Felmérés

Mi az ausztrál dobozmedúza?

Az ausztrál dobozmedúza vagy Chironex fleckeri, közismertebb nevén tengeri darázs vagy “fullánk”, a trópusi Ausztrália partjainál található mérgező és halálos dobozmedúza faj.

Az ausztrál dobozmedúza a cnidaria (gk. ‘szúrós tárgy’) törzsbe tartozó gerinctelen tengeri állat, amely a nevét Dr. Hugo Flecker (1884-1957) radiológus tiszteletére kapta. A Cnidaria (‘nid-AIR-ee-ah’) hatalmas változatosságú. Négy fő osztályba sorolhatók:

• Hydrozoa, mint például a portugál hadifogoly (más néven kékfoltos)
• Anthozoa, mint például az anemonok, korallok és tengeri tollak
• Scyphozoa, mint például a valódi medúzák
• Cubozoa, mint például a dobozmedúzák, köztük a “nagy” ausztrál dobozmedúza – C. fleckeri.

A Cnidaria 10 000 ismert fajából körülbelül 100 potenciálisan veszélyes az emberre. Az ausztrál dobozmedúza 1883 óta több mint 70 halálos csípésért vagy “mérgezésért” felelős. A kubozoák közé tartozik a négy csápú dobozmedúza több faja is, amelyek Irukandzsi-szindrómát okoznak.

Az ausztrál dobozmedúza példányai akár 6 kg-ot is nyomhattak; egy nagy, ernyőszerű harangból állnak, amelynek sarkaiból négy csápcsomó ered. A dobozmedúzát az áldozatok számára nehéz észrevenni, és még nehezebb elkerülni, mivel közel 300 mm hosszú, átlátszó csápjaik akár 300 mm hosszúak is lehetnek. Csípéseik megsebesítik a bőrt, és súlyos szisztémás hatásokat okozhatnak. Apró garnélarákokkal táplálkoznak.

Az ausztrál dobozmedúza Észak-Ausztrália part menti vizeiben található meg, de elterjedése mostanra már az Indo-nyugat-csendes-óceán közeli területeire is kiterjeszthető. Legészakibb kiterjedését még nem találták meg, és általános biogeográfiája bizonytalan.

A közelmúltig úgy gondolták, hogy az ausztrál dobozmedúza ritka a mély vizekben, mivel a Nagy-korallzátony tengeri felmérései a parttól távol vagy 5 m-nél mélyebben kevés példányt találtak. Egy Északnyugat-Ausztráliában végzett opportunista mélytengeri videós vizsgálat azonban 39-56 m mélységben nagyszámú példányt talált (64 példányt egy 1500 m-es vontatásban vagy 0,05 m-2).

Az ausztrál dobozmedúza

Kit érint az ausztrál dobozmedúza csípése?

• A dobozmedúza minden évben novembertől áprilisig van jelen leggyakrabban a trópusi ausztrál vizekben, a csípések 8%-a ezen időszakon kívül történik.
• A csípések leggyakrabban felnőtt férfiaknál fordulnak elő 100 mm-nél kisebb vízmélységben.
• Az ausztrál dobozmedúza-csípések mintegy 37%-a gyermekeknél fordul elő.
• A csípések leggyakrabban 15 és 18 óra között, kifelé tartó dagállyal vízbe lépő embereknél fordulnak elő.
• Az eső és az erős szél, de nem a felhős időjárás elriasztja a medúzát.

Milyen mechanizmusa és toxikológiája van az ausztrál dobozmedúza csípésének?

Az ausztrál dobozmedúza csípéseit nehéz tanulmányozni, mert:

• Nehéz tiszta mérget gyűjteni szennyeződés nélkül – egészen a közelmúltig, a méreg kivonásának legelterjedtebb módszere a csápok és a nematociszták (vagy “szúrósejtek”) porlasztása volt
• A méregfehérjék törékenyek és könnyen lebomlanak a kedvezőtlen hőmérséklet és pH miatt
• A mérget apró nematociszták terjesztik, amelyek egyenként pikogrammnyi (a gramm billiomod része) fehérjét tartalmaznak.

A mérgezés (vagy csípés) akkor következik be, amikor az emberi bőr érintkezik a medúza csápjait szegélyező több ezer sűrűn elhelyezkedő nematocisztával. Az érintkezéstől számított 700 Ns-en belül a nematocisztakapszulák több ezer tüskés, méreggel töltött dárdát lőnek ki. Ezek 67 km/órával haladnak, a felhámra ható nyomás 7,7 GPa (kb. 1 116 790,5 psi).

Minden méreggel töltött dárda tele van porinokkal (transzmembrán fehérjék), neurotoxikus peptidekkel és bioaktív lipidekkel.

Melyek az ausztrál dobozmedúza mérgezésének helyi jelei?

Az ausztrál dobozmedúza toxinját a bőrbe fecskendezik. Közvetlen hatással van az izmokra és az idegekre, és krónikus immunológiai szövődményeket okozhat.

A legtöbb ausztrál dobozmedúza csípés inkább kellemetlenséget, mint orvosi veszélyt jelent. A csípés súlyossága a dobozmedúza méretétől függ (a 150 mm-nél nagyobb haranggal rendelkező medúzák nagyon veszélyesnek számítanak).

A bőrre gyakorolt tünetek az érintkezés után azonnal jelentkeznek, és a következők lehetnek:

• Kiváló fájdalom, viszketés és hólyagok az érintkezés helyén
• A lineáris hólyagok barnáslila színűek és akár 10 mm szélesek is lehetnek
• Az elváltozások láthatóan vérzőek lehetnek
• A hólyagok az érintkezést követő perceken belül kialakulhatnak
• Teljes-vastagságú bőrelhalás 1-2 héttel később jelentkezhet
• Ezt ostorszerű hipo- vagy hiperpigmentáció követheti.

Az ausztrál dobozmedúza mérgezésre adott reakció egyénenként változik, attól függően, hogy a dermis mennyire képes az irritáló kitint (a medúza exoskeletonját) eltávolítani a bőrből.

Ausztrál dobozmedúza csípése (Darwin kikötő)

Melyek az ausztrál dobozmedúza mérgezés szisztémás tünetei?

Az ausztrál dobozmedúza mérgezés szisztémás tünetei lehetnek:

• Légzési nehézség
• Vérnyomáscsökkenés
• Érzékenység és nyugtalanság
• Álmosság és összeesés
• Szívritmuszavarok
• Szívmegállás.

Ha a horzsolások becsült teljes hossza meghaladja a 700 mm-t, gyorsan eszméletvesztés következik, ami 5-20 perc múlva fájdalmas halálban csúcsosodik ki.

Kisebb testtömegükkel a gyermekek a legveszélyeztetettebbek.

Mi okozza az ausztrál dobozmedúza mérgezésének halálát?

Az ausztrál dobozmedúza mérgezésének halálát nagyrészt a pórusképző toxinok gyors szív- és érrendszeri hatása okozza. A boncolások tüdőödémát mutatnak ki.

Melyek az ausztrál dobozmedúza mérgezésének immunológiai vonatkozásai?

A felhámba robbanó tüskés dárdák kollagénekből, glikoproteinekből és poliszacharidokból állnak. Ezek antigén és veleszületett immunválaszt válthatnak ki, elkülönülve az általuk hordozott toxinoktól. Angioödéma és anafilaxia léphet fel.

Hogyan diagnosztizálják az ausztrál dobozmedúza-mérgezést?

Az ausztrál dobozmedúza-mérgezés diagnózisa a tipikus klinikai jellemzők feljegyzésétől és a felelős medúza észlelésétől függ. A végleges diagnózis az ausztrál dobozmedúza jellegzetes nematocisztáinak megtalálásán alapul. Ragasztószalaggal bőrmintákat lehet gyűjteni kutatási és azonosítási célokra.

Mi a kezelése az ausztrál dobozmedúza csípésének?

Az elsősegélynyújtó kezelés magában foglalja a személy kijuttatását a vízből, miközben nem veszélyezteti a mentőket.

A felöltözött mentő valószínűleg nem szenved mérgezést, mivel az ausztrál dobozmedúza nematocisztái még a vékony ruházatot sem szúrják át hatékonyan.

• A partra érve a mérgezést követően legalább 30 másodpercig alkalmazzunk ecetet; ez hatástalanítja a behatoló nematocisztákat. Számos trópusi ausztrál strandon találhatóak ecetes állomások, jól láthatóan megjelölt üvegekkel, amelyeket a közönség tengeri mérgezés esetén használhat. (Az ecet egyike annak a néhány vegyi anyagnak, beleértve az etanolt is, amelyekről ismert, hogy kutatási, in vitro körülmények között tömeges toxinürítést okoznak, de nem mentési körülmények között, ahol az ecet megakadályozza a további toxinürítést, ha a bőrre kenik.)
• A maradék csápokat az ujjbegyekkel tépjük le (a dobozmedúza nematocisztái nem hatolnak át a vastagabb tenyérbőrön).
• Az egyes esetekben észlelt mérgezés és a morbiditás mértékétől függően szükség lehet alapszintű és haladó életfenntartásra.

A hő nem ajánlott a standard kezelés részeként, bár 43 C fölött tartva csökkentheti a méreg halálosságát, mivel a hő alkalmazása elrettenthet a tünetek ellenőrzésére és az újraélesztésre irányuló értékesebb erőfeszítésektől.

Ne alkalmazzunk nyomásimmobilizációs kötéseket, mivel ezek további toxinürítést válthatnak ki.

Mi a szerepe az antivenomnak?

• Az intravénás antivenom az 1970-es évek óta áll rendelkezésre.
• Az antivenomot a kezelhetetlen fájdalom, az esetleges súlyos hegesedés és a kardiorespiratorikus instabilitás esetén tartjuk fenn.
• csökkenti a kardiális morbiditást és mérsékli a fájdalmat, a helyi szövetkárosodást és a hegesedést.
• 2013-ig nem számoltak be az antivenom mellékhatásairól.

Milyen terápiás felhasználási módjai vannak az ausztrál dobozmedúza mérgének?

A hínárméregeket mint az új bioaktív terápiás vegyületek lehetséges forrását vizsgálták. Az ausztrál dobozmedúza harangjából származó kollagén fokozza az M és G immunglobulinok, az interferon és a tumor nekrózis faktor termelését a humán limfociták által, valamint fokozza a gyulladásos citokinek szekrécióját, az antitestek kiválasztását és populációs változásokat okoz az immunsejtekben.