Fekete talaj | Termékeny fekete talajok | Talajtudomány | Talajgazdálkodás | Indiaagronet

A fekete talajok rövid ismertetése a következő:

A fekete talajokat regurnak (a telugu Reguda szóból) és fekete gyapotföldeknek is nevezik, mivel a gyapot a legfontosabb termesztett növény ezen a talajon. E talajcsoport eredetével kapcsolatban több elmélet is született, de a legtöbb pedológus úgy véli, hogy ezek a talajok a Dekkán-fennsíkon évezredekkel ezelőtt a vulkáni tevékenység során nagy területen elterjedt láva megszilárdulása következtében alakultak ki.
A fekete talajok többsége kétféle kőzettípusból, a Dekkán és a Rajmahal csapdából, valamint a Tamil Naduban előforduló vaskos gneiszekből és kőzúzalékokból származik. Az előbbiek kellően mélyek, míg az utóbbiak általában sekélyek.
Krebs úgy véli, hogy a regur lényegében egy érett talaj, amelyet a domborzat és az éghajlat hozott létre, nem pedig egy adott kőzettípus. Szerinte ez a talaj ott fordul elő, ahol az éves csapadékmennyiség 50-80 cm között van, és az esős napok száma 30 és 50 között mozog. Ennek a talajnak az előfordulását a nyugati Dekkánban, ahol a csapadékmennyiség 100 cm körül van, és az esős napok száma meghaladja az 50-et, kivételnek tartja.
Gudzsarát és Tamil Nadu egyes részein a fekete gyapot talajok eredetét régi lagúnáknak tulajdonítják, amelyekben a folyók lerakták a lávával borított félsziget belsejéből lehozott anyagokat.
Geográfiai szempontból a fekete talajok 5,46 millió négyzetkilométeren (azaz az ország teljes földrajzi területének 16,6 százalékán) az ÉSZ 15° és az ÉSZ 25° közötti szélesség és a Kelet 72° és a Kelet 82° közötti hosszúság között elterjedtek. Ez a magas hőmérsékletű és csapadékszegény régió. Ezért a félsziget száraz és forró régióinak talajcsoportja.
Ezek a talajok főként Maharashtra, Madhya Pradesh, Karnataka, Andhra Pradesh, Gujarat és Tamil Nadu egyes részein találhatók.
Ezeknek a talajoknak a fekete színét egyes tudósok a titanifer magnetit kis arányú jelenlétének vagy akár az alapkőzet vas és fekete összetevőinek tulajdonítják. E talajok fekete színe származhat még kristályos sziklákból és bázikus gneiszekből is, mint például Tamil Naduban és Andhra Pradesh egyes részein. A fekete szín különböző árnyalatai, mint a mélyfekete, a középfekete, a sekélyfekete vagy akár a vörös és a fekete keveréke is megtalálható ebben a talajcsoportban.
A fekete talaj nagyon nedvességmegtartó. Esős évszakban nedvesen erősen megduzzad és ragacsossá válik. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen ilyen talajon dolgozni, mert az eke megakad a sárban.
A forró száraz évszakban azonban a nedvesség elpárolog, a talaj összezsugorodik, és széles és mély repedések szegélyezik, gyakran 10-15 cm szélesek és akár egy méter mélyek is lehetnek. Ez lehetővé teszi a talaj megfelelő mélységű oxigénellátását, és a talaj rendkívüli termékenységgel rendelkezik.
A talaj a talajból a repedésekbe hullott, meglazult szemcsék által figyelemre méltó módon “önszántából” “elnyeli” önmagát, és megtartja a talajnedvességet. Ezt a talajt évszázadokon keresztül műtrágya és trágya hozzáadása nélkül, sőt, akár parlagon hagyás nélkül is használták a legkülönbözőbb növények termesztésére, a kimerülés kevés vagy semmilyen jele nélkül.
A tipikus fekete talaj erősen argillás, nagy agyagtényezővel, 62 százalékkal vagy annál nagyobb arányban, kavics és durva homok nélkül. Emellett 10 százalék timföldet, 9-10 százalék vasoxidot és 6-8 százalék mész- és magnéziumkarbonátot tartalmaz. A káliumtartalom változó (kevesebb, mint 0,5 százalék), a foszfát-, nitrogén- és humusztartalom pedig alacsony. A szerkezet rögös, de esetenként morzsalékos.
Általában minden regur-talajban, és különösen a ferromagnéziai kőzettestből származó talajokban van egy kankar-gumókban gazdag réteg, amely a kalcium-karbonát elkülönülésével keletkezik a mélyebb rétegekben. A hegyvidéki fekete talajok általában alacsony termékenységűek, de a völgyekben sötétebbek, mélyebbek és gazdagabbak.
A magas termékenységük és nedvességmegtartó képességük miatt a fekete talajokat széles körben használják számos fontos növény termesztésére. A fekete talajokon termesztett legfontosabb növények közé tartozik a gyapot, a búza, a jowar, a lenmag, a virginiai dohány, a ricinus, a napraforgó és a köles. A rizs és a cukornád ugyanilyen fontos, ahol öntözési lehetőség áll rendelkezésre. A fekete talajokon sikeresen termesztik a zöldség- és gyümölcsfajták nagy választékát is.