidékének hűvös környezeti viszonyaihoz. Ezek az alkalmazkodások a következők:

1) Melanizmus: A koromfekete színezet hőszabályozó funkcióval bír, és hűvös és hideg időjárási körülmények között is napenergia-csapdaként működik. Ez hatékony alkalmazkodás a Fok-félsziget viszonylag hűvös tengerparti klímájához.

2) Ülj és várj (lesben) táplálkozási stratégia: A hideg éghajlaton a zsákmány elejtéséhez alacsony energiafelhasználásra van szükség, és lehetővé teszi a gyíkok számára, hogy több időt töltsenek a napon sütkérezve a testhőmérsékletük hőszabályozása érdekében.

3) Ovoviviparitás: A feltételezések szerint az ovoviviparitás a hideg környezeti környezethez való alkalmazkodásként alakult ki. Az ovoviviparos nőstényeknél a megtermékenyített peték a testben maradnak, amíg ki nem kelnek, és a nőstény nem hoz világra élő kicsinyeket. A hűvös/hideg környezeti körülményeknek kitett feketegyíkok képesek a hőszabályozásra, és ideális körülményeket biztosítanak a fejlődő embriónak, szemben az oviparos (tojásrakó) fajokkal, ahol az alacsony környezeti hőmérséklet nem ideális az optimális embriófejlődéshez.

4) Sziklalakó viselkedés: A sziklás élőhelyek megfelelő nyílt ülőhelyeket biztosítanak a napon való sütkérezéshez, emellett a sziklák hőkapacitása kihasználható a hőszabályozáshoz, és a sziklás élőhelyek biztonságos búvóhelyeket (repedések és hasadékok) biztosítanak a potenciális ragadozók elől való elbújáshoz.

Szegényebb világ nélkülem

A fekete öves gyík rovarevő, és fontos a természetes rovarpopulációk szabályozásában.

Védelmi helyzet és mit hoz a jövő

A fekete girbegurba gyík nem veszélyeztetett, sőt, gyakori és gyakori a sziklás élőhelyeken a Fok-félsziget környékén. Dél-Afrikában azonban a Cordylus nemzetség minden tagját szigorú természetvédelmi törvények védik, főként az illegális export miatt, és engedély nélkül sem befogni, sem háziállatként tartani nem szabad. A fekete öves gyík élőhelye is kicsi és korlátozott, ami sebezhetővé teszi a természetes elterjedési területén a földhasználat változásával szemben.

Rokonság

A Cordylus nemzetség 21 ismert fajból áll, amelyek közül 11 faj Dél-Afrikában fordul elő kis és korlátozott természetes elterjedési területen. A Cordylus aridus, a C. cloeti, a C. niger és a C. oelofseni a Nyugati-fokvidéken endemikus; a C. cordylus a Nyugati-fokvidéken, a Keleti-fokvidéken, KwaZulu-Natal déli részén és a Szabadállam keleti részén fordul elő. A Cordylus imkeae az Észak-fokvidékre korlátozódik; a C. macropholis és a C. mclachlani az Észak- és Nyugat-fokvidéken, a C. jonesii pedig Zimbabwe és Mozambik déli részén, Botswana és Szváziföld keleti részén, valamint Dél-Afrika északkeleti tartományaiban (Északnyugat, Limpopo, Gauteng, Mpumalanga és KwaZulu-Natal) fordul elő. Az utolsó faj, a C. vittifer, Dél-Afrika északkeleti részein, Szváziföldön és Botswana délkeleti részén endemikus.

Tudományos besorolás

Név: Cuvier, 1829
Class: Cordylus niger Cuvier, 1829
Class: Hüllők
Rend: Squamata
Family: Cordylidae
Genus: Cordylus
Fajok: C. niger

Hivatkozások és további olvasmányok

• Branch, B. 1998. Terepikalauz Afrika déli részének kígyóihoz és más hüllőkhöz. Struik.
• Gotch, A.F. 1995. Latin nevek magyarázata. Blanford Press, London.
• Fitzsimons, V.F. 1943. Dél-Afrika gyíkjai. Pretoria: Transvaal Museum Memoir 1.
• Mouton, P.N., Bates, F.B. & Whiting, M.J. 2014. Cordylidae. In M.F. Bates, W.R. Branch, A.M. Bauer, M. Burger, J. Marais, G.J. Alexander & M.S. de Villers (szerk.). Dél-Afrika, Lesotho és Szváziföld hüllőinek atlasza és vörös listája. Suricata 1. South African National Biodiversity Institute, Pretoria.

Author: South African National Biodiversity Institute, Pretoria.

Author: South African National Biodiversity Institute: Ernst van Jaarsveld

Kirstenbosch Nemzeti Botanikus Kert
2014. június

.